"Az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre." (Albert Einstein)
Máté 7,24-29
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja
szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát
sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult
a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja
szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát
homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a
háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint
akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Ezek az
evangélium igéi.
Kedves
Testvérek!
Az
evangéliumok elején mindig halljuk azt, hogy abban az időben. Ez
azt jelenti, hogy Jézus, amit akkor mondott, az most is ránk is vonatkozik. Azt,
hogy abban az időben, azt úgy kell értelmeznünk, mint amikor az evangéliumon belül vannak
ilyen mondatok, hogy abban az órában, vagy az Ószövetségben, hogy
még azon a napon. Isten a jelenben cselekszik. Isten nem
másodpercre méri az időt, hanem a vele való együttlétünk az igazi idő.
Mikor alkalmam
nyílik olyan emberekkel beszélgetni, aki úgy igazán felnőtt fejjel találtak rá
az Úrra és elkötelezték magukat Jézus követésére, elmondják azt, hogy milyen
sok idő az életükben eltelt feleslegesen Jézus nélkül. Ez megtörténhet mindenkivel,
hogy visszatekintve az életünkre, vagy akár a jelen életünkre, úgy érezhetjük
időnként, hogy mintha olyan tartalmatlan lenne az életünk. Igen, tesszük a
dolgokat, talán még imádkozunk is, jó dolgokat, de az életnek, minthogyha hiányozna
a lényege, maga az élet. Az Úr Jézus nem ezt akarja. Most, hogy a harmadik szentmisét
tartom délelőtt, és a Himnuszt énekeltük, olyan jó, hogy a magyar Himnuszban az
van, hogy Isten áldd meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. Mi hiszünk abban, hogy
Isten nagylelkű Isten, bőkezű Isten, aki jót akar, aki el akar minket halmozni.
Aki arra hív minket, hogy az életünk gyümölcsöt hozzon, kivirágozzon. Hitben,
reményben, szeretetben: az isteni erényekben.
Látjuk itt a
történetben, hogy két ember van, akik házat építenek. Mind a kettőnek
valamilyen cél lebeg a szeme előtt, szeretne egy biztonságot, szeretné, ha
életének legyen egy formája, egy kerete. Biztos, hogy mind a kettőnél ott volt,
hogy ezt a házat nem dísznek építettem, hanem hogy lakjon benne ő és a
családja. Teljesen természetes, jó szándék, Isten ezt kívánja tőlünk.
Ugyanakkor Jézus ezekben az egyszerű példázataiban, sokszor kiemel valami
ellentétet. Ezzel is felhívja a figyelmünket arra, hogy két út van. Az egyik a
jó út, a másik a rossz út. Az egyik
Isten útja, a másik pedig a sötétségnek az útja. Ez a kettéválasztás, ez
teljesen jellemző az életünkre. Érezzük az, amikor felfelé húz az életünk, meg
amikor megállunk és visszacsúszunk. Sokszor mondják a lelki életnek a
tanítómesterei, hogy a spirituális életben, az Istenhez való
haladásunkban nem lehet megállni. Aki megáll, az visszaesik.
Most nyilván ez a haladás Isten felé, nem
mindig jelenti azt, hogy egy folyamatos növekvő öröm. Tehát nyilván nem egy
egyenes vonalú, tényleg állandóan növekvő öröm. Egy idő után lehet, hogy
szétrobbannánk az örömtől. Ugyanakkor mégis benne van az, hogy ténylegesen
Isten építi az életünket. Mert ahogy mondja a 127. zsoltár, „hasztalan
fárad az építő, hogyha az Úr nem építi a házat.” Amikor valaki Jézus
szavait hallgatja, és megcselekszi, akkor maga Jézus építi vele együtt a házat.
Most, hogy egy új tényező van az életemben ezzel az autóvezetéssel. Egyedül
ülök legtöbb alkalommal az autóban, és úgy elképzelem: ott ül mellettem Jézus.
Beszélgetek vele, imádkozok, megyünk együtt. Tegnap egy kicsit aggódtam, mert
gyorsan vezetek, azért nem árulom el, hogy mennyivel, mert felvétel is készül
most erről a prédikációról. Azért
próbálok tényleg szabályosan közlekedni. Hallom most itt Isten szavából, a
Példabeszédek könyvéből: „Ha gyorsan szaladsz,
akkor sem botlasz meg.” (4,12) Tehát ott van velem Jézus. Gyorsan szaladok, akarom az Ő országát
építeni, és Ő is gyorsan szalad velem. Tulajdonképpen fordítva van a dolog,
mert Jézus az, aki gyorsan szalad. Jézusnak a ritmusát nehéz nekünk felvenni.
Ő az Isten Fia. Ki érhet föl az Ő szeretetéhez?
Tegnap volt
Szent Bernát ünnepe. Szent Bernát mondja azt az egyik tanításában, hogy van a Szeretet.
Van a Szeretet, az Isten, és van a szerető ember, aki szeretni tud. Kicsit a
kettő úgy van, mint a forrás, és a forrásból, ahogy jön a víz. A forrás
kiapadhatatlan. A forrás hatalmas erővel árasztja magából a vizet. Valahogy így
van ez, hogy Jézus száguld előttünk. Tegnap, mikor mentem be Pécsre, egy
hatalmas Mercédesz leelőzött engem. Örültem neki, hogy ment előttem és törte az
utat. Aztán egy pár kilométer után lekanyarodott és úgy szomorkodtam, hogy
testvér olyan jó lett volna még, ha itt maradsz előttem, mert szükségem volt
rád. Úgy általában a vezetésben észre vehetjük azt, hogy akár jó időben, akár rossz
időben, hogyha valaki megy előttünk, én legalább is ezt tapasztalom. Valaki
megy előttünk, és olyan biztosan vezet, biztosan előzi le az autókat, és
lendületesen jól vezet, akkor az ő sodrába jó beállni. Lehet menni mögötte. Ezt
tapasztaltam tegnap. Egy nagy fekete Mercédesz ment előttem én egy kis fekete
Volkswagen Polóval száguldottam utána.
Arra
gondoltam, hogy ilyen az Úr Jézus. Én követni akarom az Úr Jézust. Ő
száguld előttem, töri az utat, és ha én figyelek azokra az ívekre, amin Ő
halad, akkor nem fogok kicsúszni. Nem lesz rossz a vezetés. Szükségünk van
arra, hogy lássuk magunk előtt Jézust. Mondja a Példabeszédek könyve,
hogy ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg. Miért? Azért, mert az Úr halad
előtted. Itt a házépítésnél is. Isten akarja velünk építeni ezt a házat.
Ahogy itt
néhány hete gondolkodok, hogy mit csináljak, vagy mit ne csináljak, úgy azt
érzem, hogy Uram, járj előttem. Én menni akarok utánad. Ezt tapasztalhatta
valószínűleg Szent István király is. Szent István királynak bencés szerzetesek
voltak a tanítói. Milyen nagyszerű lehetett neki, hogy Szent Gellért tanította.
Ez egy nagy hagyomány volt egészen, talán lehet, hogy még a mai napig, hogy a
királyok a gyermekeiket, tudatosan legjobb papokkal, kiváló nevelőkkel, taníttatták,
neveltették. Sokszor a királyok tanácsadó jezsuita papok voltak. Persze tudjuk
az egyháztörténelemből, hogy időnként ez problémákhoz is vezetett ott. Sokszor
irigyek voltak azok, akik talán lustábbak voltak, vagy kevesebb adottságuk
volt, és mindenféle intrikákat szőttek a nagy jezsuita tanítókkal szemben.
Most, hogy jezsuita pápánk van, ez a végső rehabilitációja a jezsuita rendnek,
hogy Isten maga is ráütötte a teljes pecsétet a jezsuita rendre, hogy „Igen!
Loyolai Szent Ignác”, például a lelkigyakorlatok. Folyamatos önnevelés is
egyben. Olyan önnevelés, amiben igazán a Szentlélek neveli a lelkünket. Mert
tanulnunk kell.
Mikor most
Brazíliában jártam és láttam azt, hogy annak a bencés kolostornak, milyen nagy
ereje van. Jönnek a helyi magyarok, részt vesznek a magyar misén. Bemutatták
ennek a kollégiumnak, iskolának az elmúlt évtizedeit, hogy növekszik. Az egész
ország öt legjobb iskolájában benne van. Valahogy egy kis büszkeség töltött el,
hogy jó magyarnak lenni. A magyar jellemben ott van az állhatatosság, a
kitartás, a tanulás. Nem kell szégyellnünk, hogy magyarok vagyunk. Itt jó
Magyarországon lenni.
Én biztos vagyok benne, és jó magyarnak lenni,
ebben pedig még biztosabb vagyok. Felemeltem a magyar zászlót, és köré
gyűltünk, tudtuk, hogy kik vagyunk. Ehhez hasonlóan, valamiképpen Krisztus a mi
zászlónk, egy hasonlattal élve. Krisztus köré gyűlünk és tudjuk, hogy kik
vagyunk.
Kedves
Testvérek! Van üzenete Krisztusnak. Nekünk is! Ahogy hallottuk, hogy abban az
időben Krisztus így szól tanítványaihoz. Most így szól hozzád: Azt mondja neked
Jézus, hogy „Építkezz velem. Gyere utánam! Ne félj, ne csüggedj! Ne arra
a kicsire tekints, amid van, hanem mindig egy lépéssel tovább.” Jézus
türelmes hozzánk. De azért sokszor van az, hogy a tanítványaihoz is úgy
keményebben beszél. Volt olyan, hogy „Miért
vagytok oly kicsinyhitűek?” - mondja nekik. Vagy amikor, mondja a bénának „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5). Jézusban
ott van a bátorítás. Ez a bátorító lelkület, ez mind egyesül a
feltámadásban. Szintén ez egy brazíliai
tapasztalat volt. Sao Paulo legrégebbi épülete, egy ötszáz éves jezsuita
templom. Elmentünk ebbe a templomba. Arra gondoltam, hogy ennek az egész
kultúrának mi az alapja? Krisztus feltámadása!
Amikor az Úr
Jézus meghal, úgy látszik, hogy minden elveszett. Amikor az Úr Jézus feltámad,
a Szentlélek összegyűjti a tanítványokat, és útnak indul a történelemben a
szeretet üzenete, a megbocsájtás üzenete, az evangélium örömhíre, útnak indul.
Ez mind a feltámadásból fakad. Mi a feltámadt Jézus Krisztus követői vagyunk. Az élet Istenének a követői vagyunk.
Alapvetően teljesen a remény vallása vagyunk. Beszélgettem most valakivel és
mondta azt, hogy II. János Pál pápa ugye a remény pápája volt. Benedek pápa a
hitnek a pápája és most Ferenc, mintha ő pedig a szeretet pápája lenne. Tényleg
olyan nagy tanítóink vannak. Menjünk a nyomukban! Olvassuk a Bibliát,
építkezzünk Jézussal. Nem fogunk csalódni.
Mint ahogy
Szent István is néz le ránk a mennyből és bátorít minket. Én nem hiszem azt,
hogy Mária a mi Szűzanyánk levette a kezét az országról. Itt van velünk.
Építkezzünk! Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. augusztus 16. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
774-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
youtube
774. Mt 7,24-29 Abban az időben - vagyis most akar veled építkezni az Úr(2013.aug.20. Szent István)
–
szeretettel Péter atya
Kérdés a reflexióhoz:
1.
Melyik
gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
A nyári szünetben volt olyan jó szokásod, ami picit leállt, vagy még
erősödtél is benne?
Melyik a kedvenc magyar szented és miért? Miben csodálod Szent István
királyt?