Erre a bejegyzésre csalogató képösszeállítást ez az ige ihlette bennem:
"Csíkot hagy az ostor csapása, de a nyelv csapása a csontokat is összetöri." (Sirák fia 28,21)
Robbie azt énekli: Csak érezni akarom az igazi szeretet!
Annak ér messzebb a nyelve, aki Istent imádja és nem önmagát.
Úgy legyen. Ámen.
"Csíkot hagy az ostor csapása, de a nyelv csapása a csontokat is összetöri." (Sirák fia 28,21)
Máshogy fogalmazva az indító kérdést:
A jónak vagy a rossznak jobb a pr-ja?
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Cristina nővér a jó, Robbie pedig a rossz.
Nem is azt akarom számolgatni, hogy kettejük közül melyiküket nézik meg többen a Youtube-on, és vajon melyikük keres több pénzt az énekléssel.
Inkább az a kérdésem, hogy alapvetően mire irányul Cristina nővérben mozgó erő és mi felé indul a Robbie-t motiváló erő. Mert van különbség a két irány között.
Cristina nővér azt énekli: Legyen áldott a Te neved!
Robbie azt énekli: Csak érezni akarom az igazi szeretet!
Cristina nővér videója oda fut ki, hogy egy hatalmas asztal melletti szék körül énekel.
Robbie pedig az ágyban végzi egy bombázóval.
Az első irány középpontja: Te.
A másodiké: Én.
Hogy kinek ér messzebb a nyelve?
Vagyis a szavaik felérnek-e egészen Isten trónjáig és ott meghallgatást nyernek-e?
Ez az a kérdés, ami számít.
Istennek nem tetszett Káin áldozata, Ábel imájára viszont rátekintett. (vö. Teremtés 4,1-16)
Két út van. Az Istené vagy az egónké. A középút eszméje ebben az értelemben nem létezik.
Vagy Isten van a középpontban, vagy én.
Add, Uram, hogy Te legyél a középpontban!
"Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem" - ahogy mondja Pál apostol a 220 megrázó erejével a galatáknak.
Ez a gondolatsor nem azt jelenti, hogy a keresztények Istene megsemmisíti az embert. Nem rombolja le az énünket. Nagyon tetszik nekem az, ahogy Simon Tamás, a legújabb katolikus szentírásfordítás készítője elemzi Pál apostol jellemét:
"Ahhoz, hogy megvallja, Krisztus él, Pálnak szüksége van az egyes szám első személyű igealakra, és arra, hogy kétszer is használjon személyes névmást egyes szám első személyben. Ahhoz, hogy a Másikról szóljon, Pál magáról beszél. De az ellenkezője is igaz: hogy magáról szólni tudjon, beszélnie kell a Másikról. Mindkét esetben ugyanaz a cél: az evangélium hirdetése. Erre pedig csak úgy képes Pál, ha önmagáról vall. Küldetése teljesítése közben sohasem választja szét személyét és feladatát. Az örömhír és hírnöke szétválaszthatatlan. Így arra a merész következtetésre juthatunk, hogy Pált ismerni annyi, mint Krisztust ismerni." (Újszövetség, 488-489.o., Bencés Kiadó, 2014.)
Melyik arcot megismerve ismerem meg jobban Krisztust? Ez érdekel engem.
Melyik éneket megismerve ismerem meg jobban Krisztust? Ez érdekel engem.
Melyik üzenetet megismerve ismerem meg jobban Krisztust? Ez érdekel engem.
Annak ér messzebb a nyelve, aki Istent imádja és nem önmagát.
Úgy legyen. Ámen.