"Kölni Brúnót olyan különös, nyomasztó élmény várta Párizsban, amilyen embert csak érhet. Ott volt egy tekintélyes tanítómester, Raimund Diocre halálakor a halotti zsolozsmán. Ott volt a koporsó a templom közepén, benne feküdt a holttest. Az éjjeli zsolozsma zsoltárait már elénekelték, és a pap elkezdte az olvasmányt. Ezeknél a szavaknál: 'felelt nekem...', a jelenlevők legteljesebb rémületére hirtelen felemelkedett az elhunyt feje a ravatalon, merev ajkai megmozdultak, és félelmes hangon ilyen szavak törtek elő a szájából: 'méltán vagyok én vádlott Isten ítélőszéke előtt.' A halott feje ismét visszahanyatlott, és borzalom kiáltása visszhangzott a sápadt gyertyalángoktól megvilágított templomban. A nyárfalevél módjára reszkető papok másnapra halasztották a halotti zsolozsmát. De amikor másnap reggel újra megkezdődött a gyászszertartás, újra fölemelkedett a kanonok a koporsóban, és könnyektől elhaló hangon mondotta: 'méltán ítélt el engem Isten az ítélőszéke előtt!' A sápadozó papok újra megszakították a zsolozsmát, és egy-kettőre bejárta a várost a szellemtörténet híre. Feszült izgalommal várták a következő napot, amikor a halott kanonok meghökkentő módon harmadszor is felemelkedett a koporsóban és ezeket a szavakat préselte ki magából: 'méltán kárhoztam el Isten ítélőszéke előtt.' A papok leírhatatlan szorongásukban elmenekültek, és a fölizgatott tömeg elvonszolta a holttestet, és kidobták a sintértelepre. Annál felfoghatatlanabb volt ez a hallatlan esemény, mert hiszen a meghalt kanonok jó keresztény hírében állt, legfeljebb némi érvényesülési vágyat lehetett szemére vetni. De Brúnó úgy elmélkedett, hogy a hiúság csak jelentéktelen emberi gyöngének látszik, és ez a kicsi méregadag mégis elég ahhoz, hogy az egész keresztény életet szétrombolja és a pokolba juttassa. Egy pillanat alatt elhatározta, hogy lemond a világi életről. (...) nyugodt hangnemben így nyilatkozik a karthauzi Le Masson: 'Hagyjatok meg bennünket szívünk egyszerűségében, és tegyük hozzá, hogy a történet a legmélyebb értelemben igaz.'" (Walter Nigg, A szerzetesek titka; 201-202.o.)
Egy tekintélyes tanítómester, Krysztof Charamsa még ebben a földi létben él. De egy napon ő is, te is és én is meg fogunk állni Krisztus ítélőszéke előtt.
(Celánói Tamás)
Addig a napig pedig Isten mutassa meg neki és mindannyiunknak azt az irgalmas tűztekintetét, amitől reszketnek a démonok, az emberi szívek pedig remélhetőleg valóban megváltoznak. Isten mutassa meg nekünk irgalmas arcát, mert enélkül az ördög sátáni vigyorával fogunk találkozni.
Elkárhoznak-e a jó kanonokok? Nem tudom. Remélem, nem.
Elkárhoztak-e már az istentagadó démonok? Igen, Istennek hála.
Ezek a kérdések elég egyszerűek, mint ahogy a válaszok is. A karthauzi rend alapítója, Szent Brúnó is nagyon egyszerűen hitt abban, amit látott.
"Boldogok, akik nem láttak, mégis hittek" - mondta a Mester. (János evangéliuma 20,29)
Úgy legyen. Ámen.