(Fotó: BonumTV, Pécsi Egyházmegye)
Lukács evangéliuma 23,1-49
A nép vénei és a főpapok Jézust Pilátushoz kísérték. Ott
vádolni kezdték: ,,Azt tapasztaltuk – mondták –, hogy tévútra vezeti népünket.
Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a
Messiás király.'' Pilátus megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?''
,,Magad mondod'' – felelte. Pilátus erre kijelentette a főpapoknak és a népnek:
,,Nem találom semmiben bűnösnek ezt az embert.'' De azok erősködtek:
,,Tanításával fellázítja a népet Galileától kezdve egészen Judeáig.'' Ennek
hallatára Pilátus megkérdezte, hogy Galileába való-e. Amikor megtudta, hogy
Heródes uralma alá tartozik, elküldte Heródeshez, aki azokban a napokban éppen
Jeruzsálemben tartózkodott. Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült.
Régóta szerette volna látni, mert sokat hallott felőle, s remélte, hogy valami
csodát tesz a jelenlétében. Sokat faggatta, de ő nem méltatta feleletre. A
főpapok és az írástudók is odamentek, és hevesen vádolták. Heródes akkor
udvarával együtt gúnyt űzött belőle. Csúfságból fehér ruhába öltöztette, aztán
visszaküldte Pilátushoz. Ezen a napon Heródes és Pilátus jó barátok lettek;
azelőtt ugyanis haragban voltak. Pilátus ismét összehívta a főpapokat, a
véneket és a népet, s így szólt hozzájuk:,,Elém vezettétek ezt az embert, mint
a nép lázítóját. Jelenlétetekben kihallgattam, de az ellene felhozott vádak
közül nem találtam egyben sem vétkesnek. És Heródes sem, mert lám, visszaküldte
hozzám. Láthatjátok, semmi olyat nem követett el, amiért halált érdemelne.
Megfenyítem hát, és szabadon bocsátom.'' Az ünnep alkalmával szabadon kellett
bocsátania egy foglyot. Az egész nép akkor kiáltozni kezdett: „Vesszen el!
Bocsásd szabadon Barabást!'' Barabást a városban történt fölkelés és gyilkosság
miatt vetették börtönbe. Pilátus ismét hozzájuk fordult, mert szabadon
akarta bocsátani Jézust. De tovább ordítoztak: Keresztre! Keresztre
vele!'' Harmadszor is megkérdezte: „De hát mi rosszat tett? Semmi vétket
nem találok, amiért halálra kellene ítélnem. Megfenyítem és szabadon
bocsátom.'' De azok nem tágítottak, hanem egyre elszántabban, egyre hangosabban
kiáltozták, hogy feszítse keresztre. Erre Pilátus úgy határozott, hogy enged
követelésüknek. Szabadon engedte hát kérésükre azt, aki lázadás és gyilkosság
miatt került börtönbe, Jézust meg kiszolgáltatta nekik akaratuk szerint! Ahogy
elvezették, megállítottak egy cirenei embert, Simont, aki éppen a mezőről
tartott hazafelé. Vállára adták a keresztet, hogy vigye Jézus után. Nagy tömeg
követte, asszonyok is, akik jajgattak és sírtak miatta. Jézus hozzájuk fordult
és így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok! Inkább magatokat
sirassátok és gyermekeiteket, mert jönnek majd napok, amikor azt fogják
mondani: Boldogok a magtalanok, és akik nem szültek és nem szoptattak. Akkor
majd kiáltani fogják a hegyeknek: Omoljatok ránk! És a domboknak: » Takarjatok
el!«Mert ha a zöldellő fával így tesznek, mi lesz a sorsa a kiszáradt fának?'' Két
gonosztevőt is vittek vele, hogy kivégezzék őket. Amikor odaértek arra a
helyre, amelyet Koponya-helynek hívtak, ott keresztre feszítették, s a
gonosztevőket is vele, egyiküket jobbról, másikukat balról. Jézus pedig ezt
mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek.'' Ruháján
sorsot vetve megosztoztak. A nép bámészkodott, a főtanács tagjai gúnyolódtak:
,,Másokat megmentett – mondták –, most mentse meg magát, ha ő a Messiás, az
Isten választottja.'' Gúnyt űztek belőle a katonák is, odamentek, és ecettel
kínálták: ,,Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!'' – mondták.
Feje fölé görög, latin és héber nyelvű feliratot tettek: Ez a zsidók királya. Az
egyik fölfeszített gonosztevő káromolta: ,,Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd
meg hát magadat és minket is.'' A másik rászólt: ,,Nem félsz az Istentől? Hisz
te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi legalább tetteink méltó büntetését
kapjuk. De ez semmi rosszat sem tett!'' Aztán hozzá fordult: ,,Jézus,
emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmadban.'' Ezt válaszolta neki:
,,Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.'' A hatodik
óra körül sötétség támadt az egész földön, s egészen a kilencedik óráig tartott.
A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor
hangosan felkiáltott: ,,Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.'' E szavakkal
kilehelte lelkét. Amikor a százados a történteket látta, dicsőítette az
Istent, s azt mondta: ,,Ez az ember valóban igaz volt.'' Az egész kíváncsi
tömeg, amely összeverődött, a történtek láttán mellét verte és szétoszlott. Jézus
ismerősei pedig, köztük az asszonyok is, akik Galileából kísérték, távolabb
állva nézték mindezt. Ezek az evangélium igéi.
Kedves Testvérek!
Mi
volt a legfőbb vád Jézus ellen?
Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak: első. Második, azt állítja magáról,
hogy ő a Messiás király. Ez a vád mindvégig megállja a helyét. Annyira, hogy a
keresztre feszítéskor a feje fölé is azt írják: Ez a zsidók királya. Egy picit
most gondolkodjunk el együtt azon, hogy mit jelent az, hogy valaki király. Mit
jelent az, hogy egy ember egy nép vezetője és mit jelent az, hogy itt ebben a
történetben valakit királynak tartanak és kivégzik. Én akkor értettem meg, hogy
mi a jelentősége ennek, amikor elgondolkodtam az Ószövetségben azon a jeleneten,
amikor Judit - zsidó nő-, ez a névnek a jelentése, egy szorongatott helyzetben
az ellenség vezérét legyőzte. Ez egy külön szentírási könyvben olvasható ez a
történet, Judit története, Judit könyvében. Röviden összefoglalva arról szól ez
a történet, hogy Nebukadnezár Asszíria királya a Médek királya ellen, Arfaxád
ellen sereget szervezett és ehhez szövetségeseket gyűjtött azok között a kis
országok között, akik abban az időben éltek, azok között a népek között.
Voltak, akik elfogadták azt, hogy igen segítenek, voltak, akik nem. Akik nem
segítettek Nebukadnezárnak, azon bosszút akart állni. Így írja ezt Judit könyve
második fejezet: Bosszút áll az egész földön. Egy titkos tervet hoztak létre.
Úgy döntöttek, hogy kiirtanak mindenkit, aki nem követi szája parancsát. Nebukadnezár
király elküldi a legfőbb vezérét, Holofernészt, egy hatalmas sereget, hogy
büntessék meg az ellenállókat. Isten népe, a zsidó nép, kicsike Izrael ott a
nagy népek tengerében, nagyon megijed ettől.
Úgy hasonlíthatnánk most össze,
hogy, mint amikor a törökök jöttek töméntelen mennyiségben és a végén Eger
alatt összegyűlt a két sereg. Talán százezer ember is, vagy még több. Ott volt
a kicsike vár kétezer védővel Egerben. Most valahogy így egy picike városban,
úgynevezett Betúliában lakott Judit. Az volt az érdekessége ennek a csatának,
hogy ezen a városon múlt az, hogy az ellenség tovább tud-e haladni Jeruzsálem
felé, az ország szívébe. Ugyanis ennél a városnál volt egy hágó, tehát egy hegyszoros
és ott csak két ember fért el. Ezt olvassuk a 4. fejezet 7. versben. Részletesen
nem mondom el. Nagyon izgalmas ez a könyv. Végülis ez a Judit egyedül legyőzi
az ellenséget, azáltal, hogy beférkőzik az ellenség táborába. Holofernész, a
sereg vezére részegre issza magát. Judit pedig bemegy a sátrába és levágja Holofernész
fejét.
Itt jön most, ami miatt fontos ez
a történet. Ez pedig az, hogy elgondolkodtam azon, hogy amikor Holofernész
fejét levágták és bement hozzá a legfőbb szolgája, akkor miért nem azt történt,
hogy ez a szolga gondolt volna egyet, hogy mégis csak itt vagyunk több tízezren,
itt van ez a kicsike város. Én azt mondom, hogy Holofernésznek hasmenése van és
azt mondta, hogy én osszam ki a parancsokat. Tehát, akkor irány elfoglalni
Betúliát, utána tovább Jeruzsálembe és ott mienk az ország. Ezt a kérdést
tettem fel magamnak, hogy ennek a szolgának a fejében vajon miért nem jutott
eszébe. Ugye van ilyen történet itt a magyar történelemben is, hogy a szultán
meghalt a sátrában. Kiültették a sátor elé és elmentek előtte, mintha élt
volna. Arra jöttem rá, hogy ezt nem tudjuk megérteni, hogy mi a jelentősége,
mert mi már nem királyságban élünk. Mi már nem tudjuk azt felfogni a
tudatunkkal. Van egy miniszterelnök és éppen lelőnék, választanak másikat. Mi
van akkor? Ugye? Tehát, kicsit így gondolkozunk, hogy lecserélhetőek az emberek.
Majd valaki más helyette elmondja, hogy miről van szó. Így a társadalom politikai
berendezkedésében nem értjük meg, hogy mi a jelentősége annak, hogy valaki
király vagy sem.
De megvilágította nekem a
Szentlélek, hogy tegyük fel, hogy papszentelés napján, a pécsi székesegyházban
összegyűlünk. Az egyházmegyében van a főpásztor, a püspök és csak ő szentelhet
papot. A papszentelés a legfontosabb esemény, mert ha nincsenek papok, akkor a
falvakban nem lesznek misék, nem lesz szentségkiszolgáltatás. Tehát a püspök a
Katolikus Egyház rendszerében a legfontosabb személy, mint személy is, mint
hivatal és szolgálat is. Tegyük fel, hogy szegény püspök atyának hasmenése
lenne. Bemegy hozzá az irodaigazgató és azt mondja, gyere, mert kezdődik a
papszentelés. Azt mondja, nem tudok kimenni, nagyon beteg vagyok. Ott van az
egész egyházmegye, több száz ember és várják, hogy kijöjjön a püspök és
felszentelje a három diakónust papnak. Ugye idén három diakónust fognak pappá
szentelni, akik mennek mind vissza Rómába, hogy ott folytassák a tanulmányokat.
Gondolná-e azt az irodaigazgató, aki egy sima pap, hogy püspök atya azt mondta,
hogy ő most nem tud jönni, helyette én fogom megtartani a papszentelést. Nem
mondhatná ezt az irodaigazgató. Az összes pap kinevetné. "Neked erre nincs hatalmad!" Mi az, hogy egy pap
szentel egy másik papot? Ez nem működik. Eszébe sem jutna az irodaigazgatónak
ez, hogy ő ezt mondja. Egyszerűen kijönne, és azt mondaná, hogy püspök atya azt
üzeni, hogy megbetegedett egy hét múlva lesz a papszentelés. Ez van: Mindenki
menjen haza, ez van.
A
király pótolhatatlan. A püspök pótolhatatlan. Senki sem teheti önmagát püspökké, csak az Egyház dönthet erről,
csak az Egyház adhat erre megbízást a Jézus Krisztustól kapott hatalmával. Ezért
az Egyház valójában felülről építkezik. Maga Jézus Krisztus építi. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak
az építők.” (127. zsoltár 1) Ha mi felfognánk azt, hogy kicsoda Jézus
Krisztus, a Királyok Királya! Az összes valaha élt fejedelem, király, miniszterelnök,
ilyen-olyan vezetőnek az Ura. Ha mi felfognánk azt, hogy
kicsoda Ő? Mi történne akkor? Mi a jelentősége annak, hogy Jézus a Királyok Királya?
Pótolhatatlan, kikerülhetetlen. Minden
nyelv hirdeti, hogy Ő a Királyok Királya. Persze nem most. Egy csomó
ember most horgászik a tó körül és nagyban nem érdekli őket, hogy Jézus a Királyok
Királya. Abszolút nem érdekli őket. Nyugodt szívvel horgásznak. Néha mikor megyek
el reggel a tó mellett és nézem. Megyek a kisebb falvakba fél nyolc körül,
mennyien kint vannak és horgásznak. Nem érdekli őket, hogy Jézus a Királyok
Királya. Abszolút nem érdekli őket, hogy itt mise lesz. Mert most van az ideje annak, hogy kiválasztódjon az, hogy ki fogadja
el Jézust a Királyok Királyának. De eljön egy nap, amikor egészen nyilvánvaló
lesz mindenki számára. Ezt hallottuk Pál apostol szavaiból: Minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus
az Úr, a királyok Királya. És akkor minden térd meghajol. Hogy mikor
lesz ez a nap? Lehet, hogy egy perc múlva. Lehet, hogy két perc múlva. Lehet,
hogy ma este, lehet, hogy száz év múlva, vagy ötezer év múlva. Nem tudjuk, de
bármelyik pillanatban véget érhet ez a világtörténelem úgy, ahogy van. Mert Ő
azt mondta, Jézus, hogy Ő visszajön és megítéli az egész emberiséget.
Kedves Testvérek! Ez a Királyok
Királya! Félelmetesen hatalmas Úr, aki minden élet Ura. Ő maga a Szeretet és az
Irgalom! Ámen!
Imához szentírási részlet: Mózes éneke
(Kivonulás 15,1-21)
Szekszárd,
Nagydorog, Sejttalálkozó, 2019. április
10. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható
youtube: 1465. Lk 22-23 Miért pótolhatatlan egy püspök(Virágvasárnap 2016.III.20.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik gondolatot viszed
el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.
Mire
van hatalmad az Egyházban? Tudod ezt?
3.
Te hogyan tekintesz a püspökre?
Szeretettel:
Péter atya