Ugrás a fő tartalomra

Mikor nem lesz kudarcra ítélve egy evangelizáció?




Lukács evangéliuma 3,10-18
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: Mit tegyünk? Akinek két ruhája van, - válaszolta -, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincsS akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen. Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: Mester, mit tegyünk?  Ezt felelte nekik: Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva. Megkérdezték őt a katonák is: Hát mi mit tegyünk? Nekik így felelt: Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal.  A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Erre János így szólt hozzájuk: Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát pedig olthatatlan tűzben elégesse. És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget. Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

A mai evangéliumi részletben többször is elhangzik ez a kérdés, hogy mit tegyünk, mit cselekedjünk, mit csináljunk. Először a nép kérdezi ezt Jánostól, utána a vámosok, aztán a katonák. Hasonló kérdés elhangzik János evangélium szerint is, amikor a nép kérdezi az Urat: „Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?” (János 6,28) Jézus azt felelte: „Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött.” Aztán az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, amikor Péter apostol pünkösdi beszéde után: „Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: Mit tegyünk férfiak, testvérek? Péter azt felelte nekik: Tartsatok bűnbánatot és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára. Akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket!” (2,37-38)
Ez egy nagyon jó kérdés, hogyha az ember őszintén felteszi ezt Istennek, akkor minden bizonnyal előrébb fog jutni a lelki életben. Növekedni fog a hitben, hogy tényleg úgy őszintén odaállok az Úr elé, és megkérdezem: Uram, mit tegyek, mit cselekedjek, mit csináljak meg! Hasonló kérdést tett fel Assisi Szent Ferenc nagyon sokszor az életében. Uram, mit akarsz velem? Mit cselekedjek? Amikor olvastam az Assisi Szent Ferenc életéről szóló regényt, akkor nagyon megfogott engem és onnantól kezdve az imáimban úgy álltam az Úr elé, hogy: „Mondd, Uram, mi a te akaratod, mit cselekedjek?” Egy forradalmi változást hozhat az életünkben, hogy ha ezt komolyan vesszük.
Nemrég valaki, olyan őszintén megkérdezte tőlem, amikor hosszasan beszéltem arról, hogy az evangelizáció abban a formában, ahogy nekikezdtek, eleve kudarcra van ítélve. Akkor olyan alázatosan az egyik ember azt mondta: mit tegyünk? Éreztem rajta, hogy ez nem egy olyan típusú, nem egy olyan lelkületű, hogy jól van, akkor most mondd meg te, mit csináljunk. Tehát nem egy olyan félvállról odadobott kérdés volt. Nem egy ilyen lemondó, elutasító kérdés volt, hanem láttam azon az emberen, hogy komolyan kérdi, mert nem tudja. Szeretné hallani a választ. Mégpedig olyan választ, amit maga Isten üzen. Ez engem is arra késztetett, hogy magamba szálljak, és olyan választ adjak, ami Istennek is kedves lehet. Ugye konkrétan az volt a kérdés egy evangelizációs szolgálat kapcsán: Hogyan kéne, mit kéne csinálni, mik a hibáink, mi az, amit abszolút már eleve kiindulópontként rosszul csinálunk? Ebben a beszélgetésben egy ponton azt mondta egy testvér, hogy mit cselekedjünk, akkor mit csináljunk? Ahogy magamban figyeltem a Szentlélekre, nagyon egyszerű dolgot mondott a Szentlélek: „Kérj áldást azoktól az emberektől, akikben látod működni a Szentlelket!” Ezt mondta.
S valóban mi történik? János hogyan válaszol ezekre a kérdésekre? Olyan tanácsokat mond, amik megvalósíthatók. Akinek két köntöse van, ossza meg azzal, akinek nincsen. Akinek ennivalója van, hasonlóképen tegyen. Valójában János arra bátorít, hogy cselekedjük az igazságot! Az igazságot, mégpedig azt az igazságot, ami szabaddá tesz bennünket.
Áldást kell kérnünk az életünkre! Régen szokásban volt az, hogy ha egy fiatal eljött otthonról, azért, hogy új életet kezdjen, családot, házat építsen. Akkor odament az apjához, az anyjához és azt mondta: „Apám, anyám, adod-e az áldásodat az én házasságomra?” Ez bizony egy nagyon erős, biblikus szemlélet. Isten szándéka, hogy a gyerekek áldást kérjenek a szüleiktől. Ennek így kellene lenni most is minden családban. Milyen szép dolog az, amikor van egy papszentelés és a fiatal atya elmegy, több helyen újmisét mutat be és utána újmisés áldásban részesíti azokat, akik kérik. Van is ez a mondás, hogy egy újmisés áldásért érdemes egy csizmát elkoptatni, vagyis elzarándokolni, útra kelni. Gyalogolni, áldozatot hozni azért, hogy részesülhessen az ember egy újmisés, fiatal pap áldásában, akiben ott működik Szentlélek.
Kedves Testvérek! Bármibe is fogunk, de ha leginkább arról van szó, hogy Isten ügyébe fogunk, akkor tegyük fel ezt a kérdést, hogy: Mit cselekedjek, Uram, mit kívánsz tőlem? Ugye azt mondja Jézus, hogy Istennek azt tetszik, ha hisztek abban, akit Ő küldött, vagyis Jézusban. Jézusnak is nyilván vannak küldöttei, akik a Mester hasonmásai, képmásai. Tehát, ha hiszünk a pap áldásában, hiszünk az édesapánk, édesanyánk áldásában, hiszünk a püspök áldásában, vagy hiszünk a pápa áldásában, annak nagyon nagy jelentősége lehet az életünkben.
Tavasszal voltam egy lelkigyakorlaton, ahol az előadó (Damian Stayne - Cor et lumen Christi közösség) nagyon részletesen elmesélte azt, hogy azt érezte, a Szentlélek arra indította, hogy menjen el II. János Pál pápához és kérjen áldást az ő közösségére. Ez még talán több, mint tizenöt évvel, vagy húsz évvel ez előtt volt. Akkor elindult Angliából, nagyon kalandos úton. Végül is odajutott fiatalon, talán húsz, huszonkét évesen és személyesen II. János Pál pápa rátette a kezét a fejére és áldást adott őrá és a közösségére, szolgálatára. Kérj áldást! Keressük azokat az embereket, akik számunkra áldást adhatnak. Tulajdonképpen minden megkeresztelt ember felhatalmazást kapott, hogy áldást mondjon. Most amikor a napokban a Malomvölgyi Szociális Otthont jártuk, betegeket áldoztattuk, szolgáltuk, karácsonyra készülve. Az egyik szobában volt egy házaspár és mondtam nekik, hogy forduljanak egymás felé, rajzoljanak keresztet a másik homlokára és mondják azt, hogy: Áldjon meg téged az Úr! Ebben a kis meghitt pillanatban érződött az Isten jelenléte. Kicsordultak a könnyek is és valahogy megjelent az Isten szeretete, az Ő Országa. Ugyanígy mindannyiunknak küldetése, hogy áldássá váljunk, hogy áldást osszunk mindenkinek. Férj és feleség, anya és gyermek, nagyapa és unoka, mindenki. Legyünk az áldás emberei. Nagyon egyszerű ez. Nagyon egyszerű, nincs ebben semmi bonyolult. Ugye a keresztelés szertartásában is van egy ilyen rész, hogy: Akkor most szülők, keresztszülők rajzoljanak keresztet a gyermek homlokára. Ilyenkor el szoktam mondani, hogy ez majd így legyen ezek után minden este. Sőt, majd később, amikor nagyobb lesz a gyerkőc, reggel iskolába indul, vagy egy hosszabb kirándulásra, rajzoljanak keresztet a homlokára és ezzel az igével, hogy áldjon meg téged az Úr, indítsuk útjára.
Kedves Testvérek! Mi így cselekedjünk! Kérjünk áldást azoktól, akikben látjuk a Szentlélek működését. Minél több áldást mondunk, annál jobban fog bennünk működni a Szentlélek. Annál inkább fogják kérni az emberek tőlünk az áldást. János, milyen nagy áldás volt azoknak az embereknek, akik hallgatták őt. Hiszen János mutatta be nekik a Megváltót, az Üdvözítőt, aki majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel. S valóban az Úr Jézus, amikor felment a Mennyei Atyához, kiárasztotta a Szentlelket. Itt van a Szentlélek! A Szentlélek nem ment vissza a Mennybe. A Szentléleknek van eljövetele, de nincs Mennybemenetele! Itt van köztünk a Szentlélek és arra indít minket, hogy váljunk az áldás embereivé. Mit cselekedjünk? Kérjünk áldást és adjunk áldást! Ámen!

Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. december 12. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 570. Lk 3,10-18 A Szentléleknek nincs mennybemenetele (2012.12.15.)

Kérdések a reflexióhoz:
1.                  Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.                  Milyen bibliai áldásokat ismersz?
3.                  Kinek az áldására vágyakozol?
Szeretettel: Péter atya


Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a