Jézus menyasszonyi
uralkodótársat akar
Máté 10,37-42
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Aki apját vagy anyját jobban
szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét és nem
követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki
értem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, és
aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát,
mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert
igaz, az az igaznak jutalmát kapja. S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad
is e legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek,
nem marad el a jutalma.
Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Amikor Jézus a tanítványait oktatta,
Máté evangélium 10. verse számol be erről, akkor ezt megelőzően Jézus egész éjszaka imádkozott.
Egész éjszaka virrasztott. Az Atya mondogatta neki, hogy kiket válasszon ki.
Hatalmat adott neki, némelyiknek még új nevet is adott a tizenkét tanítvány
közül. Először tanítványok voltak, azután apostolok. Mit jelent ez? Kicsit
olyasmi ez, mint hogy valaki tanul az iskolában. Először tanul, figyeli a
tanárt, eltanul tőle mindent, amit csak tud. Amikor a tanárok együtt alkalmasnak
tartják, akkor átadják a bizonyítványt, a diplomát, a felhatalmazást ahhoz,
hogy ő is tanítson. Onnantól kezdve már tanító lesz belőle. Először vagyunk tanítványok, először
kell tanítványnak lennünk, utána leszünk apostolok.
Az életemben akkor értettem meg ezt, amikor
a Szent András evangelizációs iskola János kurzusán vettem részt. Nagyon sokszor
elmondták ott, hogy mindig legyünk
először tanítványok. Először üljünk a Mester lábainál. Először hallgassunk, először legyünk
Jézussal együtt. Csak utána jöhetnek a tevékenységek, az apostoli küldetés.
Hiszen hogyan mondanánk el, hogy
milyen csodálatos az Isten, ha mi magunk nem fürödtünk először a az Ő
jelenlétében?
A mai evangéliumi részlet tehát arról
szól, hogy Jézus a tanítványait oktatja. Az egész Máté 10. fejezet erről szól,
hogy Jézus elmondja a tanítványainak, hogy mit vár tőlük. Itt van az elején: aki apját vagy anyját jobban szereti, mint
engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi fel a keresztjét, és nem követ engem,
nem méltó hozzám. Jézus a Mester. Ő azt mondja, hogy aki az Ő Mestere
iskolájában akar tanítvány és majd mester lenni, akkor ezek a felvételi
követelmények. Jézus azt mondta egy alkalommal, hogy a tanítványnak olyannak
kell lennie, mint a mesternek. A tanítvány nem marad mindig tanítvány. Jézus
azt mondta az apostoloknak, hogy velem együtt fogtok uralkodni, tizenkét trónon
fogtok ülni. Isten bennünket valódi
társaknak, valódi partnereknek, valódi királyi gyermekeknek akar. Valódi
uralkodó társakat, aki ott ülnek vele a trónon.
Ahhoz, hogy mi képesek legyünk Istennel
majd uralkodni és ítélni a világot, ahogy Jézus mondta, ti fogjátok ítélni Izrael tizenkét törzsét. (Mt 19,28) Ahhoz, hogy
erre mi képesek legyünk, fel kell, hogy készítsen minket a Szentlélek, ebben a
tanítványi iskolában. Nagyon szigorúak a felvételi követelmények: aki apját, vagy anyját jobban szereti, mint
engem, nem méltó hozzám. Ezt a mondatot hadd alkalmazzam most a jegyesi
misztikára. Krisztus az Egyház jegyese. Ő a vőlegény. Mi az Egyház, Isten népe
vagyunk a menyasszony. Tehát valójában ő, még többet akar annál, minthogy mi
tanítványok leszünk. Hiszen amikor Jézus arról beszél, hogy férfi és nő elhagyja
apját és anyját, és egymáshoz ragaszkodnak, jobban szeretik már egymást, mint a
saját szüleiket, akkor ez a feltétele a valódi jegyesség, majd a házastársi
szeretetnek, hűségnek. Jobban kell szeretniük egymást, mint a saját szüleiket.
Ezt mondja Jézus, idézve a Teremtés könyvét. Elhagyja apját és anyját,
feleségéhez ragaszkodik, feleség a férjéhez csatlakozik. Ketten egy test
lesznek. Ugyanezt az igét mondja végül is Jézus a tanítványoknak. Hogy a tanítvány úgy tekintsen a mesterre, az
ember úgy tekintsen az Istenre, mint a házastársára. Aki apját, vagy anyját jobban szereti, mint
engem, nem méltó hozzám. Ilyen mélységbe hagy minket elvezetni Jézus
Krisztus. Ilyen ez a tanítványi iskola.
De mi van akkor, hogy ha valaki vállalja
ezeket a felvételi követelményeket, akár a házasságnál, mint most idehozott példánál,
akár magánál a Krisztus követésnél. Mi történik akkor, ha valaki vállalja ezt?
Csodálatos dolog fog történni. Azt mondja Jézus, hogy eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ott legyetek velem, ahol
én vagyok. Mert azt akarom, hogy velem legyetek örökké. (Jn 14,28) Hát nem
ezt akarja egy szép párkapcsolatban a két fél, férfi és nő, hogy örökké együtt
legyenek. Hogy örökké egymás jelenlétében egymásnak örüljenek. Azt mondja Jézus
az Utolsó vacsorán, a János tizenhétben, hogy „Azt akarom, hogy ott legyenek velem, ahol én vagyok. Lássák
dicsőségemet, amit nekem adott az Atya.” (Jn 17,24) Mi a tanítványi iskolának a végső célja és gyümölcse? A
megdicsőülés, a megistenülés. Tanítványból apostolok leszünk, akik a világot
meghódoltatják Isten előtt. Oda kell hajtanunk Isten uralmába a
világot, azért, hogy minden és mindenki Isten dicsőségét zengje. Ilyen
csodálatos célhoz, ilyen komoly befektetésre lenne szükség.
Ha valaki a Himaláját akarja megmászni,
akkor a legdrágább felszereléseket kell megvásárolni. A legjobb túravezetőknél
kell tanulnia, mert a csúcs felé vezető úton gyilkos ellenerők jönnek. De a csúcson ott van a dicsőség, amiért
mindent megéri hátrahagyni. Mindent! Azért, hogy méltóvá váljunk
Jézussal az örök uralkodásra, a megdicsőülésre, a megistenülésre, ezért mindent
érdemes megtenni. Ahogyan Keresztes Szent János mondja: „Ebben a világban a legcsodálatosabb szépség, Isten szépségéhez képest,
maga a rútság. Ebben a világban a legnagyobb gazdagság, Isten gazdagságához
képest, maga a legnagyobb nyomorúság.” Ha innen nézzük, nemhogy szomorúan,
keseregve és fájó szívvel hagyunk ott mindent Jézusért, hanem örömmel,
szabadon. Amikor a vőlegény és a menyasszony ott vannak templomban az esküvőn,
akkor nem szomorkodva vannak ott, hanem örömmel, hogy most mindent megkapnak. Amikor megkapjuk Krisztust,
a vőlegényt, vele együtt mindent megkapunk. Ahogy mondja Pál apostol: „Ha vele tűrünk, vele fogunk uralkodni. Ha
vele halunk, vele fogunk élni, vele fogunk feltámadni.” (2Tim 2,11-12)
Kedves testvérek! Csodálatos Jézus
tanítványának, Jézus apostolának, Jézus Krisztus menyasszonyi népéhez
tartozónak lenni. Csodálatos az Ő uralkodótársának lenni. Ehhez fel kell
nőnünk, vállalni kell a növekedés kínjait. Vállalnunk kell ezt a csodálatos,
izgalmas, szép kalandot. Ámen!
Szekszárd,
Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2017. június 28. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható:
1572-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy
–
szeretettel Péter atya
Kérdés a reflexióhoz:
1.
Melyik
gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Ha volt már esküvőd, milyen emlék jut
rögtön eszedbe? Ha még nem, de szerelmes már voltál, akkor mi számodra a
leginkább lenyűgöző a szerelmedben?
3. Mi a leginkább lenyűgöző számodra
szerelmes Istenben? Elhiszed, hogy Ő szerelmes beléd? Elhiszed ezt a
prédikációt? Mit szólsz a felvételi követelményekhez?
4.
Mit kell neked még elhagynod, ha akarod az Ő szerelmét?
Szerinted
az Egyház 2000 év alatt hogyan és mikor vallotta meg a legszebben a szerelmét
az ő Urának?