A 2007-es budapesti városmisszión ismertem meg Josip Loncart, amikor a Szent István bazilika előtt egy sátorban tanúságtételt tartott két másik horvát katolikus hívővel. Majd aznap este gyógyító imaalkalmat vezettek bent a templomban. Csodák, jelek és gyógyulások kísérték a szolgálatukat.
Azóta sokszor meghallgattam már Josip Loncar tanításait és sokakat elvittem a lelkigyakorlataira. Egyszer azt mondta:
Első hallásra mindenki felkapta a fejét, hogy mit is akar mondani ez a karizmatikus próféta. Majd megmagyarázta. Nem pontosan idézem, az emlékezetemre hagyatkozok. "Nem akarok úgy élni, mint aki nem szeret senkit önmagán kívül. A kutya nem tud szeretni, csak megeszi, amit adnak neki. Én szeretni akarok." Amikor ezt kimondta, akkor egy különös határozottság és egyben meghatódott szeretet volt érezhető a tekintetében. Könnypárás lett a szeme.
Ez a jelenet forgolódik most bennem a franciaországi terrortámadások és az azóta eltelt néhány nap értelmezési hulláma közepette.
Már-már Charlie körül forog a világ.
Számomra Charlie-ról egy kérdésem, két versem és egy kép jut az eszembe.
Először jöjjön a kép, hiszen egy kép többet mond ezer szónál...
A kérdésem már a blogbejegyzés címében olvasható volt, de felteszem újra:
Charlie vagyok, vagy nem is vagyok?
Nem tudom
Van-e mentség arra,
ha valaki kikalapálja
a pacsirta hangszálait?
Van-e mentség arra,
ha valaki átharapja
szűkszavú társait?
Van-e mentség arra,
ha valaki ellapátolja
testvére elől a levest?
Van-e mentség arra,
ha valaki elmélázva
kibelez egy legyet?
Van-e mentség arra,
ha valaki bámulja
az éhező gyereket?
Van-e mentség arra,
ha valaki talpas pohárba
keserűséget töltöget?
Van-e mentség arra,
ha valaki nem tudja
a nézőpontok ábécéjét?
Van-e mentség arra,
ha valaki sajnálja
a disznók jövőjét?
És a második:
A nagyszájúak sorsa
Nyalánk, nyurga,
kaján kutya
zöldet zabál,
követ kakál.
Ajtót, almot,
tarlót tapos,
nyüszít, nyávog,
dühít, dádog.
Szuvas szíjat
húsa hívat.
Szántják szőrét,
bántják bőrét.
Futna félve,
kutat kérne,
hova hátha
mostan mászna.
Bánva bújna
kádas kútba.
De nem lehet,
nem lehet.
Én se disznó, se kutya nem akarok lenni.
Hogy ember leszek-e, az pedig azon múlik, hogy mennyire veszem komolyan az aranyszabályt.
"Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták." (Máté 7,12)
Ezt se a karikaturisták, se a terroristák nem követték. Remélem, ebben legalább megegyeznek most mindkét csoport tagjai Krisztus ítélőszéke előtt.
Mert aki gyalázza mások meggyőződését, az feltehetőleg nem akarja, hogy az ő meggyőződését gyalázzák - jelen esetben a mások meggyőződésének gyalázásához való jogát, illetve ebbe vetett fanatikus hitét...
Aki pedig kivégez másokat, az feltehetőleg nem akarja, hogy őt kivégezzék - legalábbis addig biztos nem, amíg előre bosszút nem áll a rá támadókon...
Ugye mennyire őrült és ostoba ez a világ?
Csak Jézus Krisztus ment meg minket.
Úgy legyen. Ámen.
Ugye mennyire őrült és ostoba ez a világ?
Csak Jézus Krisztus ment meg minket.
Úgy legyen. Ámen.