Egy hete már jó pár embernek feltettem ezt a kérdést,
gyerekeknek, férfiaknak, nőknek, papoknak. Különböző válaszokat kaptam, de a kérdés okozta meglepődés
mindenütt érzékelhető volt a levegőben.
„Istent ez nem érdekli!” – egy pap.
„Nem” – egy nő.
„Igen, de azért izgul az eredményért” – egy nyolcéves fiúcska.
„Igen” – egy férfi.
Ez csak néhány az elhangzott feleletek közül. De most
tényleg, ha érdekel minket a foci vébé végeredménye, akkor mért ne tehetnénk
fel ezt a kérdést?
Engem nagyon érdekel, hogy milyen Isten valójában. És úgy
ismerem Őt, hogy minden érdekli, ami velem kapcsolatos. Minden. Ha
megtestesült, emberré lett az Isten, akkor az azt is jelenti, hogy minden, ami
emberi, az isteni lett. Ez pedig hallatlan következményekkel jár.
Hiszem, hogy amikor Isten élőben látott engem abban
pillanatban, amikor ez a kép készült, akkor nagyon érdekelte, hogy vajon miért
nézem ennyire azt a labdát?
Talán még azt a kérdést is feltette magának, hogy vajon mi lesz ebből a gyermekből?
A kegyelem és az emberi szabadság kapcsolatának hosszú és
véget nem érő teológiai megállapításait nem tekinthetjük mondvacsinált
problémának. Persze, nem mindenki ilyen fogalmakkal közelít a jövő titkához:
eleve elrendelés, isteni előretudás, korreláció – de mindenki szemben áll a
saját jövőjével. Ez a jövő pedig titokzatos, és kinek-kinek halálosan fontos…
Az tehát, hogy hová kerül végül is idén a vébé trófea nemcsak
a focidrukkerek, a fogadóirodák vagy a stadionokat építő vállalkozók kérdése,
hanem Isten kérdése is, mert Ő belépett ebbe a történelembe. Ő akarta felvenni
a mi személyes létünk terhét és forrón kívánta, hogy együtt legyen velünk
minden élethelyzetben a fogantatásunktól a halálunkig.
Milyen az Isten valójában? Annyira gyöngéd az az Isten,
akiről ezt vallom én is:
„Hiszen te formáltad bensőm, s anyám méhében te szőtted a testem. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál, és tudom jól, milyen csodálatos minden műved! Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.” (139. zsoltár 13-16)
Egy ilyen féltve szerető, csodálatosan gondoskodó Isten nagyon
is törődik azzal, hogy egy focivébé végkimenetele mennyire meghatározza egy nép
sorsát, mint ahogy ezt tavaly láttam Sao Paulo focimúzeumában.
Szóval, tudja-e Isten, hogy ki fogja nyerni a focivébét?
Nekem a nyolcéves fiúcska válasza tetszett a legjobban.
„Igen, de azért izgul az eredményért.”
Adja az Úr, hogy senki ne haljon bele a vereség okozta a
fájdalomba, és senki ne fulladjon meg a győzelem okozta örömmámorban!
Adja az Úr, hogy szép játékot lássunk, ami méltó az
emberhez, ami méltó a bennünket ingyen és feltétlenül szerető Istenhez!
Úgy legyen! Ámen.