Ebből a negyvenhét másodpercből sok minden kiderül:
Amikor az alábbi levelet írta a családunknak, alig voltam 16 hónapos:
Úgy legyen. Ámen
Pax Christi!1984. VII. 16. A Skapuláré ünnepénNagyon Kedves Kispetiék, Mind:II. Pista, II. földeáki Anyuka, III. Pista (Pityu) és a Kispeti!
A Kisjézus és az ő Anyukája nevében hálásan köszönöm a kedves levelet, a szép fényképeket, úgyszintén a jókívánságokat és a szerető meghívást!
Igen, nagybácsi vagyok, de nem "amerikai". Ez az ország nagy (nagyobb, mint Európa), de szegény, jó része még missziós terület. Bár öreg, rozsdás vagyok, én meg vagyok elégedve a szerzetes életemmel. Boldog vagyok! A Szűzanya és Kisfia tölti ki az életemet. Ez azt jelenti, hogy szinte mindig imádkozom. Persze nem olyan unalmas daráló módon. Imáimban mindig ott vannak a Kispetiék is. Soraikból látom, a Kisjézus meghallgatja imáimat. Folytassuk!
II. Pista. Bár sohse láttam, az első fényképe nagyon szíven fogott. Aztán esküvő híre és helye megint kedvemre volt. Az én kedves jó Anyuskám (az I. földeáki Anyúka) is ott született. Ő is oltalmazza a földeáki unokákat. II. Pista. Ő itt a fényképen csak mosolyog, de a szemei beszélnek is. Az ártatlan gyermeki szemek sok szépet mondanak, amit szóval nem is lehetne kifejezni. Kérem az én Kisgazdámat, őrizze, oltalmazza az "unokáimat". Maradjanak jók, ártatlanok! Vadásznak lenni szép, nemes gondolat. Vadász, inkább halász vagyok én is, mint a legelső Péter, a szent, lelkek halásza...
Ha ennyire szívemen viselem az "unokáim" sorsát, természetes, hogy a szüleik jóléte, egészsége is fontos nekem s ezért is sokat beszélgetek a Jézuskával.Ma, VII. 16-án van a Kármelhegyi Szűzanya napja. Rendünk főünnepe. Még 1929-ben Szögedében kaptam az első kármelrendi (skapuláre) érmet. Velem volt Győrött, Rómában, Jeruzsálemben, a Kármelhegyen s Sao Paulóban. A Kispetinek szántam. Egy jóbarátom megígérte, hogy odaadja vagy odaküldi. Ha kéznél lesz, legyen szíves, kedves Anyuka, szodabikarbonával megdörzsölni és új lesz.
Nagy szeretettel kívánok sok kegyelmet, jószerencsét és a legjobb egészséget, megfűszerezve örömmel, boldogsággal, békességgel s Szeretettel!
Döme bá
Eddig az egyik levele a sok közül, melynek kézírása olyan látványt nyújt nekem ma is, ami harcossá teszi a szívemet! Tudom, hogy az egész életemet megváltoztatta egy egyszerű kármelita szerzetes, Szent Imréről nevezett Döme testvér imája!
Van róla egy nagyon különös újságképem. A Manchete nevű brazil bulvárlapban jelent meg 1982. december 25-én Rio de Janeiroban. Ez az év volt a szerzetesi örökfogadalmának 50. évfordulója.
Cseh Péter nagybátyánk néven ismertem meg őt gyermekként, amikor a makói Cseh família összegyűlt egy-egy ünnepre. És én az egyik legkisebb, mindig meg kellett, hogy érezzem, valaki kívülről látja az együttléteinket... "Ne rosszalkodj, mert Cseh Péter nagybátyánk imádkozott érted!" Hallottam sokszor, nagyon sokszor... Persze, rosszalkodtam én tovább, de éreztem, hogy valaki szeretettel mosolyog csak ezen.
És egyszer eljött a nap, amikor a Kispetinek megadatott, hogy eljusson Döme bá sírjához és sok-sok mindent megköszönjön...
Ki az a Cseh Péter? Az egyik legjobb ember, akit valaha megismertem, úgy hogy soha nem is találkoztam vele. Az a jó a valóságban, hogy könnyű elhinni.