"Szomszédok" magyar szappanopera,
ami bemutatta a magyarok lelkiállapotát az 1980-as és '90-es években
Jézus a barátunk és a testvérünk
Lukács evangéliuma 10,38-42
Abban az időben Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé
haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.
Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg
sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram –
méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj
neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok
mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges.
Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Kétezer évvel ez
előtt, az Úr Jézus azt mondta: „Menjetek
és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Azóta ez az üzenet terjed az egész földön.
Ahol csak az emberek kinyitják a szívüket, megtapasztalják azt, hogy Jézus
átalakítja az életüket. Nemcsak egyes emberek életét, hanem családok, falvak,
városok, népek, nemzetek, egész kontinenseknek a sorsát átalakítja. Jézus
Krisztus a világ Világossága, aki a sötétségből kivezet minket arra a világosságra,
ahol megértjük, hogy miért élünk a földön. Megértjük azt, milyen jó jónak
lenni. Milyen jó Istent szeretni! Jézus Krisztus a világ Világossága! Jézus
Krisztus az Élő Víz hordozója. Ő az, aki a szomjunkat oltja az élet minden
helyzetében. Jézus Krisztus valóságos teste és vére által táplál minket a mindenható
Atya. Egy testbe gyűjt minket, az Egyházba. Ennek az Egyháznak vagyunk mi a
tagjai. Jézus Krisztus a fő, ő a fej. Ő, aki mindent összefog és mindent
összetart, és mi vagyunk az ő tagjai. Minél inkább közvetlenül Jézusra
figyelünk és Jézushoz csatlakozunk és Jézusból éljük az életünket, annál inkább
a test többi tagjával is egységben tudunk lenni.
Kicsit ahhoz
tudnám ezt hasonlítani, mint hogy ha elképzelünk egy háromszöget és a két
szárán elindul felfelé két pont a csúcsa felé. Minél közelebb vannak a
csúcshoz, annál közelebb vannak egymáshoz is. Tulajdonképpen nekünk elsősorban
nem egymáshoz kell közeledni, hanem Krisztushoz. De milyen jó, hogy ha
Krisztushoz közeledünk, a csúcs felé, úgy egyértelmű, hogy egymáshoz is
közeledünk. Ha viszont kihagyjuk Jézus Krisztust a képből, akkor sok zavaró
tényező léphet fel. Ezek a zavaró tényezők egészen eltéríthetnek minket a
lényegtől. De Isten kegyelméből újra és újra vannak Jézusnak olyan tanítványai,
akik összegyűjtik a népet. Jézusnak ilyen tanítványa volt ezerötszáz évvel
ezelőtt Szent Benedek. Szent Benedekről elnevezett szerzetesrend tagjai
építették fel itt ezt a közösséget, ezt a templomot, ezt az iskolát.
Természetesen nagyon sok helyi, nagyon sok világi segített nekik. Maga a
Szentlélek építette fel ezt a művet itt.
Jézus Krisztus
Lelke gyűjtötte össze a fiatalokat most ide Sao Paulóban. Mint ahogyan Jézus
Krisztus Lelke gyűjtötte össze Szent Benedek tanítványait ezerötszáz évvel
ezelőtt. Mert Jézus örökségül hagyta ránk az ő Lelkét, a Szentlelket, aki
bennünket tanítvánnyá formál. Aki bennünket odavisz, hogy hallgassuk Jézus
szavát. Hogy figyeljünk a Mennyei Atyára, aki azt mondja nekünk, hogy Jézus az
Ő szeretett Fia és Jézus által mi, Isten szeretett gyermekei vagyunk. A
Szentlélek tehát korszakról-korszakra kiformálja az emberekből Jézus tanítványait,
hogy tanítványi lelkülettel éljünk.
Tegnap volt itt
a Sao Paulo-i előtalálkozó utolsó estéje, a szentmise. Nem szeretem azt a szót
használni, hogy záró szentmise, de többnyire ez a szó terjedt el itt a
közhasználatban. Inkább talán lehetne
majd ezt a szentmisét meg a pápa jövő vasárnapi, riói szentmiséjét, küldetési
miseként felfogni. Mint ahogyan minden szentmise végén azt mondja a pap, ugye
latinul: Ite, missa est! Menjetek,
küldetésetek van! Mi a küldetésünk?
Először is az, hogy mi magunk megismerjük Jézust egyre jobban, hogy ki ez a
Jézus. Ezért számomra egy nagyon szép pillanat volt ezen a héten az,
amikor Zsolt atya vezetésével felmentünk, én így neveztem el magamban, hogy a
fenti házba, ahol az ásványvízforrás van és ott mellette egy kolostor. A kolostor templomában Zsolt atyát megkérdeztem,
hogy ki Jézus a te számodra? Néhány mondatot mondott és az utolsó az
volt, hogy Jézus a mi testvérünk és a
barátunk. Ez egy nagyon egyszerű
kifejezés, de nagyon sokat mondó. Milyen egy testvér a számunkra?
Hasonlítunk a testvérünkre. Az arcunk hasonlít rá. Milyen egy barát a
számunkra? Közösek a szokásaink. Közös az érdeklődési területünk. Jézusnak
milyen az arca? Jézusnak mi az érdeklődési területe? Jézus arca a szeretetnek
az arca. Jézus érdeklődési területe pedig az elveszettek megmentése. Jézus azért mondja, hogy menjetek el az
egész világra, mert a világban elveszett emberek vannak.
Most hozzátok szólok,
kedves fiatalok. Köztetek lehet, hogy tévedek, de én vagyok a legidősebb, én harminc
éves vagyok. De jelentkezzen, aki idősebb nálam, ebben a csoportban, amelyikkel
jöttünk. Kortársaitok között járva, biztos rögtön tudnátok azt, hogy kik azok,
akik elveszettek. De ez nem azt jelenti, hogy ti elítélhetitek őket, hogy ők az
elveszettek, mi pedig a nyerők. Nem erről van szó. De gondoljatok csak bele! A
munkahelyeteken, vagy a baráti társaságban, vagy a rokonságban. Azok a fiatalok, akik benneteket
ismernek, mennyire ismerik a ti hiteteket?
Pintér Béla, egy
magyarországi, híres keresztény zenész, aki nagyon egyszerű kis fülbemászó
dalocskákat ír. Az egyik dalban azt mondja, hogy ha a szomszédod nem tudja, hogy kiben hiszel, akkor semmit sem él az
életed. Nagyon szigorú ez a mondat, így önmagában, de sok igazság van
benne. Bátran merjük megvallani a hitünket! Leginkább az életünkkel, hiszen az
tanúskodik rólunk, ahogyan az életünket éljük. Ferenc pápa szokta idézni sokszor
Assisi Szent Ferencnek mondását. Az egyik zarándok testvérünknek, Lőrincnek, a
pólójának a hátulján fel is volt írva, láttam tegnap, vagy tegnapelőtt Szent
Ferenc mondását: „Hirdessük mindig és mindenütt az evangéliumot, és ha szükséges,
szavakkal is.” Tehát nem arról van szó, hogy csak szavakkal
hirdetjük az evangéliumot. Nem is arról van szó, hogy a szavak a
legfontosabbak. Hanem arról, hogy az
élet és a szavak tanúságtétele együtt fontos.
Mit hallottunk a
mai evangéliumból? Jézus betér egy faluba. Valaha Sao Paulo is egy falu volt
biztos, régen, az elején. Nem világvárosként indult. Lehet, hogy az első
telepesek, akik idejöttek és itt elkezdték az életüket felépíteni, ők még nem
ismerték Jézust. De utána a történelem folyamán Jézus újra és újra küldött ide
tanítványokat. Ő maga betért ebbe a városba. Így van ez most is, a mi
életünkben is, hogy Jézus betér a mi
életünkbe is. Helyet foglal, a mi asztalunknál és tanítani akar minket. Jézus
várja azt, hogy figyeljünk rá. Milyen sokszor érezzük azt, emberi
kapcsolatainkban, hogy nem figyelnek ránk. Ez nem egy jó érzés. Ha valaki akar
valami fontosat adni és nem figyelnek rá. Ebben a történetben két személy van.
Nem az különbözteti meg őket igazán, hogy az egyik éppen főz, a másik pedig ül
és figyeli Jézust, hallgatja. Tehát nem az különbözteti meg őket, hogy az egyik
tevékeny, a másik pedig csak ül. Nem ez az igazi különbség. Hanem az, hogy
Márta méltatlankodik, sok minden másra figyel. Szétszóródik a figyelme, a saját
aggodalmára figyel. Mária pedig Jézus szavaira figyel. Jézus jelen van, de
Márta nem Őrá, hanem a saját aggodalmaira figyel. Tehát nem a szemlélődés és a tevékenység közt van az ellentét, hanem a
figyelem és a figyelmetlenség között.
Ennek a
szerzetesrendnek, akinek a vendégszeretetét élvezzük mindannyian, Szent Benedek
az alapító atyja. Azt mondta, hogy: Ora
et labora! Imádkozzál és dolgozzál!
Vagyis élj szemlélődő módon, de építkezz is. Alakítsd a világot a tevékeny szeretet
erejével. De milyen érdekes, hogy Jézus jelen van és mégis Mártán keresztül,
az ő zavaró aggódása által belép a térbe az engedetlenség és a széthúzás. Most
távol vagyunk Magyarországtól. De mi magyarok attól még ugyanazok vagyunk. Mi,
magyarok nagyon sok erényt hordozunk magunkban, amit az évszázadok alatt Jézus
Krisztus belénk ültetett. Én azt
hiszem, hogy az egyik legerősebb erénye a magyar népnek, az az állhatatosság. Gondoljunk bele, hogy volt százötven éves
török elnyomás. Szeretem azt a kis mondást, hogy: „Százötven évig volt az ország a töröké és még se lettünk törökké!
Egyetlen uralom sem tart örökké.” Tehát a magyar népben van valami
állhatatosság. Emlékszem rá, hogy tanultuk egyháztörténelemből, hogy ott a
pécsi egyházmegye területén néhány ferences szerzetes tartotta a hitet az
emberekben. Amikor lerombolták a templomokat, vagy éppen magtárnak használták a
törökök.
Kedves
Testvérek! A magyar népben nagyon sok krisztusi erény van. De ugyanakkor van
bennünk sok makacsság is. Sok engedetlenség és széthúzás is. Ezt is
tapasztalhatjuk és ez nem jó, és ezt igazából nem szeretjük. Ez bennünket is
zavar. Ezért mire van valójában
szükségünk? Arra, hogy Jézus szavait hallgassuk és ráhangolódjunk az Ő
jelenlétére. Isten mindannyiunkban bennünk van. Benned van az Isten. Az
Ő szeretete az egy csendes jelenlét benned. Ha vissza is utasítjuk, attól Ő még
ott marad, csak vár. Kedves Testvérek! Isten Kegyelméből ünnepeljük, hogy jelen
van köztünk. Adjunk ezért hálát, teljes szívből! Ámen!
Imához szentírási részlet:
Az áldás ígérete (Leviták 26,1-13)
Szekszárd, Nagydorog,
Sejttalálkozó, 2019. július 17. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube: 767.Lk 10,38-42 Jézus a barátunk és testvérünk (Sao Paulo, 2013.07.21.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Meg tudod fogalmazni a küldetésnyilatkozatodat egy mondatban? (Pl. Tesco:
A legkisebb is számít!)
3. Milyen tipikus bűnei és erényei vannak a magyarságnak?
Szeretettel: Péter atya