Ugrás a fő tartalomra

Tudsz-e reményt adni egy pici gesztussal?




A Remény Háza nem ördögök tanyája!

Lukács evangéliuma 1,57-66.80
Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve.” Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!” Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele.” A gyermek pedig növekedett, lélekben erősödött és mindaddig a pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett. Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Amikor az előző szolgálati helyemen voltam Vásárosdombón, hittant tanítottam gyerekeknek.  A terembe gondoltam, hogy egy kicsit vigyünk bele egy kis színt, egy kis életet. Olyan puszta fehérek voltak a falak, mint itt most. De látom, hogy már kezd élet költözni ide a frissen festett falakra is. Valaki kirakott egy szép macskát, egy kutyát. A kutya úgy van összerakva, egy kirakóból, puzzle. Meg van ott egy panda mackó is. Gondolom, aki ott szokott ülni, ő rakta ki oda. Egy kicsit otthonosabbá tette magának azt a sarkot. Itt a Remény Házában, milyen fontos, hogy ennek a reménynek ilyen kis pici jelei legyenek. Én hiszem, hogy ez a szentmise a reménynek, nem csak egy pici, hanem egy nagyon nagy jele ebben a házban. Biztos, hogy évtizedekig üresen állt ez a ház. Sőt, ez a rész, ahol a misét tartjuk, még meg sem volt építve. Valójában a földnek ez a pontja kietlen volt, reménytelen, pusztaság, elhagyatott. Mondhatnám, hogy ördögök tanyája.

De most már a Remény Háza nem ördögök tanyája, hanem jó embereknek a tanyája. Igaz? Én ezt gondolom, és ebben hiszek. Itt van az Úr Jézus, aki megerősít minket. Aki azt akarja, hogy valóban mi magunk is a remény emberei legyünk. Azáltal is, hogy egy pici örömet viszünk mások életébe. De leginkább azáltal, hogy odaadjuk egymásnak az igazságot. Isten adott nekünk hatalmat arra, hogy az igazságot odaadjuk a másiknak. Hogyan, és mi ez az igazság? Az igazság az az, hogy Jézus Krisztus eljött szeretetből megmenteni minket. Akik, oly sok bajban vagyunk, de a legnagyobb bajunk a bűn. A legnagyobb bajunk az, hogy nem tudjuk magunkat kihúzni a gödörből. Nemcsak azért, mert túl rövid a hajunk. Nekem is rövid a hajam és látom, hogy többeknek rövid a haja. Ha hosszabb lenne a hajunk, akkor sem tudnánk magunkat kihúzni magunkat a hajunknál fogva.

Nemrég hallottam egy tanítást. Igaz, hogy nem kifejezetten a hívő életről szólt, hanem az üzleti életről. Amikor elmondta, valaki részletesen felolvasta biztosító társasághoz beírt kárbejelentő szöveget. Részletesen leírta valaki azt, hogy hogyan szenvedett balesetet és, hogy ezért milyen kártérítést kér. Elmondta azt, hogy a következő történt vele. Nagyon érdekes lenne szó szerint felolvasni. Azt történt, hogy ő egyedül egy házat akart felújítani és valahol a második, vagy harmadik emelet tájékán, volt egy jó nagy rakás tégla. Ezt belepakolta egy hordóba. A hordót kikötötte egy kötéllel. Készített egy csigát. Lement a földszintre kibiztosította és gondolta, hogy ez majd ilyen egyszerűen fog menni. A következő történt: a hordó elkezdett lefelé zuhanni, őt felrántotta. Útközben ő és a hordó találkoztak és összetörte magát. Még lehetne részletezni, hogy még mi történt. A végén pedig odaírta azt, hogy soha többé nem fogok egyedül dolgozni…

Jézus Krisztus nélkül egyedül vagyunk. Jézus Krisztus nélkül, ilyen vakmerő és buta mutatványokba fogunk, amiben összetörjük magunkat. De Jézus Krisztussal együtt, az Ő hitével, az Ő erejével, az Ő istenségével, ez nem fog velünk megtörténni. Mert Ő tartja a kötelet. Mi pedig vele együtt, az Ő kegyelméből, fontos ez a szó, hogy kegyelem. Titokzatos szó. Nem mondom, hogy értem, de csodálom és szeretem egyre jobban ezt a szót, hogy kegyelem. Úgy is mondhatnánk, hogy a remény szónak egy gyönyörű megvalósulása. A remény és a kegyelem talán fel is cserélhető. Azt kívánom nektek kedves Testvéreim, hogy ahogyan ebben a pici gyermekben, Jánosban, akit ma ünneplünk, elkezdett növekedni a kegyelem, úgy növekedjen bennetek is.

Attila barátom, aki szolgál itt benneteket, most várják feleségével a harmadik gyermeküket. Ezen a mai napon imádkozzunk azért a pici gyermekért is, aki Nórinak a méhében növekszik. Ma Keresztelő Szent János születését ünnepeljük. A pici gyermek születését. Nem volt ráírva annak a gyereknek a homlokára, hogy mi lesz belőle. De azok, akik hallották, hogy a születésének a napján az apja megszólalt, pedig már néma volt kilenc hónapja. Azok, akik hallották, hogy a kilenc hónapja megnémult apa megszólalt, azok azt mondták: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Itt valami csoda fog történni. Az apa magasztalta az Istent. A gyermek pedig növekedett, erősödött.

Itt vagyunk most ezen a szentmisén, dicsőítjük az Urat, magasztaljuk az Istent. Mi lesz belőletek? Mert ti is bizonyos értelemben, velem együtt mindannyian, Isten előtt gyerekek vagyunk. Ő hozzá képest mindig gyerekek maradunk. Kicsit ahhoz hasonló, mint ahogy anyukám szokta nekem mondani, hogy te mindig a fiam maradsz. Én persze néha tiltakozok, hogy azért, ne kezeljen mindig csak úgy kicsi gyereknek, hanem engedje meg, hogy felnőjek. De igaza van. Hozzá képest mindig az ő fia vagyok. Ugyanígy, Istenhez képest mindig az Ő gyermekei maradunk és meg kell változtatni a hozzáállásunkat. A hozzáállásunkat a dolgokhoz. Sok múlik azon, azon a picin, hogy valaki reményt visz az életünkbe. Ki lehet tenni ugye egy állatnak az aranyos képét. De ki lehet tenni egy keresztet is a falra, ami többről szól, mint egy aranyos kis állatnak a képe. Rakjátok ki a keresztet a falra! Rakjátok ki a keresztet a szívetekre! Legyen az Úr Jézus keresztje a szívetek Királya! Ezért most velem együtt mondjátok utánam ezt az imát, hogy ha szeretnétek, hogy Jézus Krisztus legyen a szíveteknek az Ura! Názáreti Jézus Krisztus! Elfogadom, hogy szeretsz engem. Elfogadom, hogy a kegyelmedre van szükségem. Beismerem, hogy bűnös vagyok. Könyörülj rajtam! Úr Jézus! Szükségem van az irgalmadra. Én hiszem, hogy Te bízol bennem, hogy Te jót látsz bennem, hogy Te remélsz bennem. Jézus, könyörülj rajtam! Neked adom az életem. Ezt kívánom minden embertársamnak! Ámen!


Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. június 20. lejegyezte: Kárpáti Angéla
 – szeretettel Péter atya
Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Az elmúlt napokban egy pici gesztussal hogyan vittél reményt mások életébe?
3.      És fordítva, embertársad hogyan vitt reményt a te életedbe?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a