Mire költöd Jézus pénzét?
Máté evangéliuma 22,15-21
Abban az időben: a farizeusok félrevonultak és
megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték
hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: ,,Mester! Tudjuk,
hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem
vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed:
Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?'' De Jézus felismerte gonoszságukat
és így szólt hozzájuk: ,,Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg
az adópénzt!'' Aztán megkérdezte tőlük: ,,Kinek a képe és a felirata ez?'' Azok
azt felelték: ,,A császáré.'' Erre ő így szólt hozzájuk: ,,Akkor hát adjátok
meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!'' Ennek
hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. Ezek az evangélium igéi.
Kedves testvérek!
Picit
képzeljük magunk elé azt, hogy a farizeusok félrevonulnak, tanácskoznak. Ott
vannak néhányan a vezetőik közül. Jönnek az ötletek, hogy mivel
tudnák Jézust megfogni. Az egyik mond egy ötletet, a másik azt mondja nem, az
nem jó, már múltkor próbálkoztunk, az nem ment. Akkor a másik mond egy másik
ötletet. Hát, ne az legyen, tegnap hallottuk a beszédét. Nem emlékszel, azt
mondta, hogy, és akkor mondanak valamit. Az az ötlet sem lett jó, mert tegnap rábizonyított
valamit valakire. Aztán egy másik ötlet jön. Gondolkodnak, törik a fejüket és
eszükbe jut: „Olyan ötlet kell, olyan
csel, amivel egyszerre Jézust szembe tudjuk állítani a zsidó hagyományokkal és
az elnyomó római uralommal is. Az a legjobb, ha villába fogjuk két oldalról,
hogy ne tudjon kibújni belőle. Az elnyomó jelenlévő idegen uralomnak, a
római törvényeknek is mondjon ellent és mondjon ellent a mi hagyományainknak
is.”
„Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” Ezt a kérdést találták ki. Biztos, hogy
dörzsölték a tenyerüket és már előre ittak a medve bőrére. „Feltaláltuk a legjobb kérdést, erre már nem tud semmit mondani!”
Nem véletlen azért, hogy ilyen lényeges és fontos kérdést találtak, mert
ugyanakkor az emberek minden napját is érinti. „A pénztárcánk a legérzékenyebb testrészünk” - szokta mondani
egy barátom. Hozzá szokta azt is tenni, hogy „ez a testrészünk tér meg legutoljára”. Ha egyáltalán megtér. Ezt
már én teszem hozzá.
Az
adófizetés minden korban, minden embernek minden embernek problémája. Az, hogy
abból, amit ő megkeresett, amiért ő megdolgozott, miért adjon másnak is?
Ez az enyém, én dolgoztam meg érte. Miért adjak belőle másnak? Ki tudja, hogy
mit fog vele csinálni. Lesz-e még abból nekem hasznom? Beadom a közösbe és az
autópályák ugyanolyanok, mint voltak? Beadom a közösbe és nem csinálják meg a
központi fűtést? Akkor nem adom be a közösbe. Sok szintje van ennek a problémának:
főleg az, hogy amikor bennünket az anyagi világ, a pénz vagy a testiségünk,
konkrét dolgaink szintjén érint egy kérdés, akkor százszor meggondoljuk, hogy
mit cselekedjünk, hogy 1 mm-rel kevesebbet vagy többet adjunk. Már ebből a
jelenségből, hogy százszor meggondoljuk, hogy mennyit adjunk, vagy hogy adjunk,
vagy hogy ne adjunk. Ebből a
jelenségből látszik az, hogy mi ebben a világban élünk. Mi nem angyalok
vagyunk, akiknek nincs szükségük alvásra, nincs szüksége ennivalóra. Mi emberek
vagyunk, mulandók ráadásul. Testben létezünk.
Azt mondja
Tertuliánusz: „A test az üdvösség
sarokpontja.” Nem is szabad ezt az egész kérdést könnyelműen elintézni,
bagatellizálni. Valóban nagyon fontos kérdés, hogy szabad-e adót fizetni a
császárnak, vagy nem. Biztos vagyok benne, hogy Jézus nem így tekintett
volna erre a kérdésre, hogy azt mondja:
„felismerte a gonoszságukat”. Jól visszaszól, hogy:
„miért kísértetek ti képmutatók?” Jézus nem így tekintett volna erre a
kérdésre, hogyha magától Jézustól a saját tanítványai kérdezték volna meg,
alázattal és szeretettel: „Mester, vékony a jég, mit csináljuk?”
Tehát, nem ez volt a kérdés maga. Nem ez a szándék volt, hogy Jézust a saját
tanítványai megkérdezik. Jézust az
ellenségei kérdezték meg gonosz szándékkal. Ezért válaszolt vissza
ilyen keményen, hogy: "Ti, képmutatók!" Önmagában a kérdés hogy
szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem. Ez jó kérdés, fontos kérdés
és visszatérő kérdés. Csak az a helyzet hogy a farizeusok előítélettel tették
fel a kérdést. Ők már a kérdésükben lefektették a választ. Mégpedig azt, hogy "Jézus téged kicsinálunk. Bármit is
mondasz, úgy fogjuk intézni, hogy a végén a kereszten végezd." Ez volt
a szándékuk. Nem alázatosan az igazságot akartak tanulni, hanem ők le akarták
győzni még az Istent is.
Ne gondoljuk
azt, hogy bennünket ilyesmi nem kísért meg, hogy tőlünk ezt távol van. A
kísértések mindig ugyanazok maradnak. Esetleg formát váltanak. De nekünk meg
kell látnunk a kísértéseknek a lényegét. Azt mondja Szent Pál apostol a Rómaiakhoz
írt levelében, 13. fejezet. „Mindenki
vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom csak Istentől, amelyek
pedig vannak, azokat Isten rendelte.” Tekintettünk-e már úgy őszintén
és mélyen bármelyik hatalomra, fiatalok vagy idősek, ami az életünk során volt
fölöttünk ilyen-olyan hatalom munkahelyen vagy az országban. Tekintettünk-e már úgy őszintén erre a
hatalomra, hogy Isten adta? Majd az Úr elszámol ővele. De Isten adta
neki a hatalmat. Egy időre persze, nem örökké. Egyik hatalom sem marad örökké
egy ország irányításában. Tekintsünk úgy minden hatalomra, hogy ő Istentől
kapta azt, hogy most vezessen. Majd Ő, az Úr számon kéri rajta. Folytatja Pál
apostol: „az adókat is fizessétek, Istenért végzik a szolgálatot, amikor ezért
szolgálnak.”
Most
gondoljunk bele, ezt Pál apostol a rómaiaknak írta, a római keresztényeknek ezt
a levelet. Rómában pedig egy olyan császár uralkodott, aki önmagát Istennek
kiáltotta ki. Tehát itt ebben a történelmi helyzetben még nem volt keresztényüldözés.
Valószínűleg az előszele már érezhető volt. Tehát a keresztényeket üldöző császárról
azt mondja, hogy Istennek szolgál. Bár nyilván nem azzal, hogy a keresztényeket
üldözi, hanem azzal, hogy próbálja a hatalmat biztosítani – a rendet, a
nyugalmat, a gazdaságot fenntartani. De azért egy pillanatra még tegyük hozzá
azt is, hogy ha az előbb azt mondtam, hogy nyilván nem a keresztényüldözéssel
szolgálja Istent. Az első keresztényekben akkora bölcsesség volt, hogy a
keresztényüldözést is úgy tekintették, hogy a keresztények vére az majd a hívők
magvetése lesz. Tehát még a keresztényüldözésre is tudtak úgy tekinteni, hogy:
„Igen, a császár üldöz bennünket, akkor láthatatlanul ebben benne van az Isten
gondviselése is, mert bennünket fog megsokasítani, megerősíteni az összetartás,
a szeretet, a hit.
Mert a vértanúk Krisztusra hasonlítanak, aki
meghalt, mint ahogy egy mag a földbe hull, és sok termést hoz. Bárhogy is van,
tekintsünk úgy a főnökünkre, szüleinkre a világ vezetőire, hogy Istennek szolgálnak.
Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok.
Nem tudom
hányan elmondták már azt az utóbbi években, hogy de jó lenne, ha egyszerre csak
eltűnnének a bankokból az adóságot. Volt is egyszer egy ilyen film, A
harcosok klubja című film, ami odafutott ki a végén, hogy felrobbantották
a legnagyobb bankot Amerikában, hogy mindenkinek törlődjön el az összes
adóssága. Úgyis mondhatnám, hogy nagyon tragikomikus ez a film. De van
benne valami, ami mutatja, hogy úgy
szeretnénk, ha el lennének törölve adósságaink. Hányszor napi probléma
az és kérdés és vita mindenütt kocsmában, buszon, munkahelyen, hogy már
visszafizettük az államadósságot kamatostul, de még mindig fizetni kell.
Azt
mondja: „Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok. Mi az, amivel mi
igazán tartozunk az embereknek? Nyilván mi tartozunk azzal, ami jog szerint őt megilleti.
De, amivel leginkább tartozunk nem
csupán annyi, hogy a jog szerint őt megilleti valami. Azt mondja János apostol
az első levelében a szeretetről: „Ha valaki
azt mondja, hogy szereti Istent, de testvéreit gyűlöli, az hazug.” Tehát a legnagyobb dolog, ami mindenkit
megillet, hogy szeressük őt. Nemcsak az, hogy jog szerint megilleti,
hogy befizessük neki az adót, hogy biztosítsuk a közösségnek a javát. Hanem a
legnagyobb, ami mindenkit megillet, ez
a legnagyobb jog, hogy jogom van ahhoz, hogy szeressenek.
Bármilyen
miniszterelnök van, joga van ahhoz, hogy mi szeressük őt. Ez a
legnagyobb, amivel mi tartozunk neki. Persze nem jelenti azt, hogy vakok
vagyunk és nem vesszük észre a bűnöket, de hogyha ez a szeretet valódi,
akkor ez olyan tettekben fog megnyilvánulni, ami égetni fogja azt, akit mi
szeretünk. Mert a szeretet egyben igazság is. Az igazi szeretet az igazságot kívánja. Ha olyan szeretettel
szeretünk, akkor ő maga is akarni fogja az igazságot, mert érzi az ember, hogy
csak az igazság ad neki nyugalmat. A Példabeszédek könyvéből nagyon sokat
tanulhatunk az anyagi dolgokról. Azt mondja 6,30: „Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop, hogy csillapítsa
éhségét.” Hogy folytatja? „Ha mégis
rajtakapják, hétannyit fizet.” Oda kell adnia a háza minden holmiját. Olyan
kerek ez az igazság, amit kifejez, hogy igen, ha valaki azért lop, mert éhes,
akkor nem nagy bűn. De, ha észreveszik, akkor elverik rajta. Tehát, ne
használjuk ki a szegénységünket arra, hogy nekünk jogunk van lopni. Nekem kevés
a pénzem, kisnyugdíjas vagyok. Jogom van lopni. Senkinek nincs joga lopni. Azt
mondja a Biblia, nem nagy bűn, ha valaki azért lop, hogy csillapítsa éhségét.
De bűn! Nem nagy bűn, de bűn!
Vegyük
észre azt, hogy Jézusnak rengeteg tanítása van a pénzről, anyagi dolgokról.
Amikor én ezt magam felismertem, akkor elhatároztam, hogy a péntek esti
bibliaóráknak ez lesz a tematikája. Ez a címe, hogy „Mire költjük Jézus pénzét?”
Elmélkedjünk erről és adjuk meg a császárnak, ami a császáré, vagyis az adót, Istennek, ami
az Istené, vagyis önmagunkat. Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. szeptember 27. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
272-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
–
szeretettel Péter atya -
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre
ebből a prédikációból?
2. Mit tudsz a tizedfizetésről, alamizsnáról,
felajánlásról? (Takács Péter Az adakozás öröme című könyve)
3.
Hogyan tudod kifejezni
az Úrnak, hogy a legérzékenyebb testrészeddel is Őt akarod szolgálni?
Témához kapcsolódó lelkigyakorlatom hanganyagai itt érhetők el