Miért jött Jézus?

Jézus azért jött, hogy a szavaival beindítsa az aratást.

Jézus keresi az arató Pétereket!

Márk evangéliuma 4,26-34

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik. Ezek az Evangélium igéi!

Kedves Testvérek!

Jézus szavainak különleges jelentése és különleges jelentősége van. A jelentés abban áll, hogy mindig egy mélyebb réteg kerül elő bennünk, hogy ha ezt figyeljük. A jelentősége pedig abban áll, hogy ezáltal lesz életünk. Ezért annyira fontos. Jézus Krisztus maga az Élet! Ő minden pillanatban jelen akar lenni az életünkben, ezért testesült meg az Isten Fia. A testté válásával az Isten azt akarta nekünk mutatni, hogy Ő eddig is mindig mellettünk volt, de a mi számunkra tette érzékelhetővé, felfoghatóvá jelenlétét. Ezért mondja azt Avilai Szent Teréz, hogy az imádság útja az Jézus Krisztus embersége. Nem a semmit szemléljük, hanem Jézust mint embert állítjuk magunk elé. Ő mint ember, ilyen szép példabeszédeket mondott. Jézus szépen beszélt. Olyan hasonlatokat használt, amik vigasztalták az embereket. Amik beállította egy tiszta útra, egy helyes pályára őket.

El tudom képzelni, hogy miközben valaki órák hosszat hallgatta Jézust, úgy átalakult, kicserélődött. Lehet, hogy volt olyan ott a tömegben, amikor hallgatták, hogy valaki hangosan felnevetett és egyszerűen ledobta magáról az évtizedek óta hordott lelki terhet. Volt olyan, aki elsírta magát. Volt olyan, aki megdöbbent és egyszerűen napokig nem tudott megszólalni. Mert ott, ahol Jézus megszólalt Galilei hegyein, azokban a gyönyörű oázisokban, Filippi Cezáreájánál, ahol Jézus rátette a kezét a sziklára a vízforrásnál, és közben mondta, hogy „Péter! Te vagy az Egyház alapja: az, hogy hittél bennem, az, hogy követsz engem!”

Tehát Jézus, amikor ott járt-kelt, akkor az Isten Fia szólalt meg. Ez a szó teljesen megmozdította az embereket. Jézus szavaival szemben nem lehetett közömbösnek maradni. Jézus szavai, úgy is mondhatnám, hogy az anti-közömbösség. A közömbösség tökéletes ellentéte. Van, amikor felzaklat, megijeszt. Előkapja az ostort, odakiabál a főpapoknak, hogy olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sír. Kívül szépnek látszik, de belül tele van undoksággal, halottak csontjaival, bűzzel. Máskor gyengéden, szelíden kezébe veszi a gyerekeket. Megsimogatja, megáldja őket, szereti őket. Egyszerűen Jézus a szavaival olyan szépen elkezdte gyógyítani az embereket. Nyilván, akik ezt engedték, mert azért ezt engedni kell. Ahogy maga Jézus mondja: amikor a termés engedi, az ember fogja a sarlót és levágja.

Jézus azért jött, hogy elkezdje a nagy aratást, hogy begyűjtse az embereket Isten nagy magtárába. Jézus az első és a leghatalmasabb aratómunkás! Aratni jött és Ő arató munkatársakat keres magának. Arató Pétereket, arató Pálokat, arató Mihályokat, arató Évákat, arató Juditokat, arató Tiborokat, arató Ábrahámokat, arató Gézákat, arató Lászlókat, aratókat keres. Akik odaállnak mellé és figyelik, hogy az aratás már engedi, már engedi a termés. Mint ahogy a gazda is kimegy és tudom, hogy nézik, a búzának a sikértartalmát. Nézik, hogy mikor lehet elkezdeni. Figyeli benne a víztartalmat, figyelik benne azt, hogy ki lehet engedni a kombájnt.

Jézus azért jött, hogy a szavaival beindítsa az aratást. Ahol Jézus ott van, ott van az aratás és ott van benne az, hogy amikor a termés engedi. Tehát Jézus nem akar bennünket akaratunk, szándékaink, elképzeléseink ellenére üdvözíteni. Milyen szörnyű lenne, hogyha a mennyország, az örök élet olyan emberekkel lenne tele, akik azt lesik, hogyan tudnak kibújni a mennyország kapuján. Milyen szörnyű lenne, mint amikor egy kisgyerekre próbáljuk ráhúzni a ruhát és kitárja az ujjait, hogy ne lehessen ráhúzni. Rugdalózik, kapálózik, nem akarja, menne minden felé.

Milyen szörnyű lenne a mennyország, hogyha olyan emberek lennének ott, aki azt mondják: „Én nem akartam idekerülni. Mit keresek én itt Jézussal?” Jézus nem akar olyan emberekkel együtt lenni örökké, akik nem akarják az Ő jelenlétét. Persze azt szeretné, hogy akik most még közömbösek, vagy egyenesen elutasítják, vagy nem hallják, azt szeretné Jézus, hogy ő bennük is el legyen vetve egy mag. Ami növekszik, és szép lassan szétfeszíti az akadályokat és elhozza a jó döntést Jézus mellett. Ezt szeretné Jézus. De ha valaki alapvetően gyökeresen mást akar, mint Jézus, akkor Jézus azt mondja, hogy: „Én felteszem a kezemet. Barátom, ha te nem akarsz örökké velem lenni, akkor neked is jobb, nekem is jobb. Sajnálom!” Jézus boldog lesz nélkülünk is a mennyben. De mi nem leszünk boldogok Jézus nélkül a pokolban! Ezt érdemes megjegyezni. Isten teljes és tökéletes önmagában! Nekünk van szükségünk Őrá, hogy engedjük, hogy a sarlójával levegyen minket a lábunkról és bevigyen a magtárába. Ezt Ő örömmel teszi. Örömmel akar minket begyűjteni a jelenlétébe, a szárnyai alá, a barátságába, a közelségébe.

Persze egy kicsit most a hasonlatot is használjuk ki, mikor a sarlót odavágjuk a búzának, úgy is mondhatnám, hogy elterítjük. Elfektetjük, meg kell adnia magát a termésnek, ami akár fájdalmas is lehet. Képzeljük el azt a képet, mintha a lábunkat vágnák el sarlóval. Elvágják és leesünk a lábunkról. Fáj! Odajön Jézus Krisztus, odajönnek az aratómunkásai és levágják a lábunkat. Azért, hogy leessünk az Isten elé, leboruljunk az Úr előtt. Isten szava, mint a kétélű kard, behatol a szívbe és megítéli a szívünket. Jézus Krisztus tekintete éles. Amikor belenézünk Jézus Krisztus tekintetébe, akkor összeomlunk. Mint, ahogy a búza összeomlik a kombájn előtt és csak úgy esik el. Összeomlunk Jézus Krisztus tekintete alatt, ahogy az Énekek énekében van. „Megsebezted szívemet egyetlen pillantásoddal!” (4,9)

Jézus Krisztus tüzes, isteni tekintetének, szerelmének, szentségének, dicsőségének egyetlen pillantása, egyetlen szava bennünket lefegyverez. Bennünket levesz a lábunkról, azért mert jót akar nekünk. Nekünk ez jó, még ha fáj is. Ha először ez az odavágás, levesz a lábunkról, amikor learat minket, akkor azt mondjuk: jaj, mi lesz velem? Az Isten kezébe esek, és ott van a legjobb helyem! Ámen!

Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. június 13. lejegyezte: Kárpáti Angéla

meghallgatható youtube: 1229. Mk 4,26-34 Jézus keresi az Arató Pétereket (2015.jún. 14. B év11.vas.)

 – szeretettel Péter atya –

Kérdések a reflexióhoz:

1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?

2.      Mennyire tudatosítottad már azt, hogy Jézus nélküled is boldog lesz a mennyben? Mit szólsz ehhez?

3.      Ide erre a sok üres részre a lap alján írj le két állapotot: Milyen lenne Jézussal a te örök életed? Milyen lenne Jézusnak az Ő örök élete nélküled?