Ugrás a fő tartalomra

Jézust meztelenül feszítették keresztre?



Lukács evangéliuma 3,1-6
Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Júdea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében elhangzott az Úr Igéje Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”
Ezek az evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Elhangzott az Úr Igéje Jánoshoz. Meghallotta, megértette és megcselekedte. Valóra vált benne Isten ígérete, hogy rámutatott a Megváltóra. Bejelentette, hogy itt a Szabadító, itt a Jézus Krisztus, aki minden bajra az egyetlen és legteljesebb megoldás, Jánosról elismerték még az ellenségei is, hogy nagyhatású próféta volt. Próféta azt jelenti, hogy Isten üzenetének hiteles tolmácsa, látnok. Aki lát, aki hall, aki Isten szívében él, és Ő vele együtt érezve azt a sorsot hordozza, amit Isten kijelölt neki, hogy ezzel rámutasson Isten igazságára. Sokszor a próféták az életükkel bemutatták azt, hogy hogyan érzi magát Isten a népe körében. Például egy nagyon megdöbbentő részlet Izajás próféta könyvében, amikor azt mondta az Úr Izajásnak, hogy mezítláb, sőt teljesen meztelenül járjon a nép körében. Mindez három évig tartott, ez a prófétai cselekedet. Miért? Azért, mert maga az Úr úgy érezte, hogy a nép Őt nem tiszteli. Lemezteleníti, megalázza és így fog járni majd az egész nép, mert a próféta egyben a jövendőt is bejelenti. Izajás20, 2-3. „Abban az időben így szólt az Úr Izajás, Ámosz fia által. Menj, oldd le a zsákruhát derekadról és sarudat húzd le lábadról. Így is tett. Mezítelenül és mezítláb járt. Akkor így szólt az Úr: Amint szolgám Izajás mezítelenül és mezítláb járt három évig, jelként és jelképként, Egyiptom és Etiópia számára, úgy hajtja el Asszíria királya Egyiptom foglyait és Etiópia száműzöttjeit. Ifjakat és öregeket mezítelenül és mezítláb és csupasz üleppel Egyiptom szégyenére.”

Azt írja a magyarázat, a lap alján a jegyzetben: „A próféta ruha nélkül jár, mint ahogy majd az asszírok által deportált egyiptomiak fognak.” Milyen különös, erőteljes üzenete az Úrnak. Ez beteljesedik majd a Megváltó személyében is. Benedek pápa írja a könyvében, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus mezítelenül függött a kereszten. Többször is talán háromszor, négyszer írja a Názáreti Jézus könyvében. Művészettörténetben nagyon-nagyon kevés az az ábrázolás, ami ennyire közvetlenül és erőteljesen mutatja be a keresztrefeszítés borzalmát. Valahogy az emberben ott van az a szégyen, hogy nem hajlandó szembesülni azzal, hogy Isten valóban és teljesen felajánlotta az ő szeretetét. Engedte, hogy mi emberek keresztre feszítsük és teljesen elutasítsuk. Éppen ebben az elutasításba helyezte bele az Ő legnagyobb szeretetét, hogy már senki ne mondhassa azt, hogy Isten nem szeret minket. Ennyire szeret, valóban ennyire szeret.

Mai napon János próféta által szemléljük az Urat. Az ellenségei azt mondták Jánosról: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.” (Jn 10,41) Tehát mindaz, amit János mondott Jézusról, igaz volt. Nem tett csodákat János, de a szavai az, mind-mind csodák voltak. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ablakok. Nyitott ablakok, ahol be tud fújni a friss levegő. Milyen jó az, amikor úgy tudjuk kiszellőztetni a lakást szinte néhány perc alatt, hogy a lakás két átellenes pontján nyitva van egy-egy ablak és rögtön huzat van. Néhány perc alatt a lakásban felfrissül a levegő. Hogyha csak egy ablakot nyitunk ki, biztos megfigyeltük már ezt a kis apróságot, akkor nem olyan gyorsan tisztul ki a levegő.

Egyszer még kispap koromban, mondta ezt az egyik kispap, hogy valahol olvasta, hogy egész nap nyitva lehet az ablak, ha nincsen kereszthuzat, nem tisztul ki annyira a levegő, mint hogy ha két ponton nyitva van, akkor néhány perc alatt kitisztul. Ezt a kis képet, hasonlatot felhasználva, ugye János lénye, szavai, cselekedetei Isten számára nyitott ablakok voltak, mert Isten maga egy nyitott ablak. Így János és Isten között egy hatalmas huzat keletkezett. Aki mert beleállni ebbe a huzatba, az rögtön megérezte Isten jelenlétét és rögtön felfrissülhet. Maga Isten be tudott lépni abba a tanításba, igehirdetésbe, amit János megkezdett. Természetesen Jánost is a Szentlélek vezette. Nem önmagától vált nyitott ablakká.

Mi a helyzet mivelünk? A mi szavainkkal, tetteinkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal? Lehet, hogy időnként megtörténik az, hogy nem ablakok a szavaink, hanem falak. A falon nem megy át a levegő, vagy legalább is csak nagyon-nagyon pici mértékben. Van egy gyönyörű vers, amit hadd olvassak fel. A szavak ablakok, vagy falak címmel. Egyébként az a könyv is, amiből felolvasom, ezt a címet viseli.
 
Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.
Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?
Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!

A szavak ablakok vagy falak. A pusztában kiáltónak ez a szava: „Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el.” Ez a prófétai beszéd, amit most hallottunk, amivel János teljesen azonosult. Ez tulajdonképpen teljesen erről szól leegyszerűsítve. A szavak ablakok vagy falak.

Hogyan lépjünk tovább akkor, hogy ha azt érezzük magunkon, hogy falak vagyunk, vagy a másik ember teljesen olyan előttünk, mint a fal. Hogyan lépjünk tovább? Azt mondja Szent Pál apostol a Filippieknek: „Isten a tanúm, hogy mennyire vágyakozom mindannyiótok után, Krisztus Jézus szeretetében.” (1,8) Gyönyörű ez a mondat, gyönyörű ez az igazság. Annyira erőteljes, Isten a tanúm, hogy mennyire vágyakozom mindannyiótok után, Krisztus Jézus szeretetében, írja Pál az egyik közösség tagjainak.

Néhány hónappal ezelőtt, amikor ezt olvastam a Szentírásban, akkor odaírtam a lap aljára pirossal, ez az, amire én nem vagyok képes. Amikor ezt beismertem, akkor elkezdődött egy változás az életemben. Elkezdtem odafigyelni, hogy hogyan vezet az Úr, hogyan akar vezetni. Természetesen már biztosan előtte is vezetett az Úr, hogy megtanuljak vágyakozni Isten szeretetével az emberek társaságára. Biztosan mindannyiunknak ez a harca még akkor is, ha esetleg még nem tudatosan, vagy nem is döbbentünk még erre rá. Hiszen maga Isten úgy teremtett meg minket, hogy az Ő szeretetében megosszuk az életünket egymással. Senki nem sziget. Még akkor sem, ha arról álmodunk, hogy de jó lenne egy lakatlan szigeten, ahol végre békén hagynának. De hát éppen az lenne a legnagyobb baj. A pokol az nem azt jelenti, mint néhány viccben szokták mondani, hogy ott jó, mert ott vannak a haverok és akkor bulizhatunk. A pokol az rettentő magány, véget nem érő sivárság. Magány, ahol az ember nem tudja, nem akarja megosztani a szeretetét másokkal. Lefagyott teljesen. Azt mondja Dante az Isteni színjátékban, hogy a pokol mélyén a sátán jégbe fagyva áll. Erőteljes ez a kép. A szavak ablakok vagy falak.

Gyakorolnunk kell azt, hogy ítélkezés nélkül megfigyeljük az érzéseinket és a történéseket. Egyszerűen történik valami, bármi. Valaki ránk támad a szavaival, érzéseivel, fenyegetésével, vagy éppen a zsarnoki néma csendjével. Akkor nem muszáj azonnal rögtön pajzsot rántani, ahogy hallottuk a versben, hanem figyelni, megállni, mint Jézus. Mint amikor odahozták Jézushoz a házasságtörő asszonyt, hogy megkövezzék és Jézust is vádolhassák ezzel. Jézus megállt, figyelt, nem mondott semmit. Lehajolt és írt a porba, csendben figyelt, várt és utána mondott egy Igét. „Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való közületek.” (Jn 8,7) Ezzel a szóval megnyitotta az életet. Megnyitotta az új életet mindenkinek. A véneken kezdve eloldalogtak azok, akik ott voltak és a halálát kívánták Jézusnak. Akik meg akarták ölni azt az asszonyt is. 

Mert hogyha a szavak falak, akkor abból nyilvánvaló, hogy előbb utóbb az élet elpusztítása következik. Tanulnunk kell szeretni, lépésről-lépésre. Ennek az első lépése, hogy ítélkezés nélkül figyeljünk és csendben befogadjuk azt, ami történik. Utána pedig a következő lépés az az erőszakmentes kommunikációban, hogy megértsük, hogy az érzésünk mögött mi az a szükséglet, ami kiváltotta ezt az érzést. Mire van szükséged? Lehet, hogy ugyanígy megfigyeled a másikat, rádöbbensz, hogy teljesen másra van szüksége, mint amit elsőre, hirtelen, automatikusan az ítéleted alapján gondoltál volna.

Kedves Testvérek! Tanulnunk kell a szeretet, mint ahogy Szent Pál azt mondta, hogy Isten a tanúm, hogy mennyire vágyódom mindannyiótok után Krisztus Jézus szeretetében. Kimondta ezt, kimutatta az érzését. De az is lehet, hogy épp akkor, amikor ezt írta nem is ezt érezte, de mégis azt akarta, hogy akik hallják, ezt érezzék. Ez nem hazugság, mert a másik szükségleteiben segíteni és azt adni, amire szüksége van, éppen az az igazság, az a szeretet. Ezt meg lehet tanulni. Isten kegyelméből tanulhatunk szeretni. Tanulhatjuk az Ő Országának a működését. Tehát figyelni. Aztán megérezni, hogy mi van bennünk azzal kapcsolatban, amit megfigyeltünk, az érzésünk mögött mi az a szükséglet, ami ezt kiváltotta. Utána pedig negyedik lépésként, hogy mi az, amit kérünk azért, hogy gazdagabb legyen az életünk.

Megtanulhatunk szívből adni. Ahogy mondja Jézus: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) Ezt tanította János azzal, hogy a völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el! Vagyis, építsetek utat az emberek között! Nyissátok ki az ablakokat, nyissátok ki! Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. december 5. lejegyezte: Kárpáti Angéla

Kérdések a reflexióhoz:
1.            Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.            Mikor bölcs falként használni a szavakat? Mikor nem bölcs ez a hozzáállás?
3.            Mit gondolsz az erőszakmentes kommunikáció lépéseiről?
Szeretettel: Péter atya



Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a