Jézus és az elme
energiáinak felhasználási rendszere
Máté 11,25-30
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én
Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az
Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek:
én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én
szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám
édes, s az én terhem könnyű.
Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
Talán mi magunk is sokszor mondjuk azt,
hogy milyen jó lenne egy kicsit megnyugodni, végre úgy kiereszteni. Sokan
várják a nyári vakációt, a szabadságot. Amikor azt mondhatja az ember, hogy
végre azt csinálom, amit én akarok. Végre nem szól bele senki, hogy mit hogyan
csináljak. Végre egy kicsit megnyugodhatok. Vajon ilyen az a nyugalom, amelyről
Jézus beszél? Valószínűleg nem. Ebben a nyugalomban, amit az előbb néhány
keresetlen szóval felvázoltam, ebben a nyugalomban az van benne, hogy van az a
világ, ahol én dönthetek, otthon, a vakációban, a szabadságon, és van az a
világ, ahol nem én dönthetek, hanem ahol megmondják azt, hogy ezt és ezt igen,
ezt és ezt nem. De ez a kettészakítás
valójában tévedés, mert egy életünk van. Nem lehetünk abban a skizofrén
tudatban, hogy majd a templomban megnyugszok, és egyébként meg összeszorítom a
fogamat és valahogy megalkuvó módon, vagy keresve a kiskapukat, megoldom az
életnek a kisebb-nagyobb problémáit, amivel szembesülnünk kell nap, mint nap.
Ez így nincs rendjén.
Jézus azt akarja, hogy mindig és mindenütt, minden körülmény között az Ő
békéje legyen bennünk. Vagyis engedjük azt, hogy Ő tanítson bennünket élni. Tehát nem egyszerűen
arról van szó, hogy Jézus az életünkben valamit egy kicsit kiszínez, valamit
egy kicsit helyére tesz, hanem az
egész életünk Ura akar lenni. Ugye azt mondja, hogy „Ti, akik terhek
alatt görnyedtek.” Tehát Jézus látja rajtunk azt, hogy olyan terhek nyomnak le
bennünket, amelyekre valójában nincs szükségünk, amik nem az előnyünkre válnak.
Azt mondja Reinhard Bonnke: „Jézus nem
azért jött, hogy vallásos érzéseket adjon nekünk, vagy az elme energiájának felhasználási
rendszerét javasolja.” Nagyon divatos dolog manapság az, hogy különböző
technikákkal, módszerekkel érjük el magunkban azt, hogy egyensúlyban éljünk.
Van egy ilyen jelszó is, hogy képesek vagyunk a harmóniára, hogyha megtaláljuk
a pozitív gondolatokat.
Igen ám, de, ha megfigyeljük azt az embert
aki, nem tud szabadulni a bűnből, akár egy komoly függőség miatt, akár amiatt,
hogy nem szerették őt. Ez a szeretethiány olyan önmarcangoló állapotba vitte
bele, tehát ha megfigyeljük ezeket az embereket, akkor látjuk azt, hogy itt már
nem segít egy pozitív gondolat. Nem segítenek ezek a modern eszmék. Egy valami segít: a megváltás.
Megváltás. A szentmisében használt, vallásos nyelvünkben használt kifejezés,
hogy megváltás. Kétezer évvel ezelőtt ez a szó nem pusztán egy vallásos
kifejezés volt, amit egyébként, úgy általában az emberek nem értettek, hanem
csak a bennfentesek, a beavatottak.
A megváltás azt jelentette, hogy valaki,
aki rabszolga volt, akinek az ura, bármelyik pillanatban elvehette az életét
büntetlenül, egy ilyen embert megváltanak a rabszolgaságból. Valakit, akit teljes mértékben,
testileg, lelkileg, szellemileg, egzisztenciálisan, minden szinten
kiszolgáltatott az ura kénye-kedvének, egy ilyen embert megváltanak a
rabszolgaságból. Mi is nagyon sokszor kiszolgáltatottak vagyunk, és nem
Jézus az urunk, hanem különféle gondolatok, eszmék, szokások. Azt mondja ez az
író, akit idéztem, egy újabb gondolata: „Az
evangélium azonban nem pusztán a gondolati egyensúlyt tartja szem előtt.”
Mi is sokszor azt gondoljuk, hogy elég lenne egy kis gondolati egyensúly.
Rendet tartunk a lakásban, egy kis egyensúly, de ez kevés.
Jézus azért jött, hogy megmentsen minket. Nem azért, hogy elmagyarázza,
hogyan használhatjuk fel saját belső erőforrásainkat, önmagunk megmentésére.
Természetesen nagyon fontos, hogy az ember képes legyen arra, hogy a saját
erőforrásait jól felhasználja, de Jézus üzenete itt sokkal alapvetőbb szinten
hat. Ez az alapvetőbb szint: ez az élet és a halál kérdése. Az embereket rá
kell arra döbbenteni, persze előbb nekünk kell rádöbbenni arra, hogy Jézus
nélkül üres az életünk. Jézus nélkül lehet akármilyen vagyonunk, vagy
akármilyen családunk, akármilyen munkánk, Jézus nélkül üres az életünk. Azt
mondja Jézus, hogy fáradtak vagytok, terhek alatt görnyedtek. Jézus világosan
látta azt, hogy őnélküle, bármi, amit az emberek az életben csinálnak, az csak
egy ilyen végtelen kimerüléshez, elcsüggedéshez vezet. Azt mondja Jézus, hogy akkor
talál nyugalmat a lelkünk, ha őhozzá megyünk.
Hogyan menjünk Jézushoz? Először is be
kell ismernünk azt, hogy bűnösek vagyunk. Így kezdődik minden szentmise.
Elismerem azt, hogy vétkeztem. A tékozló fiúnak itt indul valójában a
felemelkedése, amikor a disznók vájújánál elismeri, magába száll, és azt
mondja, hogy: „Apám, vétkeztem.” (Lk
15) Magába száll. Ez az, amire Jézus hív, hogy először is ismerjük el, hogy
szálljuk magunkba. Nagyon szép és erős ez a kifejezés. Vagy is engedjünk időt arra, hogy meglássuk a
valódi helyzetünket Isten előtt. A valódi helyzetünk az, hogy bűnösök
vagyunk. De ez nem azt jelenti, amivel sokszor vádolnak bennünket, hogy „ó, ti keresztények mindig csak a bűnről
beszéltek.” Gondoljunk bele, hogy elromlik otthon valami fontos készülék,
talán nem a tv a legfontosabb, de tegyük fel, hogy elromlik a tv és a család
nem tudja nézni a tv-t. Azonnal forró drót a központba, telefon, vagyis
beismerjük azt, hogy nem tudjuk megjavítani. Beismerjük azt, hogy annak a segítségére van szükség, aki ahhoz a
legjobban ért. Ez nem szégyen. Éppen akkor léptünk előre a megoldáshoz, ha
megtörténik a beismerés.
Azt lehet gyógyítani, aki beismeri, hogy
beteg. Azt lehet felemelni, aki engedi, hogy felemeljék. Azt mondja tehát Jézus,
hogy az első lépés, hogy tegyük le a terheinket. Ezeket a terheket nem Isten
rakta ránk. Így lehet nagyon egyszerűen megkülönböztetni a békét és a
békétlenséget. Ha benned azért van békétlenség és zavar, mert egy teher lenyom,
akkor az nem Istentől van. Isten
terhe, az az iga, amiről Jézus beszél, az felemel. Mi ez a teher, ami
felemel? Mi az a teher, amiről Jézus beszél? Mi az a béke, mi az a nyugalom?
Gyönyörűen illeszkedik ehhez a gondolathoz az, amit Pál apostol mondott az efezusi
híveknek, 6,15. „Lábatok saruja, vagyis a
cipőtök legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség.” Hogyha
valaki már zarándokolt, vagy hosszabb utat megtett gyalog, vagy esetleg ide a
templomba eljönni talán nem is mindig olyan könnyű. Miközben gyalogolunk, ott van bennünk az a készség, hogy odaérjünk a
célunkhoz. Mit mond Pál apostol? A béke evangéliumának hirdetésére való
készség. Tehát az a készség, hogy megyek a célom felé, afelé a célom felé, hogy
hirdessem az örömhírt, hirdessem azt, hogy Jézus a legfontosabb, na, ez egy
teher. De ez a teher az, ami felemel. Mert az tölt el igazán örömmel, hogy én
is tovább adhatom a másiknak azt, hogy: „Igen,
megmentésre van szükséged. Arra van szükséged, hogy Jézus felemeljen téged.”
Nem olyan rég megkeresett engem valaki, akivel már jó sok évvel ezelőtt, csak
rövid ideig beszélgettem egy cukrászdában, egy társasággal.
Igazából ott az az első alkalom nem is olyan volt, hogy ő maga kereste
velem a kapcsolatot, hanem egyszerűen úgy adódott. Most hosszú évek elteltével,
amikor egy nagyon nagy problémába került, szinte kiütötte őt ez a helyzet, ez a
csalódás, ez a konfliktus, eszébe jutott az a pap, akivel beszélgetett. Én
akkor, én még nem voltam pap, kispap voltam, de eszébe jutott, hogy nem
fordulhat máshova. Csak oda, ahol neki Jézust közvetítik. Nem tudom persze,
hogy akkor abban a beszélgetésben én miről beszéltem, vagy mit képviseltem, de
hálát adok az Úrnak, hogy valószínűleg abban a beszélgetésben, ő ott megérzett
valamit Jézusból általam. Dicsőség érte az Úrnak. Amikor abba a nehéz helyzetbe
került, amiben most van, az jutott eszébe, hogy volt egyszer valaki az
életében, aki neki Jézust közvetítette. Most újra felkeresett. Nagyon hosszút
beszélgettünk, együtt vacsoráztunk.
Na, ugyanígy ez a teher, hogy valakivel
foglalkozni órák hosszat, hogy valakinek segíteni, hogy rátaláljon a
Megmentőre, a Megváltóra, Jézusra. Ez a teher az, ami felemel. Azt kívánom
mindannyiunknak, hogy ezt tapasztaljuk meg. Ne abban éljünk, hogy a napi gondok,
terhei lenyomnak, amiket nem akar az Úr. Azt mondja: „Azt tegyétek le. Vegyük fel azokat a terheket, amik felemelnek.”
Vagyis azt a terhet, hogy Jézust adni tovább. Mert bizonyos értelemben ez is
egy teher. Keresni az alkalmat, hogy hogyan adhatom tovább Jézust. De meg
fogjuk látni, hogy akkor ennek lesz igazán értelme. Hogyha én ott abban a
helyzetben évekkel ezelőtt, nem Jézust közvetítem, akkor nyilván most neki nem
én jutok az eszébe. Minek fordult volna hozzám, hogyha tőlem nem Jézust kapná,
a legfontosabbat.
Ugyanúgy az legyen minden hívőnek,
mindannyiunk számára a bűnbánati szempont, hogy vajon fordulnak-e hozzád amiatt
évek múlva, vagy akármennyi idő múlva, mert tőled Istent akarják megkapni. Isten olyan irgalmas, hogy általunk
akarja önmagát adni a másik embernek. Ha te mindig ennek az alkalmát keresed,
akkor ennek a terhe és ennek az öröme fog felemelni téged. Erre mondja
Jézus, hogy az én igám édes, az én terhem könnyű.
Kedves Testvérek! Valóban lábunk saruja
legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Az az örömünk, hogy
Jézus a Megváltó, aki nem egyszerűen gondolati, pozitív egyensúlyt akar, hanem
megmenteni a haláltól. Megmenteni azoktól a végtelenül kiszolgáltatott
helyzetektől, amiben az emberek szenvednek. Jézus a mi reményünk! Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. július 5. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
214-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
youtube
214. Mt 11,25-30 Jézus és az elme energiáinak felhasználási rendszere(2011.VII.3.A év14.vas.)
–
szeretettel Péter atya
Kérdés a reflexióhoz:
1.
Melyik
gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Átélted már, hogy megváltott, megmentett vagy? Ha igen, mikor, hogyan?
Keresett már téged valaki azért, mert Jézust akarta tőled megkapni?
Milyen volt ez?