35. születésnapom alkalmából született gondolataim. (A náci horogkeresztesnek látszó könyvet ma ajándékba kaptam. Stefan Zweig: Sakknovella ) Amikor gyermek voltam, a napfényt összegyűjtöttük nagyítóval és valamire ráirányítottuk. Így valami hihetetlen dolog történt! Elkezdett megperzselődni, majd felgyulladni az a valami. Például egy krumplibogárra, a "főellenségre". Amikor gyermek voltam, úgy gondolkodtam, mint egy gyermek, de amikor férfivá értem, elhagytam a gyermek szokásait... Azon tűnődtem ma napközben, hogy ezt a sok figyelmet, amit ma kapok, mint a napfényt, hova irányítsam az én kis nagyítómmal, vagyis a hitből fakadó meggyőződésemmel? Például mondhatnám azt, hogy "Köszönöm a szülinapi jókívánságokat, és egyúttal felhívom mindenki figyelmét a napokban elpusztult utolsó hím szélesszájú orrszarvúra!" Vagy például felhívom a figyelmet, hogy menjünk el a választásra, és szavazzunk a legesélyesebb csirkére április 8-án... ...
Cseh Péter Mihály római katolikus pap blogoldala