Ugrás a fő tartalomra

Gyógyulni a fájdalomtól vagy elpusztulni a szégyentől?



A szégyentől elpusztulni vagy a fájdalomtól gyógyulni

Lukács evangéliuma 10,25-37

Abban az időben egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Történt, hogy egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra, ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!"
Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Miért feszítették keresztre Jézust? Miért kellett meghalnia? Mi volt a legfőbb vád ellene?  A zsidók részéről az volt a legfőbb vád, főpapok képviselték ezt a nép nevében, hogy istenkáromlást követett el. Isten Fiának mondta magát. A rómaiak nem ezt mondták, ők más váddal illették. Mégpedig azzal, hogy királynak mondja magát, a zsidók királyának. Vagyis a rómaiak, így is mondhatnánk, hogy felségsértésért ítélték el. A császár, a római császár főhatóságán lévő területen engedély nélkül királynak nevezte ki magát. Ez volt a vád. Az egyik oldalon egy politikai ok volt, a másik oldalon egy vallási ok. A kettő egyszerre mind a két érdekcsoportnak megfelelt arra, hogy Jézust eltegyék az útból. Ez három napra sikerült, onnantól kezdve, viszont visszatért és még nagyobb erővel hozzálátott ahhoz, amit előtte is folytatott. Ráadásul a tanítványok kirajzottak az egész világra és megváltoztatták az egész világot. Azokat, akik hagyták, hogy megváltoztassák őket. 

Miért feszítették keresztre Jézust? Istenkáromlásért és felségsértésért. Azt halljuk a mai evangéliumban, hogy valaki az örök életről kérdezi Jézust. Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ezt egy törvénytudó kérdezi. Nem mindegy, hogy ki kérdezi ezt. Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet? Ezek szerint hisz az örök életben és abban is hisz, ha ezért valamit letesz az asztalra, akkor azt Isten majd díjazni fogja. Jézus visszakérdez. Mi van a törvényben, vagyis mit mondott maga Isten erről? Törvénytudó okosan felel. Főparanccsal, szeretetparancs, felebaráti szeretetparancsával. Ezután jön egy nagyon érdekes kis fél mondat, ami nagyon tanúságos az egész történetben. A törvénytudó igazolni akarta magát. Ezt Lukács evangélista mondja, az elbeszélés megjegyzése. Ezért megkérdezte Jézustól, de hát ki az én felebarátom? Jézus nem egy újabb törvénnyel válaszol, megtehetné éppen, hanem elmond egy történetet. Ez Jézus tanítási módszerének a tipikus momentuma, hogy elmond egy történetet és a hallgatója beleképzelheti magát ebbe a történetbe. Érezheti azt, hogy meghívást kapott, hogy maga benne van ebbe a történetben. A történet fogságába kerül végül is. A történet, mint egy kis önálló világ, a maga törvényszerűségein belül, tereli az embert, hogy igen is adj választ a kérdésre.

Október másodikára a köztársasági elnök kitűzött egy népszavazást és vagy igent, vagy nemet kell válaszolni annak, aki elmegy a szavazásra. Aki nem megy, az nyilván nem szavaz. Három lehetőség van: Nem megyek el szavazni, igennel szavazok, vagy nemmel. A három lehetőség közül, aki fizikailag életben lesz addig a napig, mindenki valamelyiket a három közül választani fogja. Azt hiszem negyedik lehetőség nincsen. Vagy nem szavazok, vagy igennel, vagy nemmel. Most erre a döntéskényszerre, erre is rá lehetne húzni egy történetet. Jézus mondhatna nekünk erről egy történetet, hogy Ő, hogy látja ezt. Akkor ezen a történeten belül ki-ki elhelyezhetné önmagát.

A törvénytudó hallgatva az irgalmas szamaritánus történetét, végül is egy nagyon szép választ ad, de nem mond egészen konkrét választ. Azt mondja a törvénytudó: aki irgalmasságot cselekedett vele, az a felebarátja, a kifosztott, megvert, megszégyenített kirabolt, embernek. Nem mondja azt a zsidó törvénytudó, hogy a szamaritánus, hanem annyit mond, aki irgalmasságot cselekedett vele. Ebből még akár tovább is okoskodhatnánk. Ez persze nagyon veszélyes dolog innentől kezdve. Lehet, hogy a zsidó pap, vagy a zsidó levita cselekedett irgalmasságot vele? Aki elsétált a megvert ember mellett? Jézus azt mondja, menj és te is hasonlóképpen cselekedjél! Tehát, Jézus egyik oldalról szabadon enged minket, hogy tessék itt a történet. Képzeld bele magad! Képzeld el azt, hogy téged vertek meg, téged hagytak ott és, hogy melletted áll majd valaki és észre vesz és te is látod, hogy ő észrevett, de elmegy melletted. Vagy képzeld magad a pap helyébe, a levita helyébe, vagy az irgalmas szamaritánus helyébe. Mindenféleképp, a történet már el van mondva. Ez tipikus prófétai jellemző egy isteni küldött szájából.

Amikor például Dávid király egy kegyetlenül aljas módon megöleti az egyik katonáját, az egyik legjobb katonáját, aki harminc legjobb vitéz egyike, Uriást. Kegyetlen, aljas módon Dávid király megöleti Uriást, azért, hogy a feleségét, aki Dávidtól gyermeket, vár megszerezhesse magának. S akkor jön Nátán próféta, kicsit úgy, mint Columbo, hogy szerényen, alázatosan odajön, és akkor elmond egy történetet Dávidnak, hogy volt egyszer egy ember, akinek egyetlen juha volt. Nagyon szegény volt. Úgy szerette ezt az egyetlen kis juhocskát, mint hogy ha a gyermeke lenne. Meg volt egy gazdag ember, akinek rengeteg juha volt. Egyszer vendégégbe jött valaki a gazdag emberhez és nem akart még egyetlen juhot sem levágni a sok közül. Sajnálta a juhai közül levágni. A szegény embertől elvette annak az egyetlen juhát és azt kínálta fel a vendég asztalára. Erre Dávid király azt mondja, hogy halál fia legyen az a gazdag ember, aki ezt tette! Nátán azt mondja, te vagy az Dávid király! Tehát a történettel becsalogatta Dávid királyt az egérfogóba. Dávid király benyújtotta a fejét és lecsapott rá az egérfogó. Dávid király azt mondja, hogy halálfia legyen az ilyen ember és négyszeresen térítse vissza az elrabolt juhocskának az árát. Nátán azt mondja, te vagy az az aljas, álnok ember, megöletted az Uriás katonádat. A saját katonádat aljas módon megöletted. Azért, hogy elvehesd a feleségét, akivel előtte titokban paráználkodtál, és akitől gyereked lesz. Így akartad a gyilkossággal a paráznaságot eltakarni. Egy nagyobb bűnnel, aminek a következménye utána egy népirtás lett. Polgárháború alakult ki. Dávidot a saját fia támadta meg nem sokkal később. Rengetegen meghaltak. 

Mindannyiunknak kivétel nélkül, súlyos erkölcsi döntéseket kell meghoznunk az életünkben, számtalan szituációban. Ez nem azt jelenti, hogy minden napunk kész dráma és rágjuk a körmünket. De nagyon sok dráma van az életünkben. Például egy párválasztáskor, házasságkötéskor, váláskor, súlyos betegségek idején. Valamilyen baleset idején, ki-ki elmondhatná a saját személyes történetét, amin belül volt dráma. Mi az, hogy dráma? A dráma definíciója, az hogy valamilyen súlyos értékveszteség történik. Ez a dráma az értékveszteség. S a szereplők e körül az értékveszteség körül elfoglalják a saját helyüket. Fejlődnek, buknak. Egy nagyon izgalmas dolog. Ez mindig is foglalkoztatta az embereket.

Jézus azt mondja: Itt ez a történet, képzeld bele magad! Menjél, te is hasonlóképpen cselekedjél. Jézust ezekért a történeteiért is keresztre feszítették. Nemcsak azért feszítették keresztre, merthogy azt mondta magáról, hogy ő az Isten Fia, hanem ezekért a történetekért is, mert ez benne van az egész képben. Azokért a történeteiért, ami a napnál világosabban felmutatta az embereknek a világosságot, csakhogy az emberek nem szerették a világosságot (vö. János 3,19-21). Ez van a János evangélium kezdetén és az emberek alatt mindannyiunkat érthetjük. Nem szeretjük a világosságot. Ki szeretné azt, hogy lefényképezzék, amikor éppen titokban valami disznóságot csinál és utána, másnap az megjelenjen az újságban. Ki szeretné ezt? Én szeretném azt, hogy amikor én titokban egy nagy disznóságot csináltam, azt éppen fényképezzék le és rakják ki az újság címlapjára? Ki szeretné ezt? Az emberek nem szeretik a világosságot. Sőt, gyűlölik a világosságot. Gyűlöljük a világosságot, az isteni világosságot, amiben napvilágra kerülnek a szívünk titkos gondolatai. Jön Jézus és azt mondja, hogy látom, hogy gyűlölöd a világosságot! Én vagyok a Világosság! Erre az emberek megrohanják Jézust. Keresztre feszítik és megölik. És azt hitték, hogy ezzel győztek. Most már nem kell szembenézniük a saját sötétségükkel. Harmadnapon feltámad Jézus egy még ragyogóbb világosságban, amit már nem lehet eltüntetni. Hihetetlen! Ez az életünk kis és nagy döntéseiben, előbb-utóbb meg fog nyilvánulni.

Miért gyűlöljük a világosságot? Azért, mert félünk. Ha nem félnénk a világosságtól, akkor azt mondanánk: Uram, fáj a világosság! De kérlek, a te világosságodban gyógyíts engem! Így is hozzá lehet állni a világossághoz, hogy azt mondom, hogy fáj, de mondjad Uram! Inkább gyógyuljak a fájdalomtól, mint pusztuljak el a szégyentől. Ez egy egyszerű dolog. Érdemes megjegyezni! Inkább gyógyuljak a fájdalomtól, mint pusztuljak el a szégyentől. Attól mindenki elpusztul, hogy ha az újság címlapján ott lesz a disznósága lefényképezve és nem lehet előle menekülni. Ettől mindenki irtózik, a szégyentől. Ettől elpusztulunk, a szégyentől elpusztulunk, de a bűnbánat fájdalmától gyógyulunk. Erre hív minket az Egyház az irgalmasság évében. A rengeteg szentgyónási alkalom, bűnbánati alkalom, hogy gyógyuljunk a fájdalomtól. Mert amikor az irgalmas szamaritánus elkezdi ezt a megvert embert gyógyítani, akkor ő maga is sebeket kap. Bepiszkolja a ruháját, a pénzét rászánja, onnantól kezdve azt a pénzt, amit ráköltött, már nem költheti el nyalókára, vagy új kocsira, vagy akármire. Az a pénz, ennyi volt. Elköltötte egy emberre. Idejéből veszít, meg kell állnia. Lehet, hogy emiatt lekési a hajóját. Teljesen mindegy, veszít. Fáj neki, hogy segítsen. De így gyógyul ő maga is.  Ez a legfőbb választásunk az életünkben mindig: Elpusztulni a szégyentől, vagy gyógyulni a fájdalomtól. 
Ámen!

Imához szentírási részlet: Kölcsön és felszabadítás (Leviták 25,35-43)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. július 10. lejegyezte: Kárpáti Angéla
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Mennyire vagy irgalmas? Elmennél-e az úton fekvő mellett vagy segítenél rajta?
3.      Van-e olyan bűnöd, amit most megvallva, úgy érzed, hogy gyógyulni tudnál?
Szeretettel: Péter atya

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Ismered a megbocsátás 5 lépcsőfokát?

A megbocsátás és a bocsánatkérés kegyelme Jézus Krisztus megváltó kereszthalálának legnagyobb gyümölcse. Ó, milyen sokat elmélkedtek már erről a szentek kétezer év alatt! Nagyon sok csodát megéltem már ezzel az egyszerű kis imával kapcsolatban. Hittel imádkozd végig mindenkiért, aki csak eszedbe jut! A kipontozott részbe mondd be a személyt, aki megjelenik elméd képernyőjén. Bárki lehet az, akár élő, akár elhunyt lélek. Az is fontos, hogy hangosan mondd ki, bízva a KEGYELEM erejében! Jó, ha megismétled, addig, amíg fel nem puhul a szíved a bűnbánat öröme és kegyelme hatására. Aki szeretne jó könyvet olvasni, a bűnbánat, kiengesztelődés, megbocsátás erejéről, annak szívből ajánlom Basilea Schlink: Bűnbánat - örömteljes élet; illetve ugyanez a szerző Győzelem a bűn felett című könyvét. Azt hiszem a témába vág még Neal Lozano: Eloldozva című könyve is a keresztény szabadító szolgálatról. A megbocsátás lépcsőfokai: Én megbocsátok: Uram, Jézus Krisztus, megbocsátok ……. testvérem

Miből születik az igazi öröm?

Máté evangéliuma 11,2-11 Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: ’Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat te előtted.’ Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem tá

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a

Melyik képességedre vagy a legbüszkébb?

Mindegyikünknek külön feladatot ad Márk evangéliuma 13,33-37 Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Ezek az evangélium igéi! Kedves Testvérek! Az adventi időszak központi témája a várakozás, a remény felkeltése. Egyértelmű, hogy a középpontban az van, hogy várjuk a kis Jézus megszületését. Nagyon sok szemlélődési lehetőséget ad ez az időszak. Szemléljük a Szűzanyát, az ő hitét. Ugyanakkor szemléljük azt is, hogy az Úr második eljövetelére hogyan készít fel minket az evangélium. A mai evangéliumnak is a központi témája ez