Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor (fotó Huszti István, 2005. forrás: Index)
Szabadíts
meg minket a hatalomimádás leprájától!
Lukács evangéliuma 17,11-19
Jézus
egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor
betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak,
amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj
rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg
magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette,
hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult
Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus
megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt
más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán
hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
A lepra mindig is egy nagyon szörnyű betegség
volt és ma is az. Persze nyilván ennek is vannak fokozatai. Az Ószövetségben le
van írva, hogy mikor, milyen stádiumában, milyen óvintézkedéseket kell
végrehajtani. Azért, hogy a közösség megvédje magát ennek a betegségnek a
további terjedésétől. Nem tudtak komolyan valamit kezdeni ezzel a betegséggel.
Így hát nem maradt más, mint az, hogy kizárták őket a közösségből. Úgyhogy
valóban ez a legszörnyűbb büntetésnek számított. Így is értelmezték, hogy Isten
büntetése. Általában az Ószövetségben minden bajt, minden betegséget arra
vezettek vissza, hogy biztos valami bűn van a háttérben. Isten így bünteti
őket. Valószínűleg a betegséghez kapcsolódhatott még az is, hogy amikor valaki
beteg lett, akkor lehet, hogy eleinte próbálták eltitkolni. De miután ez a
bőrbetegség olyan testfelületen jelentkezett, nyilván az arc vagy a kézfej,
ahol nem lehetett eltakarni, akkor egyértelműen kiderült és kizárták őket a
faluból. Hosszan lehetne részletezni ennek a körülményeit.
De csak egy gondolat, hogy amikor messze voltak
már, megálltak és hangosan kiáltottak. Nekik hangosan kiáltani kellett messziről
azért, hogy ők maguk is megvédjék a többieket. Tehát ez is egy kis apró rész, egy
szó a mai evangéliumból, amit akkor egy korabeli ember hallott, akkor rögtön
tudta, hogy mit jelent. Most, hogy ha
mi hallgatjuk az evangéliumot, akkor lehet, hogy nagyon sok ilyen fontos
részlet mellett elmegyünk és nem értjük. Tehát ennek ez volt a
jelentősége.
Nagyon gazdag a mai evangéliumnak minden szava.
Én egy kérdés felől indultam el. Az pedig az, hogy Jézus miért nem úgy
gyógyította meg őket, mint ahogy egy másik esetben, amikor egy leprásnak azt
mondta, hogy „Akarom, hogy tisztulj meg”
(Lk 5,13). Kinyújtotta a kezét, megérintette és ott abban a szempillantásban
meggyógyult. Ezt a kérdést tettem fel, hogy miért nem egy szavával mind a tízet
abban a pillanatban gyógyítja meg. Hiszen az, hogy elindulnak, útközben menjenek
el a papokhoz. Elvileg Jeruzsálemben voltak papok, akik az áldozatbemutatást
végezték. Kis, falusi zsinagógákban nem volt áldozatbemutatás. Ott a zsinagóga
vezetője olvasta a törvényt, aki elvileg nem egy áldozat bemutató pap volt
Jeruzsálemben. Tehát lehet, hogy adott esetben egy hosszabb út is volt.
Miért nem abban a pillanatban gyógyította meg őket Jézus?
Miért mondta, hogy még menjenek egy hosszú útra és majd reménykedhetnek, hogy
egyáltalán meggyógyulnak, vagy sem. Ahogy elképzeltem ezt a történetet, mert ez
a kulcs, tehát erre a kérdésre, hogy
miért, nem biztos, hogy úgy kapunk választ, hogy gondolkodunk. Sokkal
fontosabb előbb feltenni azt a kérdést, hogy vajon hogyan játszódhatott le ez a történet, és elképzeljük.
Általában mi azzal kezdjük az evangéliumnál, vagy az életünknél, hogy már
megint miért történt ez? Így nem biztos, hogy eltaláljuk a lényeget. Mert az értelmünk az eleve racionális
akadályok, buktatók fogságában van, mert nem látja a teljes igazságot. Az
értelem fénye nem világítja meg teljesen a dolgot magát, tanítják a skolasztikusok,
hanem a hit fénye hatol be Isten titkaiba és a teremtés titkaiba. A hit pedig a
szemlélődés által tud növekedni. Ezért ez a kérdés, hogy „hogyan?”,
sokkal fontosabb.
Csak egy apró példát mondjak erre, amit most
bevezettem. Ez az imádságnak az alapja, hogy mit jelent az, hogy „miért?”, vagy a „hogyan?”. Ha valaki feltenné azt a kérdést, hogy én miért vagyok
sötétben? Valaki éppen világosban. El kell jönni ide előre az oltárhoz, milyen
szépen látszódik, hogy besüt a nap és valakinek ragyog az arca. Valaki pedig
egy kicsit az árnyékban van. Igazából nem
az a kérdés, hogy miért vagyok sötétben, hanem az, hogy hogyan árad a fény?
Tehát Jézus hogyan gyógyított ebben a
helyzetben? Jézus mindig engedelmeskedett a Szentléleknek. Itt is azért
így cselekszik, mert a Szentlélek ekkor éppen így akart csodát tenni. Jézus
nyilván egy szavával meggyógyíthatná őket. Amikor szemléltem ezt a képet, hogy
elképzeltem azt, hogy ott lennék Jézus helyében és azt mondanám: „Gyógyuljatok meg!” Rögtön abban a
pillanatban tíz ember leborul előttem és dicsőítenek engem, hogy én meggyógyítottam
őket. De Jézus nem ilyen. Mekkora dicsőség lett volna abban a pillanatban neki?
De Jézus nem a saját dicsőségét
kereste. Jézus nem azt akarja. Jézus Istent, az ő Atyját akarja mindig
megdicsőíteni.
Tehát amikor szemléltem ezt a képet, akkor azt
láttam meg, hogy Jézus egyszerűen alázatosan csak áll. Látja messziről azt a
tíz embert, akik kiabálnak és megőrzi ezt az alázatát, de a kísértő odalép
hozzá és azt mondja neki, amit mondott a pusztában is: Mindezt a hatalmat és
ennek dicsőségét neked adom, mert az enyém, és akinek akarom, annak adom. Ha
tehát imádsz engem, mind a tied lesz, mondta a kísértő Jézusnak a pusztában. A
kísértő, a gonosz célja az, hogy őt imádjuk. De a sátán imádása azért nyilván
nagyon kevés esetben történik ilyen közvetlenül. Van erre példa a
sátánizmusban, meg a nagyon destruktív szektákban. De azért a sátán nagyon
ritkán folyamodik ehhez az eszközhöz. Inkább először azt szeretné, hogy minket imádjanak. Aztán majd később
lehet, hogy eljutunk oda is, hogy a sátánt imádjuk. De az már neki nagyon elég,
hogyha önmagunkat imádjuk, mert akkor elfordított minket Istentől.
Jézus tehát nem akarta azt, ott abban a
helyzetben, hogy őt imádják, őt ünnepeljék. Azt akarta, hogy Istent imádják,
hogy Istent dicsőítsék. Azok az emberek meg akartak szabadulni a leprától. Mert
a lepra nagyon sok fájdalmat okozott nekik. Sokféle lepra van. Itt most nem a
fizikai betegségre gondolok. Úgy is mondhatnánk, hogy adjanak hálát azok,
akiknek fizikai leprájuk van. Miért? Azért, mert ők láthatják magukon. Tudom,
ránézek a kezemre, tudom, hogy ez a bajom. Ettől szabadulni akarok. Ezt nem
akarom, ez rossz.
Mi van akkor, ha valaki a hatalomimádás
leprájában szenved? Nem állítom, hogy minden politikus hatalomimádás leprájában
szenved, de most, hogy azért itt kezd kibontakozni a választásra való
felkészülés, hát úgy időnként elég keményen megmutatkozik a hatalomimádás
leprája. Ami tulajdonképpen sokkal súlyosabb, mint ez a fizikai lepra. De vajon
akik a hatalomimádás leprájában vannak, azok fognak kiabálni, hogy Jézus
könyörülj rajtam, szabadíts meg ettől a leprától?!
Visszatérve még egy picit a fizikai
betegséghez. Tegyük fel, hogy valaki már évek, vagy akár évtizedek óta leprás
és nem halt bele. Mert nem minden esetben gyors lefolyású halálos betegség volt
ez. Évtizedekig valahol egy lepratelepen rohad le fokozatosan a teste.
Kapargatja a bőrét. Tudjuk azt, hogy bizonyos betegségekhez hozzátartozik,
legyenek azok szenvedélybetegek, vagy konkrét fizikai betegségek. Amikor a
betegség bizonyos stádiumában egy bizonyos ponton benne van, akkor maga a
betegség egyfajta kéjes örömöt nyújt az embernek. Egy kéjes öröm. Kapargatom a
bőrömet. Fáj is, de ez a kapargatás által talán egy picit kevésbé fog fájni.
Aztán még jobban fog fájni. Az
alkoholista soha nem fog megszabadulni addig, amíg meg nem tagadja a
szenvedélynek az örömét. A hatalomimádás leprájától soha nem fog megszabadulni,
amíg meg nem tagadja a hatalom mámorát. Ezek a leprások már túl voltak
azon, messze túl voltak azon, hogy a betegségnek a kéjes öröméhez
ragaszkodjanak. Utálták a leprát. Gyűlölték szerintem még önmagukat is.
Kedves Testvérek! Ebben a történetben Jézus
alázata ragyog fel. Mindegyik meggyógyul, és amikor visszatér az egyik, aki
meggyógyult, akkor ő Istent dicsőíti hangos szóval. Mint ahogyan az Úr Jézus
azt mondja a kísértőnek, hogy: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Szabadíts meg minket a hatalomimádás leprájától, mondhatjuk mi is.
A magyar fociválogatott két nappal ezelőtt egy súlyos vereséget
szenvedett. 8-1-re kikaptunk a hollandoktól. Én nem láttam a meccset.
Tulajdonképpen, amikor mondták, hogy lesz ez a meccs, teljesen hidegen hagyott
ez az esemény. Annyira kiszerettem már a fociból, abszolút nem foglalkoztat ez
a dolog. De ez a 8-1 elkapott engem is. Valahogy ez felszította bennem azt,
hogy ezt azért még száz év múlva is fogják emlegetni. Benne lesz a
statisztikákban: 8-1-re kikaptunk. Tegyük fel, hogy valaki ebben a helyzetben
azt mondaná, hogy: Én hiszem azt, hogy meg fogom látni, hogy Magyarországon megnyerjük
a vébét és mi vébé aranyat fogunk szerezni. Mindenki azt mondaná erre, hogy
tiszta őrültség, hogy beszélhetsz ilyet? Amikor megtisztult valaki a leprától,
hallottuk az Ószövetségből, a teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyermek
teste. Most ebben a pillanatban teljesen elképzelhetetlen az, hogy Magyarország
megnyerje a foci vébét. Idén biztos nem. Állítólag még van matematikai esélye,
ami egy a százmillióhoz. De az is lehet, hogy a legtöbb szakértő azt mondaná,
hogy húsz év kemény munka után hatalmas változásnak kellene ahhoz történnie.
Tegyük fel, hogy mondjuk, húsz év múlva megnyerjük a foci vébét, ahhoz most
kéne egy óriási változás. Valószínűleg ennek a dolognak minden szintjén.
Lehetséges ez? Lehetséges az, hogy egy
leprásnak olyan legyen a bőre, mint egy kisgyermek teste? Egyáltalán ezt nem
lehet értelmileg felfogni. Mint ahogy azt sem, hogy a 8-1 után, mi abban
higgyünk, hogy egyszer majd megnyerjük a vébét. Talán nem is az
elképzelhetetlen ezer év múlva, hanem húsz éven belül.
Kedves Testvérek! Jézusnak hatalma van arra, hogy bennünket
megszabadítson mindenféle leprától. A kishitűségtől, a hatalomimádástól, az
önzéstől, a konkrét fizikai betegségektől. De csak akkor
tud megszabadítani, ha őt kiáltva kérjük, hogy könyörülj rajtam. Ha belátom azt, hogy én tényleg
leprás vagyok. Ámen!
Imához szentírási részlet:
Mirjám és Áron lázadása (Számok 12,1-16)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó,
2019. október 9. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube: 797.Lk 17,11-19 Szabadíts meg minket a hatalomimádás leprájától! (2013.10.13.)
Kérdések a reflexióhoz:
1.
Melyik gondolatot viszed el
magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Milyen fajta leprában szenvedsz? Miből
gyógyultál már ki?
3.
Hogyan lehetne szerinted
megszabadítani azokat a politikusokat, akik a hatalomimádás leprájában
szenvednek?
Szeretettel: Péter atya