Péter atya kérdez

Ez a blogbejegyzés hosszú lesz. Így kell lennie. A fontos dolgokat vagy csak nagyon röviden, vagy csak nagyon hosszan lehet elmondani. Igen, igen. Nem, nem. Vagy pedig Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés.

Grimm A békakirály című meséjében még eredetileg nem is csókról volt szó, hanem arról, hogy a kis királylány engedje be a rusnya békát a szép fehér selyemágyába, cserébe azért, hogy korábban felhozta neki a kútba esett aranygolyócskáját. Nem vagyok irodalomtudós, hogy kiderítsem azt, hogy a forrásmunkában szereplő kínosabb részlet hogyan módosult egy felszínes kis puszira. Ez nem kisebb rejtély, mint hogy az alábbi képen az egér hogyan is került a béka szájába... Szó szerint fogas kérdés! Az iróniától és a cinizmustól nehéz megszabadulnunk... Viszont a gyerekmesék sok-sok igazi lehetőséget adnak, ha tényleg hagyjunk, hogy hassanak ránk.

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Ebből a negyvenhét másodpercből sok minden kiderül: Amikor az alábbi levelet írta a családunknak, alig voltam 16 hónapos:

Két kívánságom van a Miniszterelnök Úrnak! Az első: Ne haljon meg addig, amíg meg nem látja, hogy Magyarország megnyeri a foci vébét! Fotó: Origo A minap valaki azt kérdezte tőlem az ask oldalamon: "attól hogy nem tudok focizni maga szerint béna vagyok péter atya?"

Ma ezen a kérdésen gondolkoztam. A válaszom: ideális hazugságok által.

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?