Lukács evangéliuma 14,25-33
Abban az időben,
amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így szólt: „Aki
hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és
nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki tehát nem
hordozza keresztjét, és nem így követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha
valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a
költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, de (az
építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja, gúnyolni kezdi: „Ez
az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.” Vagy, ha egy király hadba
vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga tízezer
katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel jön ellene. Mert ha
nem, követséget küld hozzá, amikor még messze van, és békét kér tőle. Tehát
mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom.”
Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Az életünkben, ha akarjuk,
ha nem, vannak lemondások. Az új tanév kezdetén, a gyerekeknek le kellett
mondani a vakációról. Most már nem beszélhetik meg a barátaikkal azt, hogy kedd
délelőtt tízkor találkozunk a foci pályán. Délután focizunk és eljöttök hozzánk
és eszünk egy nagyot. Délután pedig számítógépezni fogunk. Ilyen most már nem
lesz, csak szombaton vagy vasárnap. De reméljük, vasárnap inkább a templomba
jönnek. Lemondásokkal van tele az életünk, ha akarjuk, ha nem. De Jézus
nem olyan lemondásról beszél, amit mindenféleképp az élet rendje szerint el
kell fogadnunk, hanem az önkéntes lemondásról. Mégpedig őérte. Sokszor az emberek fogukat összeszorítva
lemondanak valamiről, hogy megvegyenek például valami jobbat. Egy barátom
mondta sokszor, hogy az emberek nem azt veszik meg a boltban, amire szükségük
van, hanem amit nagyon akarnak. Ugye látható ez például, hogy ha valaki
valamilyen szenvedély rabja. Nincs arra szüksége, de azért megveszi, mert
akarja. Mert akarja!
Én azt akarom, hogy nálam
sokkal jobban akarják a tanítványaim Jézust, mint amennyire én akarom. Én magam
is az egyház hagyományába kapcsolódok bele és követem azokat, akik előttem
jártak. Az egyik ilyen, akit nagyon
szeretek, sokat idézek, Kis Szent Teréz. Azt mondta, hogy „az utolsó idők szentjei annyival kiválóbbak lesznek a korábbiaknál,
mint amennyivel kiválóbb a cédrus a többi fánál.” Mit jelent ez a mondása?
Azt jelenti, hogy a Szentlélek Isten korszakról korszakra egyre nagyobb
dicsőséget akar adni a visszaérkező Úrnak. Ékesíti fel a menyasszonyt, az Egyházat,
Isten népét, ahogy fogalmaz a II. Vatikáni Zsinat. Szép szimbólum, hogy Isten
népe az Egyház, mint egy menyasszony várja a vőlegényt. Krisztus érkezik, fut a
dombokon át, érkezik. Próféták mondják ezt a szép képet. Milyen gyönyörű a
lába, aki hozza a jó hírt. Jön az Úr. Szökell a dombokon. Az én kedvesem, ahogy
mondja az Énekek éneke. Ez a modern dal,
amit most mindenütt énekelnek, ez nem egy új találmány. Ez az Énekek énekének a
dala. A kedvesem, az maga Jézus Krisztus, aki érkezik vissza, aki a vőlegény. A
Szentlélek Isten pedig azt akarja, hogy a tanítványok egyre nagyobb szívvel,
egyre jobban akarják, hogy visszatérjen az Úr.
Kedves Testvérek! Mi is
legyünk egyre inkább Jézus tanítványai. Ne járjunk úgy, mint azok, akiket
kigúnyolnak, hogy nem sikerült neki, hanem legyünk olyanok, mint Nehemiás
próféta írja a 3. fejezetben, 37-38. versben, amikor kigúnyolták őket a
Jeruzsálem falainak építése közben. Imádkozott. „Ne takard el gonoszságukat és ne engedd, hogy bűnüket eltöröljék
színed elől, mert kigúnyolták azokat, akik építkeznek. Mi azonban tovább
építettük a falat és félmagasságig kijavítottuk az egészet. A nép ugyanis
lelkesen nekilátott a munkának.”
Most ilyen lelkesen szeretném
bemutatni az egyik tanítványomat, barátomat. Természetesen elsősorban Jézus
tanítványa, de bátran mondhatom, hogy segíthettem neki abban, hogy egy picit
közelebb léphessen az Úr Jézushoz. Járai Ferenc, aki több vállalkozást is végez
egyszerre. Dolgozik a Remény Házában Pécsen, hajléktalanokat segíti. Korábban
már közgazdász diplomát is szerzett. Külföldön is tanult, felsőfokú végzettsége
van angol nyelvből. Most pedig elkezdte a Hittudományi Főiskolát is. Reményteli
célja, hogy eljusson az Úr oltárához és papként szolgálja az Isten népét.
„Kérlek, Feri, hogy az
evangélium visszhangjaként mondd el bátorító gondolataidat!”
Dicsértessék a Jézus
Krisztus! Remélem, valóban bátorítóak lesznek a gondolataim. Én nagyon szeretem
ezt az evangéliumi szakaszt, mert azok egyike, amikor, amelyekben először
tudtam megtapasztalni azt, hogy milyen az, amikor a Jó Isten a Szentlélek által
feltárja magát a Szentírás szavain keresztül. Mert ennek a szentírási résznek
az utolsó mondata úgy hangzik, hogy „így
hát közületek, aki nem mond le mindenről, amije csak van, nem lehet a
tanítványom.” Az előtte lévő bekezdés arról beszél, hogy a király számba
veszi a tízezres seregét, hogy szembe tud-e szállni az ellenséggel. Számomra a
kettő között semmiféle összefüggés nem volt. Tehát egyszerűen nem láttam, hogy
hogyan kapcsolódik egymáshoz a királynak a számvetése a seregével és az, hogy
nekem le kell mondanom mindenemről, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyek. Egy
imádságban kaptam választ. Mégpedig azt, hogy én vagyok az a katona abban a
seregben, akinek le kell mondania mindenéről, mert ha nem, akkor az Isten nem
tudja győzelemre vinni a seregét. Mert hogyha nem bízhat meg bennem
feltétel nélkül, ha nem tudja biztosan, hogy mindent megteszek, amit kér tőlem,
akkor nem tud győzelemre menni.
Mit jelent az, hogy mindent
odaadni az Istennek? Ehhez nemrég kerültem egy kicsit közelebb, nyilván teljes
megértésre nem. Amikor három héttel ezelőtt egy lelkigyakorlaton vettem részt,
ahol az egyik napon az egyik résztvevő rosszul lett és meghalt. Ez furcsán
hangozhat, hogy ezt mondom, de ez egy hatalmas lehetőség volt mindannyiunknak.
De számomra biztosan, hogy szembesüljek azzal a legnagyobb odaadással az
Istennek, amikor azt tudom mondani, hogy a halálomat adom neked, hogy akkor,
úgy és ott halok meg, ahol te szeretnéd.
Az emberben felmerül a
kérdés teljesen nyilvánvalóan, hogy miért. Miért kellene nekem mindent odaadni
az Istennek? Akár az Istennek: mi jó van abban nekem, mit nyerek én
ezzel? Ezt a kérdést nem kell a véka alá rejteni. Ez nem egy olyan kérdés, amit
szégyellnünk kellene, hisz az apostolok is feltették ezt a kérdést Jézusnak. Például
a Máté evangélium 19. fejezetében olvashatjuk, hogy „Péter vette át a szót. Nézd, mi mindenünket elhagytuk és követtünk
téged. Mi lesz hát a jutalmunk? Jézus így válaszolt: (Most csak rövidítem) Aki nevemért elhagyja otthonát, testvérét,
nővérét, apját, anyját, feleségét, gyermekét, vagy földjét, száz annyit kap és
az örök élet lesz az öröksége.” Erre azt mondhatjuk, hogy oké! Rendben van,
nekem ennyi elég. Akkor mehetünk haza és én követlek. De ha itt megállunk, és
nem vizsgáljuk tovább ezt a szakaszt, amit ma az evangéliumban hallottunk,
akkor szerintem elmulasztjuk a lényeget. Mert az igazi miért nem az, hogy
nekem miért érdemes szolgálni az Istent, hanem az a miért, hogy az Isten, aki
örök, végtelen, mindenható, és hatalmas, győzedelmes, miért kéri az embert, hogy
szolgáljon neki. Vagy még szebb szóval, miért hívja arra, hogy beálljon
az ő seregébe és harcoljon vele. Erre a válasz az, hogy azért, mert ő egész
más, mint bármilyen király, hatalmasság, fejedelemség. Nekem legyen akármilyen
igazságos, jóságos, türelmes és kegyelmes a népével szemben, mert ez a király,
Jézus Krisztus. Amikor Jézus Krisztus azt kéri tőlem, hogy mondjak le
mindenemről, akkor ő már lemondott mindenéről, mert ember lett értem.
Amikor ez a minden azt
jelenti, hogy a halálomat is adjam neki, akkor ő már meghalt értem és
helyettem. Nem csak értem és mindenkiért, aki neki szolgál, hanem azokért is,
akik az ellenségeinél szolgálnak. Mindenkiért meghalt. Tehát az Isten
sohase kér tőlünk olyat, amit ő már meg ne tett volna, vagy meg ne élt volna.
De az Istennek ez nem elég. Ennél sokkal többet akar. Sokkal többet akar tőlem.
Önmagát akarja nekem adni. Önmaga teljességét akarja nekem ajándékozni.
János evangéliumának 14. fejezetében mondja azt, hogy „aki ismeri és teljesíti parancsaimat, azt én is szeretni fogom és
kinyilatkoztatom magam neki.” Kinyilatkoztatja magát nekünk az Isten
- azt jelenti, hogy megismerhetjük, megláthatjuk, vele élhetünk, és benne
lehetünk és ehhez semmi sem fogható. Ez annyira semmihez sem fogható,
csak annyit tudnék mondani, amit Szent Pál mondott a Filippiekhez írt
levelében, hogy „a mi Urunk Jézus
Krisztus ismeretéhez képest mindent szemétnek tekintettem”. Ez a
kinyilatkoztatás számunkra a Szentlélek által valósul meg. Amikor Jézus Krisztus
elküldi nekünk a Szentlelket, akkor önmaga istenségét adja nekünk. Önnön istenségét
ajándékozza nekünk, mert a Szentlélek az Isten.
A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt úgy fogalmazza,
hogy: A Szentlélek természetét tekintve ugyanaz az Isten, mint az Atya és a
Fiú. Ez a legnagyobb erő, mert a Szentlélek által vált Jézus, Krisztussá,
felkentté, azaz Messiássá. Szentlélek által gyógyította a betegeket. A
Szentlélek által támasztotta fel a halottakat és a Szentlélek által támadt fel
a halálból. Mert aki Szentlélek által, és a Szentlélekben a Jézus Krisztussal
van, annak örök élete van. Ez az örök élet mindennél gazdagabb. Mert lehet
nekem hatalmas vagyonom, országokat irányíthatok, emberek milliói szerethetnek
engem és imádhatnak engem, de ez semmi. Semmi ahhoz az élethez képest, amiben
nincsen szomorúság, nincsen fájdalom, nincsen sötétség, nincsen
elkeseredettség. Nincsen veszekedés, nincsen magány. Csak boldogság, békesség
és szeretet, örökre. Ez a legnagyobb hatalom is. Mert ez a hatalom, ezzel a
hatalommal, ezzel az örök életben való élettel odamehetünk másokhoz és másoknak
is megmutathatjuk ezt. Másoknak is megoszthatjuk és másoknak is
odaajándékozhatjuk az örök életet. Másoknak is megmutathatjuk, hogy örök életük
van. Ez a legnagyobb győzelem. Mert ez a legnagyobb győzelem a halál fölött, a
bűn fölött, a szeretetlenség felett, a fájdalom fölött, a félelem fölött. Ezt a
győzelmet odavihetjük mindenkinek. Erre az erőre, gazdagságra, hatalomra és
győzelemre hívja meg az embert az Isten. Én ennek a királynak lehetek a
katonája. Amikor ezt megértjük, megéljük Isten kegyelméből, ez miénk lesz,
akkor Jézusnak az a mondata, hogy aki nem mond le mindenéről, már nem parancs,
nem is kérés, hanem egy ajándék. Mert ha ezt megtesszük, akkor Jézus megmutatja
nekünk azt az örök országot, amelyet az idők kezdete előtt nekünk készített.
Kérjük a mi Atyánkat, hogy támasszon bennünk
olthatatlan vágyat, hogy megismerjük Őt és az örök életében élhessünk már itt.
Megmutathassuk mindazoknak, akiket nekünk küld, az Ő dicsőségére és a világ
üdvösségére. Ámen!
Imához szentírási részlet: A
leviták felszentelése és szolgálata (Számok 8,5-26)
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó,
2019. szeptember 4. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: youtube: 779.Lk 14,25-33 Amennyivel kiválóbb a cédrus a többi fánál (2013.09.07.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Miről volt a legnehezebb lemondanod eddigi életed során? Miért?
3. Szeretnél-e Jézus katonája lenni?
Szeretettel: Péter atya