Ugrás a fő tartalomra

Milyen tipikus erényei és bűnei vannak a magyaroknak?


"Szomszédok" magyar szappanopera, 
ami bemutatta a magyarok lelkiállapotát az 1980-as és '90-es években

Jézus a barátunk és a testvérünk

Lukács evangéliuma 10,38-42
Abban az időben Jézus és tanítványai miközben Jeruzsálem felé haladtak, betértek az egyik faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr lábához, és hallgatta szavait. Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram – méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem.” Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Kétezer évvel ez előtt, az Úr Jézus azt mondta: „Menjetek és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Azóta ez az üzenet terjed az egész földön. Ahol csak az emberek kinyitják a szívüket, megtapasztalják azt, hogy Jézus átalakítja az életüket. Nemcsak egyes emberek életét, hanem családok, falvak, városok, népek, nemzetek, egész kontinenseknek a sorsát átalakítja. Jézus Krisztus a világ Világossága, aki a sötétségből kivezet minket arra a világosságra, ahol megértjük, hogy miért élünk a földön. Megértjük azt, milyen jó jónak lenni. Milyen jó Istent szeretni! Jézus Krisztus a világ Világossága! Jézus Krisztus az Élő Víz hordozója. Ő az, aki a szomjunkat oltja az élet minden helyzetében. Jézus Krisztus valóságos teste és vére által táplál minket a mindenható Atya. Egy testbe gyűjt minket, az Egyházba. Ennek az Egyháznak vagyunk mi a tagjai. Jézus Krisztus a fő, ő a fej. Ő, aki mindent összefog és mindent összetart, és mi vagyunk az ő tagjai. Minél inkább közvetlenül Jézusra figyelünk és Jézushoz csatlakozunk és Jézusból éljük az életünket, annál inkább a test többi tagjával is egységben tudunk lenni.

Kicsit ahhoz tudnám ezt hasonlítani, mint hogy ha elképzelünk egy háromszöget és a két szárán elindul felfelé két pont a csúcsa felé. Minél közelebb vannak a csúcshoz, annál közelebb vannak egymáshoz is. Tulajdonképpen nekünk elsősorban nem egymáshoz kell közeledni, hanem Krisztushoz. De milyen jó, hogy ha Krisztushoz közeledünk, a csúcs felé, úgy egyértelmű, hogy egymáshoz is közeledünk. Ha viszont kihagyjuk Jézus Krisztust a képből, akkor sok zavaró tényező léphet fel. Ezek a zavaró tényezők egészen eltéríthetnek minket a lényegtől. De Isten kegyelméből újra és újra vannak Jézusnak olyan tanítványai, akik összegyűjtik a népet. Jézusnak ilyen tanítványa volt ezerötszáz évvel ezelőtt Szent Benedek. Szent Benedekről elnevezett szerzetesrend tagjai építették fel itt ezt a közösséget, ezt a templomot, ezt az iskolát. Természetesen nagyon sok helyi, nagyon sok világi segített nekik. Maga a Szentlélek építette fel ezt a művet itt.

Jézus Krisztus Lelke gyűjtötte össze a fiatalokat most ide Sao Paulóban. Mint ahogyan Jézus Krisztus Lelke gyűjtötte össze Szent Benedek tanítványait ezerötszáz évvel ezelőtt. Mert Jézus örökségül hagyta ránk az ő Lelkét, a Szentlelket, aki bennünket tanítvánnyá formál. Aki bennünket odavisz, hogy hallgassuk Jézus szavát. Hogy figyeljünk a Mennyei Atyára, aki azt mondja nekünk, hogy Jézus az Ő szeretett Fia és Jézus által mi, Isten szeretett gyermekei vagyunk. A Szentlélek tehát korszakról-korszakra kiformálja az emberekből Jézus tanítványait, hogy tanítványi lelkülettel éljünk.

Tegnap volt itt a Sao Paulo-i előtalálkozó utolsó estéje, a szentmise. Nem szeretem azt a szót használni, hogy záró szentmise, de többnyire ez a szó terjedt el itt a közhasználatban.  Inkább talán lehetne majd ezt a szentmisét meg a pápa jövő vasárnapi, riói szentmiséjét, küldetési miseként felfogni. Mint ahogyan minden szentmise végén azt mondja a pap, ugye latinul:  Ite, missa est! Menjetek, küldetésetek van! Mi a küldetésünk? Először is az, hogy mi magunk megismerjük Jézust egyre jobban, hogy ki ez a Jézus. Ezért számomra egy nagyon szép pillanat volt ezen a héten az, amikor Zsolt atya vezetésével felmentünk, én így neveztem el magamban, hogy a fenti házba, ahol az ásványvízforrás van és ott mellette egy kolostor. A kolostor templomában Zsolt atyát megkérdeztem, hogy ki Jézus a te számodra? Néhány mondatot mondott és az utolsó az volt, hogy Jézus a mi testvérünk és a barátunk.  Ez egy nagyon egyszerű kifejezés, de nagyon sokat mondó. Milyen egy testvér a számunkra? Hasonlítunk a testvérünkre. Az arcunk hasonlít rá. Milyen egy barát a számunkra? Közösek a szokásaink. Közös az érdeklődési területünk. Jézusnak milyen az arca? Jézusnak mi az érdeklődési területe? Jézus arca a szeretetnek az arca. Jézus érdeklődési területe pedig az elveszettek megmentése. Jézus azért mondja, hogy menjetek el az egész világra, mert a világban elveszett emberek vannak.

Most hozzátok szólok, kedves fiatalok. Köztetek lehet, hogy tévedek, de én vagyok a legidősebb, én harminc éves vagyok. De jelentkezzen, aki idősebb nálam, ebben a csoportban, amelyikkel jöttünk. Kortársaitok között járva, biztos rögtön tudnátok azt, hogy kik azok, akik elveszettek. De ez nem azt jelenti, hogy ti elítélhetitek őket, hogy ők az elveszettek, mi pedig a nyerők. Nem erről van szó. De gondoljatok csak bele! A munkahelyeteken, vagy a baráti társaságban, vagy a rokonságban. Azok a fiatalok, akik benneteket ismernek, mennyire ismerik a ti hiteteket?

Pintér Béla, egy magyarországi, híres keresztény zenész, aki nagyon egyszerű kis fülbemászó dalocskákat ír. Az egyik dalban azt mondja, hogy ha a szomszédod nem tudja, hogy kiben hiszel, akkor semmit sem él az életed. Nagyon szigorú ez a mondat, így önmagában, de sok igazság van benne. Bátran merjük megvallani a hitünket! Leginkább az életünkkel, hiszen az tanúskodik rólunk, ahogyan az életünket éljük. Ferenc pápa szokta idézni sokszor Assisi Szent Ferencnek mondását. Az egyik zarándok testvérünknek, Lőrincnek, a pólójának a hátulján fel is volt írva, láttam tegnap, vagy tegnapelőtt Szent Ferenc mondását: „Hirdessük mindig és mindenütt az evangéliumot, és ha szükséges, szavakkal is.” Tehát nem arról van szó, hogy csak szavakkal hirdetjük az evangéliumot. Nem is arról van szó, hogy a szavak a legfontosabbak. Hanem arról, hogy az élet és a szavak tanúságtétele együtt fontos.

Mit hallottunk a mai evangéliumból? Jézus betér egy faluba. Valaha Sao Paulo is egy falu volt biztos, régen, az elején. Nem világvárosként indult. Lehet, hogy az első telepesek, akik idejöttek és itt elkezdték az életüket felépíteni, ők még nem ismerték Jézust. De utána a történelem folyamán Jézus újra és újra küldött ide tanítványokat. Ő maga betért ebbe a városba. Így van ez most is, a mi életünkben is, hogy Jézus betér a mi életünkbe is. Helyet foglal, a mi asztalunknál és tanítani akar minket. Jézus várja azt, hogy figyeljünk rá. Milyen sokszor érezzük azt, emberi kapcsolatainkban, hogy nem figyelnek ránk. Ez nem egy jó érzés. Ha valaki akar valami fontosat adni és nem figyelnek rá. Ebben a történetben két személy van. Nem az különbözteti meg őket igazán, hogy az egyik éppen főz, a másik pedig ül és figyeli Jézust, hallgatja. Tehát nem az különbözteti meg őket, hogy az egyik tevékeny, a másik pedig csak ül. Nem ez az igazi különbség. Hanem az, hogy Márta méltatlankodik, sok minden másra figyel. Szétszóródik a figyelme, a saját aggodalmára figyel. Mária pedig Jézus szavaira figyel. Jézus jelen van, de Márta nem Őrá, hanem a saját aggodalmaira figyel. Tehát nem a szemlélődés és a tevékenység közt van az ellentét, hanem a figyelem és a figyelmetlenség között.

Ennek a szerzetesrendnek, akinek a vendégszeretetét élvezzük mindannyian, Szent Benedek az alapító atyja. Azt mondta, hogy: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál!  Vagyis élj szemlélődő módon, de építkezz is.  Alakítsd a világot a tevékeny szeretet erejével. De milyen érdekes, hogy Jézus jelen van és mégis Mártán keresztül, az ő zavaró aggódása által belép a térbe az engedetlenség és a széthúzás. Most távol vagyunk Magyarországtól. De mi magyarok attól még ugyanazok vagyunk. Mi, magyarok nagyon sok erényt hordozunk magunkban, amit az évszázadok alatt Jézus Krisztus belénk ültetett. Én azt hiszem, hogy az egyik legerősebb erénye a magyar népnek, az az állhatatosság.  Gondoljunk bele, hogy volt százötven éves török elnyomás. Szeretem azt a kis mondást, hogy: „Százötven évig volt az ország a töröké és még se lettünk törökké! Egyetlen uralom sem tart örökké.” Tehát a magyar népben van valami állhatatosság. Emlékszem rá, hogy tanultuk egyháztörténelemből, hogy ott a pécsi egyházmegye területén néhány ferences szerzetes tartotta a hitet az emberekben. Amikor lerombolták a templomokat, vagy éppen magtárnak használták a törökök.

Kedves Testvérek! A magyar népben nagyon sok krisztusi erény van. De ugyanakkor van bennünk sok makacsság is. Sok engedetlenség és széthúzás is. Ezt is tapasztalhatjuk és ez nem jó, és ezt igazából nem szeretjük. Ez bennünket is zavar. Ezért mire van valójában szükségünk? Arra, hogy Jézus szavait hallgassuk és ráhangolódjunk az Ő jelenlétére. Isten mindannyiunkban bennünk van. Benned van az Isten. Az Ő szeretete az egy csendes jelenlét benned. Ha vissza is utasítjuk, attól Ő még ott marad, csak vár. Kedves Testvérek! Isten Kegyelméből ünnepeljük, hogy jelen van köztünk. Adjunk ezért hálát, teljes szívből! Ámen!

Imához szentírási részlet: Az áldás ígérete (Leviták 26,1-13)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. július 17. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Meg tudod fogalmazni a küldetésnyilatkozatodat egy mondatban? (Pl. Tesco: A legkisebb is számít!)
3.      Milyen tipikus bűnei és erényei vannak a magyarságnak?
Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez