Lukács evangéliuma 3,1-6
Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében
történt: Poncius Pilátus volt Júdea helytartója. Galileának Heródes volt a
negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz
tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és
Kaifás főpapok idejében elhangzott az Úr Igéje Jánoshoz, Zakariás fiához a
pusztában. S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét
a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: „A
pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek
ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami
görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember
meglátja az Isten üdvösségét.”
Ezek az evangélium igéi!
Kedves Testvérek!
Elhangzott az Úr Igéje Jánoshoz. Meghallotta, megértette és
megcselekedte. Valóra vált benne Isten ígérete, hogy rámutatott a Megváltóra.
Bejelentette, hogy itt a Szabadító, itt a Jézus Krisztus, aki minden bajra az
egyetlen és legteljesebb megoldás, Jánosról elismerték még az ellenségei is,
hogy nagyhatású próféta volt. Próféta azt jelenti, hogy Isten üzenetének
hiteles tolmácsa, látnok. Aki lát, aki hall, aki Isten szívében él, és Ő vele
együtt érezve azt a sorsot hordozza, amit Isten kijelölt neki, hogy ezzel
rámutasson Isten igazságára. Sokszor a próféták az életükkel bemutatták azt,
hogy hogyan érzi magát Isten a népe körében. Például egy nagyon megdöbbentő
részlet Izajás próféta könyvében, amikor azt mondta az Úr Izajásnak, hogy
mezítláb, sőt teljesen meztelenül járjon a nép körében. Mindez három évig
tartott, ez a prófétai cselekedet. Miért? Azért, mert maga az Úr úgy érezte,
hogy a nép Őt nem tiszteli. Lemezteleníti, megalázza és így fog járni majd az
egész nép, mert a próféta egyben a jövendőt is bejelenti. Izajás20, 2-3. „Abban
az időben így szólt az Úr Izajás, Ámosz fia által. Menj, oldd le a zsákruhát
derekadról és sarudat húzd le lábadról. Így is tett. Mezítelenül és mezítláb
járt. Akkor így szólt az Úr: Amint szolgám Izajás mezítelenül és mezítláb járt
három évig, jelként és jelképként, Egyiptom és Etiópia számára, úgy hajtja el
Asszíria királya Egyiptom foglyait és Etiópia száműzöttjeit. Ifjakat és
öregeket mezítelenül és mezítláb és csupasz üleppel Egyiptom szégyenére.”
Azt írja a magyarázat, a lap alján a jegyzetben: „A próféta
ruha nélkül jár, mint ahogy majd az asszírok által deportált egyiptomiak
fognak.” Milyen különös, erőteljes üzenete az Úrnak. Ez beteljesedik majd a
Megváltó személyében is. Benedek pápa írja a könyvében, hogy a mi Urunk Jézus
Krisztus mezítelenül függött a kereszten. Többször is talán háromszor, négyszer
írja a Názáreti Jézus könyvében. Művészettörténetben nagyon-nagyon kevés az az
ábrázolás, ami ennyire közvetlenül és erőteljesen mutatja be a
keresztrefeszítés borzalmát. Valahogy az emberben ott van az a szégyen, hogy
nem hajlandó szembesülni azzal, hogy Isten valóban és teljesen felajánlotta az
ő szeretetét. Engedte, hogy mi emberek keresztre feszítsük és teljesen
elutasítsuk. Éppen ebben az elutasításba helyezte bele az Ő legnagyobb
szeretetét, hogy már senki ne mondhassa azt, hogy Isten nem szeret minket.
Ennyire szeret, valóban ennyire szeret.
Mai napon János próféta által szemléljük az Urat. Az
ellenségei azt mondták Jánosról: „János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett,
de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.” (Jn 10,41) Tehát mindaz, amit
János mondott Jézusról, igaz volt. Nem tett csodákat János, de a szavai az,
mind-mind csodák voltak. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy ablakok. Nyitott
ablakok, ahol be tud fújni a friss levegő. Milyen jó az, amikor úgy tudjuk
kiszellőztetni a lakást szinte néhány perc alatt, hogy a lakás két átellenes
pontján nyitva van egy-egy ablak és rögtön huzat van. Néhány perc alatt a
lakásban felfrissül a levegő. Hogyha csak egy ablakot nyitunk ki, biztos
megfigyeltük már ezt a kis apróságot, akkor nem olyan gyorsan tisztul ki a
levegő.
Egyszer még kispap koromban, mondta ezt az egyik kispap,
hogy valahol olvasta, hogy egész nap nyitva lehet az ablak, ha nincsen
kereszthuzat, nem tisztul ki annyira a levegő, mint hogy ha két ponton nyitva
van, akkor néhány perc alatt kitisztul. Ezt a kis képet, hasonlatot
felhasználva, ugye János lénye, szavai, cselekedetei Isten számára nyitott
ablakok voltak, mert Isten maga egy nyitott ablak. Így János és Isten között
egy hatalmas huzat keletkezett. Aki mert beleállni ebbe a huzatba, az rögtön
megérezte Isten jelenlétét és rögtön felfrissülhet. Maga Isten be tudott lépni
abba a tanításba, igehirdetésbe, amit János megkezdett. Természetesen Jánost is
a Szentlélek vezette. Nem önmagától vált nyitott ablakká.
Mi a helyzet mivelünk? A mi szavainkkal, tetteinkkel,
érzéseinkkel, gondolatainkkal? Lehet, hogy időnként megtörténik az, hogy nem
ablakok a szavaink, hanem falak. A falon nem megy át a levegő, vagy legalább is
csak nagyon-nagyon pici mértékben. Van egy gyönyörű vers, amit hadd olvassak
fel. A szavak ablakok, vagy falak címmel. Egyébként az a könyv is, amiből
felolvasom, ezt a címet viseli.
Szavaid ostorként csattannak lelkemen,
kettőnk közé éket ver ítéleted.
Mielőtt végleg eltávolodnánk, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
Mielőtt pajzsot rántanék magam elé,
s megszólalna fájdalmam vagy félelmem,
mielőtt szavammal falat építenék, mondd,
amit hallok, azt szó szerint értsem-e?
A szavak ablakok vagy falak.
Elítélnek vagy felszabadítanak.
Célom: úgy szólni és úgy figyelni,
ami mindenkinek a szeretetet jelenti.
Tudod, van, amit el kell mondanom,
mert az igen fontos nekem.
Ha szavaim nem tükrözik szándékaim,
szabadnak maradnom segítesz-e?
Ha úgy tűnik, mintha szidnálak,
ha úgy éreznéd, nem szeretlek,
kérlek, ne a szavaimra figyelj,
hanem a mögöttük megbújó érzésre!
A szavak ablakok vagy falak. A pusztában kiáltónak ez a szava:
„Készítsétek az Úr útját! Egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a
hegyeket, halmokat hordjátok el.” Ez a prófétai beszéd, amit most hallottunk,
amivel János teljesen azonosult. Ez tulajdonképpen teljesen erről szól
leegyszerűsítve. A szavak ablakok vagy falak.
Hogyan lépjünk tovább akkor, hogy ha azt érezzük magunkon,
hogy falak vagyunk, vagy a másik ember teljesen olyan előttünk, mint a fal.
Hogyan lépjünk tovább? Azt mondja Szent Pál apostol a Filippieknek: „Isten a
tanúm, hogy mennyire vágyakozom mindannyiótok után, Krisztus Jézus
szeretetében.” (1,8) Gyönyörű ez a mondat, gyönyörű ez az igazság. Annyira
erőteljes, Isten a tanúm, hogy mennyire vágyakozom mindannyiótok után, Krisztus
Jézus szeretetében, írja Pál az egyik közösség tagjainak.
Néhány hónappal ezelőtt, amikor ezt olvastam a Szentírásban,
akkor odaírtam a lap aljára pirossal, ez az, amire én nem vagyok képes. Amikor
ezt beismertem, akkor elkezdődött egy változás az életemben. Elkezdtem
odafigyelni, hogy hogyan vezet az Úr, hogyan akar vezetni. Természetesen már
biztosan előtte is vezetett az Úr, hogy megtanuljak vágyakozni Isten
szeretetével az emberek társaságára. Biztosan mindannyiunknak ez a harca még
akkor is, ha esetleg még nem tudatosan, vagy nem is döbbentünk még erre rá.
Hiszen maga Isten úgy teremtett meg minket, hogy az Ő szeretetében megosszuk az
életünket egymással. Senki nem sziget. Még akkor sem, ha arról álmodunk, hogy
de jó lenne egy lakatlan szigeten, ahol végre békén hagynának. De hát éppen az
lenne a legnagyobb baj. A pokol az nem azt jelenti, mint néhány viccben szokták
mondani, hogy ott jó, mert ott vannak a haverok és akkor bulizhatunk. A pokol
az rettentő magány, véget nem érő sivárság. Magány, ahol az ember nem tudja,
nem akarja megosztani a szeretetét másokkal. Lefagyott teljesen. Azt mondja
Dante az Isteni színjátékban, hogy a pokol mélyén a sátán jégbe fagyva áll.
Erőteljes ez a kép. A szavak ablakok vagy falak.
Gyakorolnunk kell azt, hogy ítélkezés nélkül megfigyeljük az
érzéseinket és a történéseket. Egyszerűen történik valami, bármi. Valaki ránk
támad a szavaival, érzéseivel, fenyegetésével, vagy éppen a zsarnoki néma
csendjével. Akkor nem muszáj azonnal rögtön pajzsot rántani, ahogy hallottuk a
versben, hanem figyelni, megállni, mint Jézus. Mint amikor odahozták Jézushoz a
házasságtörő asszonyt, hogy megkövezzék és Jézust is vádolhassák ezzel. Jézus
megállt, figyelt, nem mondott semmit. Lehajolt és írt a porba, csendben
figyelt, várt és utána mondott egy Igét. „Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül
való közületek.” (Jn 8,7) Ezzel a szóval megnyitotta az életet. Megnyitotta az
új életet mindenkinek. A véneken kezdve eloldalogtak azok, akik ott voltak és a
halálát kívánták Jézusnak. Akik meg akarták ölni azt az asszonyt is.
Mert hogyha a szavak falak, akkor abból nyilvánvaló, hogy
előbb utóbb az élet elpusztítása következik. Tanulnunk kell szeretni,
lépésről-lépésre. Ennek az első lépése, hogy ítélkezés nélkül figyeljünk és
csendben befogadjuk azt, ami történik. Utána pedig a következő lépés az az erőszakmentes
kommunikációban, hogy megértsük, hogy az érzésünk mögött mi az a szükséglet,
ami kiváltotta ezt az érzést. Mire van szükséged? Lehet, hogy ugyanígy
megfigyeled a másikat, rádöbbensz, hogy teljesen másra van szüksége, mint amit
elsőre, hirtelen, automatikusan az ítéleted alapján gondoltál volna.
Kedves Testvérek! Tanulnunk kell a szeretet, mint ahogy
Szent Pál azt mondta, hogy Isten a tanúm, hogy mennyire vágyódom mindannyiótok
után Krisztus Jézus szeretetében. Kimondta ezt, kimutatta az érzését. De az is
lehet, hogy épp akkor, amikor ezt írta nem is ezt érezte, de mégis azt akarta,
hogy akik hallják, ezt érezzék. Ez nem hazugság, mert a másik szükségleteiben
segíteni és azt adni, amire szüksége van, éppen az az igazság, az a szeretet.
Ezt meg lehet tanulni. Isten kegyelméből tanulhatunk szeretni. Tanulhatjuk az Ő
Országának a működését. Tehát figyelni. Aztán megérezni, hogy mi van bennünk
azzal kapcsolatban, amit megfigyeltünk, az érzésünk mögött mi az a szükséglet,
ami ezt kiváltotta. Utána pedig negyedik lépésként, hogy mi az, amit kérünk
azért, hogy gazdagabb legyen az életünk.
Megtanulhatunk szívből adni. Ahogy mondja Jézus: „Nagyobb
boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35) Ezt tanította János azzal, hogy a
völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el! Vagyis, építsetek
utat az emberek között! Nyissátok ki az ablakokat, nyissátok ki! Ámen!
Szekszárd, Nagydorog, Sejttalálkozó, 2018. december 5.
lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható youtube: 564. Lk 3,1-6 A szavak falak vagy ablakok (2012.12.09.)
Kérdések a reflexióhoz:
1. Melyik
gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2. Mikor
bölcs falként használni a szavakat? Mikor nem bölcs ez a hozzáállás?
3. Mit
gondolsz az erőszakmentes kommunikáció lépéseiről?
Szeretettel: Péter atya