Mit kívánsz?

Aki azért kattintott erre a blogbejegyzésre, mert a kép csalogató volt, annak csalódnia kell a folytatást illetően. De mi is a története egy ilyen képnek?

 

Biztos, hogy tovább akarod nézni?

Egy kép többet mond ezer szónál – szokták mondani, és sok igazság van ebben. Egy ilyen képet egy férfi ismerősöm osztott meg a facebookon 2013. december 24-én. Igen, december 24-én. A következő kommenttel, emlékezetem szerint: „Uraim, szép napot kívánok!” 

A kívánság egyenlő az élettel. Te mit kívánsz?

Azon a napon, amikor a Megváltó születését ünnepeljük, ugyanolyanok vagyunk, mint bármelyik másik napon, mert nem attól változunk meg, hogy milyen nap van, hanem a döntéseinktől. Mért írok pont erről, most a nyár kellős közepén? Mindjárt ki fog derülni, köszönöm előre is a türelmet. Tehát aki ma megváltoztatja az életét, az 6 hónap múlva, karácsonykor ezzel a megváltozott élettel fogja megélni az év egyik legszebb napját, a szeretet ünnepét.

Ennyi bevezető után, lépjünk egy lépéssel közelebb a témához. Két héttel ezelőtt vasárnap abortuszon esett át egy olyan személy, akit én kereszteltem meg kamaszkorában. Amikor megtudtam, mire készül, megdöbbentem. Teljes szívből imádkoztam érte, szentmisét ajánlottam fel. A döntését nem változtatta meg.

Az abortusz elvégzésének lehetséges legkésőbbi időpontja a terhesség 12. hetében van. Tehát egy három hónapos magzatot Magyarországon el lehet vetetni. Aki most van ebben az időszakban, annak éppen 6 hónap múlva, idén karácsonykor születne meg a gyermeke, ha kívánná…

És itt jön be a kívánság szó, a fenti kép, a karácsony és az abortusz. Minden emberi kívánság eljuthat a tettekig, ha a gondolatba való beleegyezés kitart addig. A jókívánság és a rosszkívánság is valósággá válhat. Halljunk erről egy kiváló teológust: 

„Azokat, akik gondolatban elkövetett bűneiket siratják, figyelmeztetni kell, hogy jól gondolják meg: vajon csak gyö­nyörködéssel, vagy beleegyezéssel is vétkeztek lelkükben? Gyakran megtörténik, hogy a szív kísértésbe esik, és a test gyönyörködik a gonosz kívánságban, de az ész ellene mond az ingernek, és az emberben váltakozva küzd a tetszés és a tiltakozás. Néha azonban úgy elmerül a lélek a kísértés fer­tőjében, hogy egy mákszemnyit sem áll ellen, hanem tuda­tosan élvezi a gyönyörködést, és ha lehetősége van, azonnal tettre váltja szívének vágyát. Ez azonban, ha a pártatlan ítélőbíró igazságos mérlegére kerül, már nem gondolatban elkövetett, hanem tettekben megvalósuló bűnnek számít: mert bár a körülmények kedvezőtlensége miatt nem került megvalósításra, az akarat beleegyezésének tényével már vég­rehajtotta.” (Nagy Szent Gergely, A lelkipásztor kézikönyve, 244-245.o.)

Ismételjük meg a részlet utolsó mondatát:

tettekben megvalósuló bűnnek számít: mert bár a körülmények kedvezőtlensége miatt nem került megvalósításra, az akarat beleegyezésének tényével már vég­rehajtotta.

Ha nem kísértésről és bűnről beszélünk, akkor is igaz ez. Tehát aki a jócselekedetről szóló gondolatba bensőleg akaratával beleegyezik, az már végrehajtotta, ha még a körülmények nem is jöttek létre. Természetesen itt is szükséges a tényleges cselekvés véghezvitele, ha nincs lehetetlenséget okozó akadály.

A kívánság egyenlő az élettel, ahogy a Szentírás tanít az emberi szabadságról:

"Ne mondd: „A bűnöm az Úrtól származik”, mert ő nem hoz létre semmit, amit gyűlöl. Ne mondd: „Bukásomat neki köszönhetem”, mert gonosz emberre neki nincs szüksége. Az Úr gyűlöl mindent, ami rossz, s azok sem szeretik, akik őt tisztelik. Ő teremtette a kezdet kezdetén az embert, és saját döntése hatalmába adta. Módodban áll, hogy megtartsd a parancsokat, hogy hűséges légy, megvan a hatalmad. Eléd öntötte a tüzet és a vizet, amire vágyol, az után nyújtsd a kezed. Az ember előtt ott az élet és a halál, megadatik neki, amit választ magának. Mert igen gazdag az Isten bölcsessége, erős a hatalma, s mindig lát mindent. Szeme azokon van, akik őt tisztelik, ismeri az ember minden egyes tettét. Senkinek sem adott parancsot a rosszra, sem pedig engedélyt arra, hogy vétkezzék. (Sirák fia 15,11-20)

Amikor ezt a szentírási idézetet az egyik bibliaórámon nagy meggyőződéssel magyaráztam, az egyik résztvevő szívében valóságos hit született: régóta vágyakozott elköltözni családjával a panellyukból egy kertes házba, és ekkor erőt kapott hozzá. Egy év múlva már házszentelésre hívtak. Istennek legyen hála.

A kívánság egyenlő az élettel. Te mit kívánsz? Amire vágysz, amit kívánsz, az után fogod kinyújtani a kezedet. Amit kívánsz, azt fogod megtenni. 

Néhány hónapja az egyik ismerősöm a magzati élet védelmét sürgető megmozdulásra hívott. Azt kívánta, hogy római katolikus papként jelenlétemmel erősítsem az ügyet. Gondoltam, megnézem a videót is, amit küldött, hogy jobban megértsem, miről is van szó.

A felvételt nézve majdnem leestem a székről, amikor az esemény kellős közepén Rónaszékiné Keresztes Mónika, Budapest VII. kerületének alpolgármestere, hétgyermekes édesanya ezt mondta: „Hogyan segítjük elő a várt és kívánt gyermekek megszületését?” Figyelmes fülnek egyértelmű a gondolati csúsztatás. A várt és kívánt gyermekek megszületését segíteni akarja. Rendben. De ez vajon kinek volt eddig egyáltalán kérdés? Ez teljesen természetes minden egészséges és normális embernek. Nem vette észre, hogy egy abortusz ellenes tüntetésre hívták, ahol éppen a nem várt és nem kívánt gyermekek megmentéséről kellett volna beszélnie? A hazudozás ilyen ravasz módját nem tudom nyugodt lélekkel figyelni a mai társadalomban.Vegyük már észre mindannyian, hogy a magzatember élethez való joga súlyosan sérül a mai magyar jogrendben!

"Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII.17.) AB határozata kimondja: „Biológiai ( főleg genetikai ) szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és halál, hanem a fogantatás és halál közötti egységes folyamat.” Ennek ellenére a jelenleg hatályos 1992.évi LXXIX. törvény ( a magzati élet védelméről ) széles körben legalizálja ártatlan és védtelen emberi életek elpusztítását,s ezáltal teljes ellentmondásban van minden ember élethez való jogával. Pedig az élethez való jog tekintetében minden embernek feltételek nélkül egyenlőnek kell lennie mindenki mással. Így ez a jogszabály tagadja a törvény előtti egyenlőséget is. Miféle igazságosság nevében történik a személyek közötti legigazságtalanabb diszkrimináció azzal, hogy egyeseket méltónak ítélnek a védelemre, míg másoktól megtagadják e méltóságot?"

A jog útvesztőjében ki védi meg a legvédtelenebb embertársainkat! Miért van ez így? Ki fogja ezt a hazudozást most már végre megállítani? Ki emeli fel a szavát a legszerencsétlenebbekért? Kalkuttai Boldog Teréz anya a Nobel békedíj átvételekor arról beszélt, hogy a modern társadalmak legnagyobb bűne az abortusz legalizálása. Vajon mit mondana Teréz anya Mónika anyának?

A kívánság egyenlő az élettel. Te mit kívánsz?

Életem egyik legmeghatározóbb filmélménye, Andrej Tarkovszkij alkotása, a Stalker. A történet szerint, aki belép a misztikus Szobába, annak teljesül a legerősebb kívánsága. Egyszer egy ember megölte a testvérét. Szörnyű bűntudat gyötörte, és vissza akarta fordítani az idő kerekét, mondván: „Bár ne történt volna meg a gyilkosság, bár ne tettem volna meg!” Azt gondolta, hogy ha belép a Szobába, akkor fel fog támadni a testvére, mert ez a legerősebb kívánsága. Végigjárta a misztikus utat. Megtette. Belépett a Szobába. Miután kijött, a testvére nem támadt fel, de őt hatalmas pénzadománnyal lepte meg valaki, rettentően gazdag lett. Ekkor ráébredt, hogy a gazdagság volt a legerősebb kívánsága, nem pedig az, amit a legerősebb kívánságának gondolt. A felismerés terhe alatt összeroppant, és felakasztotta magát. Vezeklésből farkassá változott, és most azokat segíti, akik a Szobát keresik.

Vajon neked mit teljesítene a Szoba? Be mernél lépni? Amit kívánsz, azt fogod megkapni, mert te azt fogod megtenni. Amit nézel, arra vágyakozni kezdesz. Amit sokáig nézel, afelé mozdulni fogsz. Ezért írtam a bejegyzést indító, blogra csalogató kép alá figyelmeztetésül: Biztos, hogy tovább akarod nézni?

Én láttam az abortusz démonát egy látomásomban. Nem kívánom többet látni, mert igen félelmetes. És nem akarom, hogy bárki is az ő sorsára jusson, ami az örök kárhozat.

A kívánság egyenlő az élettel, de a halállal is. Te mit kívánsz? Tégy az abortusz ellen! Tégy azért, hogy egy olyan pici magzat, amilyen te is voltál egyszer, megszülethessen.

Remélem, hogy ez a blogbejegyzésem a várandós édesanyák és a szépreményű édesapák szívét megérinti, és legalább egy olyan magzatember életét közvetetten megmentem, akit nem várnak, akit nem kívánnak. Tudom, hogy akik abortusszal elvetették a gyermeküket, komoly lelki terhet hordoznak. Az ő testi-lelki gyógyulásokat szolgálja egy nagyszerű lelkigyakorlat, melynek címe:

>>Ne félj, nem ítéllek el!<<

Ezt a gondolatsort útjára bocsátva én azt kívánom, hogy Isten adjon a szavaimnak erőt, hogy akik meghallják, azok lelkiismerete felébredjen, és a kívánságukat az élet felé fordítsák, mert 

„Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.”
(Ady Endre)

Imádkozzunk el egy Üdvözlégyet a várandós édesanyákért, a szépreményű édesapákért és a pici magzatemberekért!

Úgy legyen! Ámen.