Péter atya kérdez

"Kölni Brúnót olyan különös, nyomasztó élmény várta Párizsban, amilyen embert csak érhet. Ott volt egy tekintélyes tanítómester, Raimund Diocre halálakor a halotti zsolozsmán. Ott volt a koporsó a templom közepén, benne feküdt a holttest. Az éjjeli zsolozsma zsoltárait már elénekelték, és a pap elkezdte az olvasmányt. Ezeknél a szavaknál: 'felelt nekem...', a jelenlevők legteljesebb rémületére hirtelen felemelkedett az elhunyt feje a ravatalon, merev ajkai megmozdultak, és félelmes hangon ilyen szavak törtek elő a szájából: 'méltán vagyok én vádlott Isten ítélőszéke előtt.' A halott feje ismét visszahanyatlott, és borzalom kiáltása visszhangzott a sápadt gyertyalángoktól megvilágított templomban. A nyárfalevél módjára reszkető papok másnapra halasztották a halotti zsolozsmát. De amikor másnap reggel újra megkezdődött a gyászszertartás, újra fölemelkedett a kanonok a koporsóban, és könnyektől elhaló hangon mondotta: 'méltán ítélt el engem Isten az ítélőszéke el...

2014 szeptemberében kezdtem érezni, hogy 2015-re meghívott az Úr Jeruzsálembe. Bizonyosság született bennem, hogy ott mondani akar nekem valamit. Néhány héttel ezelőtt egy igével felkészített: "Mindent jól jegyezz meg, mert azért hoztak ide, hogy mindezt megmutassam neked!" (Ezekiel 40,4) A jeruzsálemi Imádság Háza konferenciája lesz ez! Áldást akarok hozni Magyarországnak és magamnak! Ha szeretnéd, hogy konkrétan a te imaszándékodért is imádkozzak, akkor írd be kérésedet ide ! Hallani akarom az Úr hangját! Látni akarom azt a földet, amelyet érintett Jézus Krisztus lába! Egy barátom azt tanácsolta, hogy a Galileai tenger partján csendesedjek el és mélyedjek magamba. Fogalmam sincs, hogy mi vár ránk, de azt tudom, kinek hittem! Úgy legyen! Ámen!

Pumukli egy masszív alkesz homeless, akit halottnak hittem, néhány személy elmondása alapján. Sajnáltam, hogy  többé nem találkozhatok vele. Szerettem. Gondolom, vannak, aki szimplán csak büdös disznónak nevezik, és örülnek, hogy többet nem zavarja a vizet. Aztán egy szép napon megpillantottam az egyik bevásárlóközpont bejárata mellett, százast kéregetve.

Erre a bejegyzésre csalogató képösszeállítást ez az ige ihlette bennem:   "Csíkot hagy az ostor csapása, de a nyelv csapása a csontokat is összetöri." (Sirák fia 28,21) Máshogy fogalmazva az indító kérdést: A jónak vagy a rossznak jobb a pr-ja?

A riporter nem volt ott, amikor a tragédia történt. A szemtanú még lehet, hogy maga is áldozata a tragédiának.  A riporter nem sír. A szemtanú lehet, hogy sírni se tud már, mert annyit sírt. A riporter előre készül a kérdésekkel. A szemtanúnak fogalma sincs, hogy miért történt az egész. A riporter meghallgathat sok szemtanút, de nem kell elköteleződnie egyik mellett se. A szemtanú csak azt tudja, amit látott és hallott, de arról nem hallgathat. A riporter ritkán viszi vásárra a bőrét, csak akkor, ha maga is szemtanúvá válik. A szemtanúnak már lehet, hogy le is nyúzták a bőrét.  Amikor a riporter elmondja a tragédiát, akkor lehet, hogy éppen a legfontosabbat hagyja ki. Ha a szemtanú visszahallgatja a riporter összefoglalását, akkor biztos, hogy nem ért vele egyet.

Ez a blogbejegyzés hosszú lesz. Így kell lennie. A fontos dolgokat vagy csak nagyon röviden, vagy csak nagyon hosszan lehet elmondani. Igen, igen. Nem, nem. Vagy pedig Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés.

Grimm A békakirály című meséjében még eredetileg nem is csókról volt szó, hanem arról, hogy a kis királylány engedje be a rusnya békát a szép fehér selyemágyába, cserébe azért, hogy korábban felhozta neki a kútba esett aranygolyócskáját. Nem vagyok irodalomtudós, hogy kiderítsem azt, hogy a forrásmunkában szereplő kínosabb részlet hogyan módosult egy felszínes kis puszira. Ez nem kisebb rejtély, mint hogy az alábbi képen az egér hogyan is került a béka szájába... Szó szerint fogas kérdés! Az iróniától és a cinizmustól nehéz megszabadulnunk... Viszont a gyerekmesék sok-sok igazi lehetőséget adnak, ha tényleg hagyjunk, hogy hassanak ránk.