Jézus nevére megmozdul a lelkünk
Lukács evangéliuma
18,1-8
Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról,
hogy szüntelenül kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik
városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban
a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem
igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így
szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy
annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem
jön és megver. Az Úr így szólt: Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan
bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal
hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan
igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön,
talál-e hitet a földön? Ezek az evangélium igéi!
Kedves
Testvérek!
Azt hallottuk az
evangéliumból, hogy Jézus egy példabeszédben rejti el önmagát. Mert az az
igazság, amit követel magának az özvegyasszony, az az igazság maga Jézus
Krisztus. Amikor ez az özvegyasszony követelte az igazát, akkor tudta, hogy mi
az igazság, tudta, hogy mi a hazugság, tudta, hogy ki a bíró és tudta, hogy ki
az ellenfele. Tudta, hogy mi ez az egész helyzet és győzött.
Azt mondta Nick
Vujicic, akinek, tudjátok nincs karja, lába. Azt mondta Pécsen a saját fülemmel
hallottam, hogy vívódott gyerekkorában. Öngyilkos akart lenni. Feltett egy
kérdést, hogy: „Ha nem tudom mi az igazság, honnan fogom tudni, hogy mi a hazugság?”
Nagyon sokszor úgy vagyunk mindannyian, mint ahogyan megtörtént velem az új
szolgálati helyemen. Telefonhívást kaptam. Ülök nyugodtan a szobámban,
felveszem, kristálytisztán hallom a bejövő hangot. Maga természetességével,
nyugodtan nem kiabálva el kezdek válaszolni, itt vagyok. Akkor szinte minden
esetben azt mondják, hogy jaj, de rosszul hallak. Egymástól függetlenül mondják
ezt, nem náluk pattog a labda. Rájöttem arra, hogy ilyenkor fel kell kelnem.
Abban a pillanatban felállok, fél méterre arrébb lépek és egy bizonyos ponttól
kristály tisztán hallják. Ezt a hasonlatot és az első gondolatsort összekapcsolva,
úgy vagyunk, hogy sokszor egy lavór van a fejünkön és egy lavór alól beszélünk.
Most eljátszom nektek. Ne ijedjetek meg. Valamit mondani fogok ide a
mikrofonba, remélem, nem fogjátok érteni, de érthető dolgot fogom mondani.
Hallottátok? Értettétek? Hallottátok, de nem értettétek. Azt mondtam, hogy:
Képzeljétek el százhetven kilóméterről jöttem és nagyon nyomtam a gázt és alig
bírtam ki, hogy ne nyomjam teljesen a maximumra.
Karizmatikus
találkozóra mentünk és dicsőítettünk a buszon. Énekeltünk, Alleluja. Véget ért
az ének és azt mondom. Kedves Testvérek! Mit jelent az a szó, hogy Alleluja?
Mondtak mindent, csak azt nem, amit jelent. Elárultam nekik, hogy azt jelenti,
hogy Alleluja, Hallelu Jahve, ennek a rövidítése: Dicsérd Istent!
Azt mondja Szent
Pál apostol a Korinthusiaknak írt első levelében, hogy „ha nem ismerem a szó jelentését, akkor idegen leszek annak, aki
beszél, és a beszéde is idegen lesz számomra”. (14,11) Remélem, még tudtok
követni. Hallottuk azt, azt mondta Szent Pál: „Hirdesd az evangéliumot. Állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan,
hirdesd az igét!” (2Tim 4,2) Miért
mondhatta ezt Pál, ennyire nekifeszülve, ennyire lelkesen? Azért mert tudta,
hogy mi az evangélium. Tudta, hogy az evangélium az egyetlen orvosság a
társadalom minden bajára. Ezt egészen biztosan tudta.
Napokban kaptam
egy szénmonoxidjelző készüléket. Nagyon komoly leírása van. Minden mondata annyira
határozott, hogy komolyan vettem. Látszik, hogy nem viccelnek ezzel a
kérdéssel. Példákat is hoznak. Oda van írva, hogy 320 egységnél, három órán
belül hányás lesz. 600 egységnél, két óra múlva hányás. 1200 egységnél, egy óra
hossza után hányás, három óra hossza múlva után rosszullét, kórházba kell
szállítani. 1800 egységnél, egy óra múlva rosszul lét, másfél óra múlva halál.
6000-nél az van, hogy tizenöt percen belül halál. Ilyenkor 6400 egységnyi
szénmonoxidot szív be az ember. Egészen konkrétan tudták, akik írták azt a
papírt, meg elkészítették ezt a készüléket, hogy ez nem vicc. Az élet és halál
kérdése a szénmonoxid készülék.
Kedves
Testvérek! Itt van a szénmonoxidjelző készülék, ami sípol. Bekapcsoltam a
testgombját ennek a készüléknek, és olyan erős hangot adott ki, hogy szinte
éreztem, hogy már majdnem halláskárosodást okoz. Azt hiszem arra a legmélyebben
alvó is felébred. Úgy akarok most hozzátok beszélni, hogy akinek teljesen be
van dugulva a füle, és amikor azt mondom, hogy Isten a Szeretet, ő magában azt
hallja: Persze Isten a Szeretet. Tegnap halt meg az apám. Persze, Isten a
Szeretet. Most rúgtak ki a munkahelyemről. Én azt mondom ide a mikrofonba, hogy
Isten a Szeretet és ezt te nem hallod. Te, ezt nem érted. Lehet, nem biztos. De
olyan mélyen nem biztos, hogy átlátjuk, mint ahogyan Jézus átlátja. Mint ahogy
Jézus tapasztalta, mint ahogy Jézus engedte, hogy a Mennyei Atya őt szeresse.
Halljuk a szavakat, de nem látjuk, nem értjük, nem tapasztaljuk a jelentésének
a hatását. Hogy ha azt a szénmonoxidjelző készüléket nem megfelelően helyezem
el, nem odarakom, nem élesítem be, nem húzom ki, akkor nem használ semmit. Úgy
meghalok, mint a pinty. Tudjátok, hogy mi az a pinty? Én nem tudom, de szoktuk
mondani. Madár? Oké, most már tudom. Azt hittem, az egy hal. Az a hal az a
ponty, ugye? Na, most, pinty vagy ponty! Jézus!
Amikor két évvel
ez előtt felolvastam a János evangéliumot, egy húzóra. Azt hiszem az italt is,
a pálinkát is egy húzóra szokták. Egy húzóra felolvastam a János evangéliumot
Pécsen, a Széchenyi téren. Volt egy olyan pont, amikor olvastam a szöveget,
jöttek-mentek az emberek. Volt, aki megállt egy-két percre, vagy tíz percre.
Elég hideg volt és olvasom a János evangéliumot, haladok a szöveggel. Egyszer
csak jött egy sugallat a szívembe, hogy a következő mondatba, ahova nyelvtanilag
beleillik, illesszem be azt, hogy Jézus. Olvasom, egy picit most imitálni
fogom. Tehát olvasom a János evangéliumot. Tanítványai közül az egyik, akit
Jézus szeretett, Jézushoz egész közel foglalt helyet. Olvasom, olvasom, és a
következő mondatban itt van, hogy Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg,
ki az, akiről beszél. Előre szaladt a tekintetem és hallgattam a Szentlélek
hangjára és úgy bemondtam, nem tudom, hol tartottam. De valahogy így játszódott
le. Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézust, ki az, akiről beszél.
Ezt persze nagyon hangosan mondtam. Nem volt olyan jó mikrofon, mint itt most.
Abban a pillanatban a két fiatal, aki ott sétált, megállt. Arra a szóra, hogy
Jézus, abban a pillanatban megálltak, felém fordultak és tíz percig hallgattak.
Egészen konkrétan megtapasztaltam
azt, hogy Jézus nevét minden egyes emberi lélek megérzi. Nem biztos,
hogy érti teljesen. Senki nem érti teljesen, hogy mit jelent ez a csodálatos
név, hogy Jézus. Isten megszabadít!
Jézus! Ezt érti a lelked. Mert úgy vagy megteremtve, hogy erre a névre,
erre a szóra megmozdulj. Jézus! Megmozdul benned valami. Jézus! Jézus!
Tudjátok, nekem nem kell mikrofon ehhez. Jézus! Jézus! Jézus! Jézus! „Ugyanazt
az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár
Isten alakjában létezett, tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát,
szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy
jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig,
mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott
neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden
térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja,, hogy »Jézus
Krisztus az Úr!« az Atyaisten dicsőségére.” (Filippi 2,5-11) Ámen!
Jézus nevére
hajoljon meg minden térd. A sátánnak van térde. Tudod, mit akar? Hogy a térde benne
legyen a te szádban és kitapossa a te összes fogadat. Ezt akarja. Ennek én
tökéletesen az ellenkezőjét akarom, hogy az én térdem legyen a sátán szájában
és kitapossam az összes fogát. Hogy Jézus nevére elhidd azt, hogy Isten tényleg
szeret téged. Hogy nem hagyott el, hogy végtelenül szeret. Hogy az összes
angyalát elküldi, hogy a legkisebb lépésedet megóvja. Hidd el! Még jobban, mint
eddig, mert tudom, hogy hiszed. Másként talán nem is lennél itt. Talán nem is
élnél. De hidd el még jobban! Hidd el még jobban! Hidd el még jobban! Jézus
nevének erejével menj szembe minden rosszal! Jézus Vére által repüljünk be a mennyországba!
Ne kullogjunk Jézus után, hanem kövessük futva! „Megtaláltam, akit szeret a lelkem.” (Énekek éneke 3,4) Futok
utána, mert megragadott, mert nem tudok mást. Jézus nevére élj, még jobban,
mint eddig. Még erősebben, még tisztábban. Jön a kísértés, jön a betegség.
Parancsolj! Parancsolj a betegségnek! Parancsolj! Parancsolj a sátánnak és ne
félj! Ne félj, mert veled van a Világ Ura! Azt mondta Jézus: Nekem adatott
minden hatalom égen és földön és ezzel a hatalommal küldelek téged. Semmi nem
állhat neked ellen. Szeress és tégy, amit akarsz, mondja Szent Ágoston. Mit
jelent ez? Ha szeretsz, nem fogsz lopni. Ha szeretsz, nem fogsz gyűlölködni. A
Tízparancsolatot így kéne lefordítani. Nem úgy, hogy ne lopj. Pontosabb
fordítása az, hogy ha szeretsz, nem fogsz lopni. Nem tudsz, eszedbe sem jut.
Istennek eszébe sem jut, hogy ne szeressen téged. Ámen!
Imához szentírási részlet:
Mózes és az Úr beszélgetése (Számok 14,5-20)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó,
2019. október 16. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube:
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Te hogy értelmezed Szent Ágoston mondatát? „Szeress és tégy, amit
akarsz!”
3. Szereted Jézus nevét? Mit jelent neked az Ő neve? Van a nevével
kapcsolatban különleges tapasztalatod?
Szeretettel: Péter atya