Ugrás a fő tartalomra

Miért szenvednek politikusaink a hatalomimádás leprájától?

Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor (fotó Huszti István, 2005. forrás: Index)

Szabadíts meg minket a hatalomimádás leprájától!

Lukács evangéliuma 17,11-19
Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!” Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak. Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”
Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

A lepra mindig is egy nagyon szörnyű betegség volt és ma is az. Persze nyilván ennek is vannak fokozatai. Az Ószövetségben le van írva, hogy mikor, milyen stádiumában, milyen óvintézkedéseket kell végrehajtani. Azért, hogy a közösség megvédje magát ennek a betegségnek a további terjedésétől. Nem tudtak komolyan valamit kezdeni ezzel a betegséggel. Így hát nem maradt más, mint az, hogy kizárták őket a közösségből. Úgyhogy valóban ez a legszörnyűbb büntetésnek számított. Így is értelmezték, hogy Isten büntetése. Általában az Ószövetségben minden bajt, minden betegséget arra vezettek vissza, hogy biztos valami bűn van a háttérben. Isten így bünteti őket. Valószínűleg a betegséghez kapcsolódhatott még az is, hogy amikor valaki beteg lett, akkor lehet, hogy eleinte próbálták eltitkolni. De miután ez a bőrbetegség olyan testfelületen jelentkezett, nyilván az arc vagy a kézfej, ahol nem lehetett eltakarni, akkor egyértelműen kiderült és kizárták őket a faluból. Hosszan lehetne részletezni ennek a körülményeit.

De csak egy gondolat, hogy amikor messze voltak már, megálltak és hangosan kiáltottak. Nekik hangosan kiáltani kellett messziről azért, hogy ők maguk is megvédjék a többieket. Tehát ez is egy kis apró rész, egy szó a mai evangéliumból, amit akkor egy korabeli ember hallott, akkor rögtön tudta, hogy mit jelent. Most, hogy ha mi hallgatjuk az evangéliumot, akkor lehet, hogy nagyon sok ilyen fontos részlet mellett elmegyünk és nem értjük. Tehát ennek ez volt a jelentősége.

Nagyon gazdag a mai evangéliumnak minden szava. Én egy kérdés felől indultam el. Az pedig az, hogy Jézus miért nem úgy gyógyította meg őket, mint ahogy egy másik esetben, amikor egy leprásnak azt mondta, hogy „Akarom, hogy tisztulj meg” (Lk 5,13). Kinyújtotta a kezét, megérintette és ott abban a szempillantásban meggyógyult. Ezt a kérdést tettem fel, hogy miért nem egy szavával mind a tízet abban a pillanatban gyógyítja meg. Hiszen az, hogy elindulnak, útközben menjenek el a papokhoz. Elvileg Jeruzsálemben voltak papok, akik az áldozatbemutatást végezték. Kis, falusi zsinagógákban nem volt áldozatbemutatás. Ott a zsinagóga vezetője olvasta a törvényt, aki elvileg nem egy áldozat bemutató pap volt Jeruzsálemben. Tehát lehet, hogy adott esetben egy hosszabb út is volt.

Miért nem abban a pillanatban gyógyította meg őket Jézus? Miért mondta, hogy még menjenek egy hosszú útra és majd reménykedhetnek, hogy egyáltalán meggyógyulnak, vagy sem. Ahogy elképzeltem ezt a történetet, mert ez a kulcs, tehát erre a kérdésre, hogy miért, nem biztos, hogy úgy kapunk választ, hogy gondolkodunk. Sokkal fontosabb előbb feltenni azt a kérdést, hogy vajon hogyan játszódhatott le ez a történet, és elképzeljük. Általában mi azzal kezdjük az evangéliumnál, vagy az életünknél, hogy már megint miért történt ez? Így nem biztos, hogy eltaláljuk a lényeget. Mert az értelmünk az eleve racionális akadályok, buktatók fogságában van, mert nem látja a teljes igazságot. Az értelem fénye nem világítja meg teljesen a dolgot magát, tanítják a skolasztikusok, hanem a hit fénye hatol be Isten titkaiba és a teremtés titkaiba. A hit pedig a szemlélődés által tud növekedni. Ezért ez a kérdés, hogy „hogyan?”, sokkal fontosabb.

Csak egy apró példát mondjak erre, amit most bevezettem. Ez az imádságnak az alapja, hogy mit jelent az, hogy „miért?”, vagy a „hogyan?”. Ha valaki feltenné azt a kérdést, hogy én miért vagyok sötétben? Valaki éppen világosban. El kell jönni ide előre az oltárhoz, milyen szépen látszódik, hogy besüt a nap és valakinek ragyog az arca. Valaki pedig egy kicsit az árnyékban van. Igazából nem az a kérdés, hogy miért vagyok sötétben, hanem az, hogy hogyan árad a fény? Tehát Jézus hogyan gyógyított ebben a helyzetben? Jézus mindig engedelmeskedett a Szentléleknek. Itt is azért így cselekszik, mert a Szentlélek ekkor éppen így akart csodát tenni. Jézus nyilván egy szavával meggyógyíthatná őket. Amikor szemléltem ezt a képet, hogy elképzeltem azt, hogy ott lennék Jézus helyében és azt mondanám: „Gyógyuljatok meg!” Rögtön abban a pillanatban tíz ember leborul előttem és dicsőítenek engem, hogy én meggyógyítottam őket. De Jézus nem ilyen. Mekkora dicsőség lett volna abban a pillanatban neki? De Jézus nem a saját dicsőségét kereste. Jézus nem azt akarja. Jézus Istent, az ő Atyját akarja mindig megdicsőíteni.

Tehát amikor szemléltem ezt a képet, akkor azt láttam meg, hogy Jézus egyszerűen alázatosan csak áll. Látja messziről azt a tíz embert, akik kiabálnak és megőrzi ezt az alázatát, de a kísértő odalép hozzá és azt mondja neki, amit mondott a pusztában is: Mindezt a hatalmat és ennek dicsőségét neked adom, mert az enyém, és akinek akarom, annak adom. Ha tehát imádsz engem, mind a tied lesz, mondta a kísértő Jézusnak a pusztában. A kísértő, a gonosz célja az, hogy őt imádjuk. De a sátán imádása azért nyilván nagyon kevés esetben történik ilyen közvetlenül. Van erre példa a sátánizmusban, meg a nagyon destruktív szektákban. De azért a sátán nagyon ritkán folyamodik ehhez az eszközhöz. Inkább először azt szeretné, hogy minket imádjanak. Aztán majd később lehet, hogy eljutunk oda is, hogy a sátánt imádjuk. De az már neki nagyon elég, hogyha önmagunkat imádjuk, mert akkor elfordított minket Istentől. 

Jézus tehát nem akarta azt, ott abban a helyzetben, hogy őt imádják, őt ünnepeljék. Azt akarta, hogy Istent imádják, hogy Istent dicsőítsék. Azok az emberek meg akartak szabadulni a leprától. Mert a lepra nagyon sok fájdalmat okozott nekik. Sokféle lepra van. Itt most nem a fizikai betegségre gondolok. Úgy is mondhatnánk, hogy adjanak hálát azok, akiknek fizikai leprájuk van. Miért? Azért, mert ők láthatják magukon. Tudom, ránézek a kezemre, tudom, hogy ez a bajom. Ettől szabadulni akarok. Ezt nem akarom, ez rossz.

Mi van akkor, ha valaki a hatalomimádás leprájában szenved? Nem állítom, hogy minden politikus hatalomimádás leprájában szenved, de most, hogy azért itt kezd kibontakozni a választásra való felkészülés, hát úgy időnként elég keményen megmutatkozik a hatalomimádás leprája. Ami tulajdonképpen sokkal súlyosabb, mint ez a fizikai lepra. De vajon akik a hatalomimádás leprájában vannak, azok fognak kiabálni, hogy Jézus könyörülj rajtam, szabadíts meg ettől a leprától?!

Visszatérve még egy picit a fizikai betegséghez. Tegyük fel, hogy valaki már évek, vagy akár évtizedek óta leprás és nem halt bele. Mert nem minden esetben gyors lefolyású halálos betegség volt ez. Évtizedekig valahol egy lepratelepen rohad le fokozatosan a teste. Kapargatja a bőrét. Tudjuk azt, hogy bizonyos betegségekhez hozzátartozik, legyenek azok szenvedélybetegek, vagy konkrét fizikai betegségek. Amikor a betegség bizonyos stádiumában egy bizonyos ponton benne van, akkor maga a betegség egyfajta kéjes örömöt nyújt az embernek. Egy kéjes öröm. Kapargatom a bőrömet. Fáj is, de ez a kapargatás által talán egy picit kevésbé fog fájni. Aztán még jobban fog fájni. Az alkoholista soha nem fog megszabadulni addig, amíg meg nem tagadja a szenvedélynek az örömét. A hatalomimádás leprájától soha nem fog megszabadulni, amíg meg nem tagadja a hatalom mámorát. Ezek a leprások már túl voltak azon, messze túl voltak azon, hogy a betegségnek a kéjes öröméhez ragaszkodjanak. Utálták a leprát. Gyűlölték szerintem még önmagukat is.

Kedves Testvérek! Ebben a történetben Jézus alázata ragyog fel. Mindegyik meggyógyul, és amikor visszatér az egyik, aki meggyógyult, akkor ő Istent dicsőíti hangos szóval. Mint ahogyan az Úr Jézus azt mondja a kísértőnek, hogy: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szabadíts meg minket a hatalomimádás leprájától, mondhatjuk mi is.

A magyar fociválogatott két nappal ezelőtt egy súlyos vereséget szenvedett. 8-1-re kikaptunk a hollandoktól. Én nem láttam a meccset. Tulajdonképpen, amikor mondták, hogy lesz ez a meccs, teljesen hidegen hagyott ez az esemény. Annyira kiszerettem már a fociból, abszolút nem foglalkoztat ez a dolog. De ez a 8-1 elkapott engem is. Valahogy ez felszította bennem azt, hogy ezt azért még száz év múlva is fogják emlegetni. Benne lesz a statisztikákban: 8-1-re kikaptunk. Tegyük fel, hogy valaki ebben a helyzetben azt mondaná, hogy: Én hiszem azt, hogy meg fogom látni, hogy Magyarországon megnyerjük a vébét és mi vébé aranyat fogunk szerezni. Mindenki azt mondaná erre, hogy tiszta őrültség, hogy beszélhetsz ilyet? Amikor megtisztult valaki a leprától, hallottuk az Ószövetségből, a teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyermek teste. Most ebben a pillanatban teljesen elképzelhetetlen az, hogy Magyarország megnyerje a foci vébét. Idén biztos nem. Állítólag még van matematikai esélye, ami egy a százmillióhoz. De az is lehet, hogy a legtöbb szakértő azt mondaná, hogy húsz év kemény munka után hatalmas változásnak kellene ahhoz történnie. Tegyük fel, hogy mondjuk, húsz év múlva megnyerjük a foci vébét, ahhoz most kéne egy óriási változás. Valószínűleg ennek a dolognak minden szintjén. Lehetséges ez? Lehetséges az, hogy egy leprásnak olyan legyen a bőre, mint egy kisgyermek teste? Egyáltalán ezt nem lehet értelmileg felfogni. Mint ahogy azt sem, hogy a 8-1 után, mi abban higgyünk, hogy egyszer majd megnyerjük a vébét. Talán nem is az elképzelhetetlen ezer év múlva, hanem húsz éven belül.

Kedves Testvérek! Jézusnak hatalma van arra, hogy bennünket megszabadítson mindenféle leprától. A kishitűségtől, a hatalomimádástól, az önzéstől, a konkrét fizikai betegségektől. De csak akkor tud megszabadítani, ha őt kiáltva kérjük, hogy könyörülj rajtam. Ha belátom azt, hogy én tényleg leprás vagyok.  Ámen!

Imához szentírási részlet: Mirjám és Áron lázadása (Számok 12,1-16)

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. október 9. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Milyen fajta leprában szenvedsz? Miből gyógyultál már ki?
3.      Hogyan lehetne szerinted megszabadítani azokat a politikusokat, akik a hatalomimádás leprájában szenvednek?
Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez