Két kívánságom van a Miniszterelnök Úrnak! Az első: Ne haljon meg addig, amíg meg nem látja, hogy Magyarország megnyeri a foci vébét! Fotó: Origo A minap valaki azt kérdezte tőlem az ask oldalamon: "attól hogy nem tudok focizni maga szerint béna vagyok péter atya?"
1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?
„Az összes feszültséget megtapasztalja, amely a véges személy ön-vonatkozásából fakad, és ő maga is bizonysága lesz annak, hogy a véges személy képtelen elhatolni egy másik személy központjáig.” (Tillich, Paul, Rendszeres teológia, Osiris Kiadó, Budapest; 334. old.)
A 2007-es budapesti városmisszión ismertem meg Josip Loncart, amikor a Szent István bazilika előtt egy sátorban tanúságtételt tartott két másik horvát katolikus hívővel. Majd aznap este gyógyító imaalkalmat vezettek bent a templomban. Csodák, jelek és gyógyulások kísérték a szolgálatukat. Azóta sokszor meghallgattam már Josip Loncar tanításait és sokakat elvittem a lelkigyakorlataira . Egyszer azt mondta: "Én eldöntöttem, hogy nem akarok kutya lenni."
Karácsony előtt a legostobább kérdést vágják a legvédtelenebb gyerekek szemébe. Kétségbeejtő. Szent Miklós szerepére kértek meg, és gondoltam, hogy amíg készülök a legnehezebb vizsgámra – gyerekek elé lépni az ajándék és a jutalom veszélyes üzenetével –, addig készítek egy-két elborult képet magamról. Amikor megnéztem, hogy mit műveltem titokban, eszembe jutott József Attila életének legutolsó szakaszában készült fényképe.