"Mért ne lehetne kéjutazás az életünk?"

FIGYELMEZTETÉS! 18 ÉVEN FELÜLI TARTALOM A SZÖVEGBEN!

Kicsit hosszú lesz, de megéri, már csak a képek miatt is... A comb is akkor szép, ha hosszú és a mell is akkor vonzó, ha van tartalma, mint ezen a képen is...

Mintha mai vizuális kultúránkat már nem is lehetne tovább pornografizálni, az egész országot telenyomták meztelen férfiak és nők képeivel (a link nem szexoldalra mutat...)

(nem ilyenekkel, de kábé ennyi eszük van a képeken szereplő homo sexienseknek...)

A játszóterek, kukák, börtönök, kólautomaták egyetlen közös masszává válnak és egyetlen "nagyon fontos" kérdéssé degradálják a humanitást:

"Mért ne lehetne kéjutazás az életünk?"

A kérdést akár Az ördög ügyvédjében is hallhattuk volna a Gonosz ajkairól...

Végül is, tényleg ez a legfontosabb kérdés? Mért jelenik meg ennyire erősen mindenütt és egyre direktebb módon a szexuális inger-válasz sémába építve minden más kérdés?

Ha kezedbe veszed, a helyi ócska napilapot, akkor ott vigyorog rád a kérdés a sarokban, a nyári balatoni utazás ártatlan tematikájába rejtve.

 Vizuális erőszakot követnek el rajtunk, és hagyjuk, mert jólesik. Hagyjuk?

 No, ennek akarok ma egy kicsit utánajárni.


Egyszer beszélgettem egy pszichológussal a lelki betegségekről, és erősen megragadt bennem egy egyszerű mondata: "Szavakkal dolgozunk." Tehát valójában a szavak sebeznek meg, vagy gyógyítanak meg - jó szavakra éhezünk. A biztatás szavai jótettekre sarkalnak, a szurkolás szavai győzelemhez segítik a játékosokat, a feloldozás szavai kegyelmet közvetítenek. Roppant tanulságos a Biblia tanítása a bálványokról: "Van szájuk, de nem beszélnek." (115. zsoltár 5)

Mi az igazán szexi? Egy jó beszélgetés, egy valódi kommunikáció. Amikor a lelkünk kapcsolatba lép a másik lényegével. Ezért képtelenségre, pontosabban mondva szótlanságra kárhoztat a szerelem nélküli fizetett szex, a mások önzetlen szolgálata nélküli hírnév és a manipulációt egyetlen végső elvként alkalmazó hatalmi befolyásolás.

A feminista hatás alatt, egy magára adni akaró nőnek mindenáron bikiniben kell megjelennie. A populáris kultúrában alig esik szó arról, hogy a nő szépségének teljességében akkor mutatja meg magát, amikor gyermekével a karján ábrázolják.

Az alábbi két kép közül melyik mutatja meg a nőiesség lényegét? Melyik beszél valójában? Melyik mondja azt, hogy "Szeretlek!"? És melyik azt, hogy "Kapj el, ha tudsz?"

Nem meglepő, hogy ugyanez a tendencia formálja a férfiről kialakított képet is. Melyik férfi mondja azt az alábbi képeken, hogy "Büszke vagyok arra, hogy sokakért vagyok felelős!" és melyik azt, hogy "Vetkőzz, mert az Istenkirály én vagyok!"?

Ez a torzítás nyilván a túlzás eszköze most a retorikámban, de az viszont nem túlzás, hanem tény, hogy minden 7. férfi vásárol kiszolgáltatott nőket és gyerekeket szexuális használatra. Ők gerjesztik a prostitúciót. (forrás: prostitucio.hu) Ez a tény pedig gyökeresen összefügg a mai kor vizuális kultúrájának tudatos pornografizálásával, mert így áramvonalasítják a fogyasztó útját, hogy a felizgatott nézelődő jól fizető vendéggé váljon.

A bálványoknak van szájuk, de nem beszélnek. Az ember lelkét azonban éppen a szavak táplálják, a szent szavak. Mégpedig ezek: "Szeretlek! Szolgállak! Felelősséget vállalok érted. Nem hagylak el."

Ezért nemcsak Petra meggyalázása az alábbi kép, amit országszerte a nyílt utcán bárki láthatott, hanem még sokkal inkább a szavak jelentésének eltiprása is.

Milyen hűség az, amely ország-világ előtt ruhátlanul kínálja magát mindenkinek? Csakhogy Petra hagyta, hogy ilyen kép készüljön róla, mert jólesett neki. Rajta már bikini sincs, ami még egy apró, halvány jele lehetne éppen elfoszló emberi méltóságának.

A ruha a lélek nem birtokolható titkának szimbóluma. Ilyen értelemben a valódi hírnevet és a valódi hatalmat is ruha fedi. A méltóság leple, ami felékesít, jelentést és tartalmat ad. A testi egyesülés, a hírnév és a hatalom utáni vágy jó. Mindhárom kívánság csak akkor pihenhet el Istenben, ha megvárjuk, hogy önzetlen szolgálatunkat önként jutalmazzák meg.

Isten azért nem akarja hagyni, hogy az ember mulandó élvezetek rabja legyen, mert ezeket a szenvedélyeket eleve végesnek teremtette. A bölcs Salamon akkor vesztettel el az eszét, amikor 1000 felesége lett. Határtalannak hitte a testi szenvedély erejét. Maga Isten is gonosz lett volna, ha engedte volna, hogy Salamon ne bolonduljon bele az 1000 nő ölelésébe. (vö. Sirák fia 47,20-23)

"A férfit és nőt egymás iránti heves vágy hozza össze.

Ha egyik a másiktól megkapta, amire vágyott,

mindketten intenzív megnyugvást tapasztalnak, amely egy kielégülési ponton tetőzik.

Itt elalszik a vágy, mindketten visszahúzódnak egymástól, szomjúságuk csillapult." 

(Henri Boulad SJ - A tiszta vágy és a szexualitás) 

Csak egy szenvedély nem véges az emberben! Az a vágy, hogy Istennel egyesüljünk! Őt megismerjük! Az Ő szerelme fűtsön! A szexuális kielégülésben a vágy a csúcson ellobban. A lelki életben, az Istennel egyesülés misztikájában a vágy végtelenné fokozódik, ahol az emberi lélek és Isten Lelke egyesül. Erről ír Keresztes Szent János a Szellemi párosénekben:

Hadd változtasson át engem a Te szépséged olymódon, hogy szépség tekintetében hozzád

hasonlóvá legyek, s így mindketten a Te szépségedben láthassuk egymást.

Vagy ahogy a 73. zsoltár mondja:

Ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

A női - férfi test egymás iránti természetes vonzódása tehát nem lehet végtelen erejű és legyőzhetetlen. Ezért bugyuta az a kérdés, hogy "Hát hogy bírják ki az apácák? Kamu az egész!" Máskülönben tényleg értelmetlenség lenne az önmegtartóztatás erényére serkenteni a lelkeket. A vonzás a közelség megtapasztalására és az egyesülésre irányul. Ez csak Istenben teljesedhet be. A három legfontosabb emberi vonzástörvény, ami Jézus pusztai megkísértésében megjelenik, (a testi kielégülés, a hírnév és a hatalmi befolyásolás) a lélek önmagának való elégtelenségéről árulkodik. Ki kell lépnie önmagából, ha birtokolni akarja vágya céljait.

Nem elég nekünk, ha csak a képzeletünkben lehet a miénk a másik teste. Ha csak a képzelet tárgya marad a másik teste, még birtoklásában is, akkor nem találkozik igazán a lelkünk a másik lényegével.

A pornográfia, a prostitúció vagy a nemi erőszak során nincs valódi kielégülés sem, mert a testek érintkezése nem az önkéntes szeretet kölcsönös odaajándékozásában történt meg. A szexuális együttlét nemcsak nemi szervek érintkezése, végképp nem "álljunk össze, mint két kicsi legó", hanem a kommunikáció reálszimbóluma.

Na, mi a szösz az a "kommunikáció reálszimbóluma"? A Sz.Ö.Sz pont jó szinoníma!

Szabadon Önként Szeretettel

Kicsit bővebben:

Az emberi élet lényegében kapcsolat: egymással, egymásért lenni, odaadás és elfogadás. Ez jelekre utaltságot jelent, hisz nem csak kifejezésre jut valami, hanem létre is jön az emberben. Az ember maga az önátadás és az elfogadás „reálszimbóluma”: lényét juttatja kifejezésre, ugyanakkor megvalósítja önmagát az önátadásban és létének elfogadottságában. Ennek a folyamatnak lényeges tartozéka a szabadság, az ajándékozás és megajándékozottság. Ajándékozni, adni: az ember legősibb aktusa, kommunikációs aktus, amely közösséget alkot. Fontos tartozéka az elfogadás. Enélkül nem teljesedik be. Az ajándékozás, odaadás, végső soron áldozattá válás, valójában nem más, mint önmagam radikális feladása, ajándékká változtatása – halál, amely ugyanakkor új életet szül (a közösségben!).

 

Honnan van ez a gyönyörű idézet? A szentmise  magyarázatából! Hiszem, hogy aki idáig eljutott az olvasásban és a megértésben, már nem fog máglyán elégetni engem. Ezt a szöveget bátran ajánlom szexuáletikát tanító pszichológusoknak, lelkipásztoroknak, katekétáknak, jó apáknak és anyáknak! És a végén ott a csodás ígéret! A szexuális egyesülésből új élet, új ember születik. Ezért kell a szerelmet, mely az intimitást is magában foglalja, komoly felelősségvállalással egyesíteni. Ezért nem lehet össze-vissza fűvel-fával, mert különben tuskóvá és száraz kóróvá változol!

 

Persze igaz, hogy magas léc a házasság előtti önmegtartóztatás,

de egy egész élet számára óriási áldás!

Kinek díszíti olimpiai arany a mellkasát?

Aki az "Ez még belefér!" ostobasággal tömi magát,

vagy aki hihetetlen erőfeszítéssel magasugróként szinte megfeszíti önmagát?

 

Tehát a szexuális egyesülés párhuzamba hozható az Eukharisztia, Krisztus szent teste és vére misztériumával. Nyilván azzal a fenntartással, ami a szenvedély végességéről szól, ahogy fentebb írtam róla. Hiszen Isten végül is pont azért lett emberré, hogy szerelmét megmutathassa nekünk. Válaszolunk-e rá?

A szexuális egyesülés tehát csak akkor lehet teljes kielégülés és nem lecsupaszított kiélvezés, ha a szeretet, a szabadság, a személy szentélyének tisztelete légkörében történik.

 

Végül is a szexualitásban mint két személy roppant mély közelségében nem arra vágyakozik az ember, hogy őt gyengéden és nagy megbecsüléssel értékeljék és szeressék?

Mi lehet szebb, mint egy férfi és egy nő tényleg szerelemből fakadó szexuális egyesülése? Ahol a szerelemben egyszerre jelen van az intimitás, a felelősségvállalás, a szenvedély!

Mi lehet csúnyább, önzőbb és rombolóbb, ha mindez szerelem nélkül, kizsákmányolásként történik?

A legszebb és a legszörnyűbb itt nagyon közel vannak egymáshoz. Mi lehet nagyobb önbecsapás, ha a legszebbet, amit önként és örömmel kellene, hogy odaadják nekem, erőszakkal elszakítom?

Mi lehet tisztább pillanat, mint az, hogy akivel szerelemmel szeretjük egymást, magától, önként és teljesen nekem adja magát?

Hol? Igen, a szentségi házasságban, ahol a testünket alárendeltük Krisztusnak.

A szerelem azért olyan nagy öröm, mert feltétlen és kölcsönös elfogadás van benne. Persze ezért jó sokat kell küzdeni, nem pottyan le az égből az úgynevezett "Igazi".

A tiszta szerelembe vetett hit volt az, ami az Ördög ügyvédje filmben megmentette a főhőst a kárhozattól. Kevin a szabad akarat teljességét éppen akkor ismerte fel, amikor a körülmények nyomasztó kényszere alól egy pillanatra öntudatra ébredt és feltette ezt az egyszerű kérdést:

"És a szerelem?"

Ekkor kerekedett felül a Gonosz elképesztően erős kísértésén. Itt érzett rá az egyik legfontosabb bibliai igazságra:

A szerelem erősebb, mint a halál. Erősebb, mint az alvilág.

(Énekek éneke 8,6)

Ez a szerelem az Istenszerelem lényegéből fakad. Jézus Krisztusban megtestesült az Istenszerelem. Csak ez a szerelem képes arra, hogy megtisztítsa és felemelje az emberbe teremtett eredendően jó szenvedélyeket, melyek a kísértés folytán rosszra irányulnak. 

Végezetül a nyitó kérdésre

"Mért ne lehetne kéjutazás az életünk?"

még lehetne egy utolsó gyönge kísérlete a Gonosznak, hogy maga felé hajlítson. Mondhatná ravaszkodva, hogy: "Jó, jó, megadom magam. De neked, csak neked, csak erre a kicsi pillanatra ugyan mért ne lehetne kéjutazás az életed? Csak erre a percre? Csak erre a kis kattintásra?" 

Egy ismerősöm bátor posztja kijózaníthatja az ördögöt és minket is:  "Olyan oldalakról posztolnak egyesek, hogy nem győzök csodálkozni...Ember! Engem Apám, Anyám arra tanított, hogy amikor meglátok egy kukát, akkor nem nyitom ki és nem turkálok benne, mert mi van benne??? Szemét...Látni, érezni, hogy messziről bűzlik...de valami érdekes lóg ott ki, nem? Nem! Hagyd békén!" (Noé Zoltán) Köszi, Zoli!

Tehát eme blogbejegyzés hosszú utazása végén megmondom neked, kedves Olvasó, hogy nem lehet kéjutazás az életünk. Neked se lehet. Senkinek se lehet. Nekem se lehet. Senkinek se lehet képzeletbeli élete. Senkinek se lehet egy határok nélküli kéjutazás az élete. Ez hazugság lenne. Ezért nyomasztó a kérdésben sejtelmesen ringatózó ígéret, mert teljességgel elképzelhetetlen.

A szeretet határokat teremt. A szeretet csak a tiszta rendben tud szabadon és szépen kiáradni. Ez a leegyszerűsödés egyben egy fájdalmas, de vállalható szegénység is:

"Eddig és ne tovább! Itt törjön meg hullámaid gőgje!" 

(Jób könyve 38,11)

Úgy legyen. Ámen.