Ugrás a fő tartalomra

Meddig tart a büszkeség ereje?




Márk evangéliuma 1,14-20
Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát:
 „Betelt az idő, közel van az Isten országa. 
Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” 
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, 
akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. 
Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek titeket.” 
Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába szegődtek. 
Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, 
amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. 
Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és követték őt.
Ezek az evangélium Igéi!

Kedves testvérek!

Mi az, ami megtartja az életünket? Gondolhatták az apostolok évekkel később, amikor már Jézus visszatért a Mennybe, és ők pedig, az apostolok járták a világot, hol nagyobb elfogadással találkoztak, hol kevesebbel, vagy szó szerint üldöztetéssel. Visszatekintve belegondoltak, hogy mi az, ami megtartja az életünket? A büszkeség, hogy azért mégis mi zsidók vagyunk. Mi vagyunk az Isten választott népe. Mi vagyunk ám valakik. Vagy esetleg a megszégyenüléstől való félelem tartotta meg az életüket? Az, hogy esetleg arra gondoltak, hogy nem vallhatunk kudarcot. Jézus feltámadt! Akkor nekünk mindig, minden helyzetben talpon kell maradni. Nem szégyenülhetünk meg.

Valójában ez a két motiváció: a büszkeség vagy a megszégyenüléstől való félelem gyenge motiváció. Ezzel nem lehet sokáig húzni. Pontosabban, lehet sokáig húzni, csak nem érdemes. Talpon tarthat bennünket a vallásunkban, hitéletünkben egyfajta öntudat, hogy én azért katolikus vagyok, ott vagyok a misén. Szomszédaim is tudják, ha vasárnap van, én megyek a misére. Vagy a megszégyenüléstől való félelem, amit magunkkal szemben is érezhetünk, hogy amikor még nem voltam beteg, mindig ott voltam. Most, hogy beteg vagyok, nem vagyok jó, még a misére sem tudok elmenni.

Kedves Testvérek! Ez a két érzés, a büszkeség vagy a megszégyenüléstől való félelem, nem tudta volna megtartani az apostolokat, és az Egyházat kétezer éven keresztül. Ugyanis újra és újra nekik maguknak szembesülniük kellett a saját kudarcaikkal, amikre nem lehettek olyan nagyon büszkék. Ott van például Péter apostol. Van egy olyan jelenet, a Galatákhoz írt levélben olvashatunk erről, amikor az egyik városban voltak olyanok, akik zsidóságból megtért keresztények voltak, meg voltak olyanok, akik pogányságból megtért keresztények voltak. Péter apostol képmutató volt. Színlelt. Addig, amíg nem érkezett meg a többi zsidó, addig ott volt a pogányok között, azt ette, amit a pogányok. Ott volt velük. Amikor megjöttek a zsidók, akkor pedig elhúzódott a pogányok elöl. Ott volt Pál apostol is, aki mindezt látta és jól érzékelte. Bizony, keményen megfeddte Péter apostolt.

Hallgassuk csak ezt a részt! Ez a vita Antiochiában című rész a Galatáknak levél 2,14: "Amikor azonban Kéfás, azaz Péter apostol Antióchiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mert méltó volt a feddésre. Mielőtt ugyanis Jakabtól odaérkeztek volna néhányan, mindig együtt étkezett a pogány származásúakkal; de amikor azok odaérkeztek, visszavonult, és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Képmutatását követte a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is belevitték a képmutatásba. De, amikor láttam, hogy nem járnak egyenesen az evangélium igazsága szerint, mindnyájuk előtt azt mondtam Kéfásnak: Ha te zsidó létedre a pogányok módjára élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszerítheted a pogány származásúakat, hogy zsidó módon éljenek?"

Ez az egész vita számunkra jelen pillanatban nem biztos, hogy ez olyan könnyen érthető. De hadd mondjak el egy lehetséges forgatókönyvet. Szívem minden vágya, hogy bárcsak így lenne! Adja az Úr, hogy így legyen! Tegyük fel, hogy ebben a faluban, Cikón, nagyon sokan elkezdenének megtérni. Olyanok, akik évtizedekig nem jártak templomba. Sőt, lehet, hogy nincsenek is megkeresztelve. Olyanok, akikről az utcában mindenki azt mondja, hogy ó, nem ismer mást, csak káromkodást. Nem ismer mást, csak a pohár fenekét. Ilyen emberek közül, mondjuk, tizenöt-húsz elkezdene templomba járni és megtérne Jézus Krisztushoz. De most akkor azok, akik már korábban is idejártak, vagyis ti, akik itt vagytok, kedves testvérek, mit gondolnátok, mit éreznétek? Ide jönnek? Elfoglalják a helyünket? Odaül abba a padba, ami már húsz éve az enyém? Még anyám is ott ült az én helyemen. Most meg ideül ez a senkiházi, aki egész életében csak káromkodott!

Rögtön lenne egy feszültség azok között, akik idejártak régóta, meg az újak között. Valahogy így lehetne egy kicsit megérteni ezt, hogy voltak a zsidók, akik régebb óta voltak vallásosak, és a pogányok, akik később jöttek erre az új hitre a jézusi útra. Akkor Kéfás, ez volt Péter apostolnak a görög neve, ő pedig próbált egyensúlyozni a két csoport között. De sajnos volt neki egy gyöngesége, hogy tudott bizony kétszínű lenni.

Azért mondtam el ezt az epizódot, mert hogyha Péter apostolt az élete során a büszkesége tartotta volna meg, hogy ki vagyok én, akkor ezekben a szembesülésekben, ezekben a kudarcokban elveszítette volna végleg a hitét Jézusban. Ha a kétezer éves egyháztörténelemre gondolunk, már rég nem lenne Egyház, hogyha az Egyházat csak a büszkeség, vagy a megszégyenüléstől való félelem tartaná meg. Mi római katolikusok! Sokszor van bennünk egy ilyen gőg, egy ilyen öntudat, hogy mekkora templomaink vannak. Milyen szép a mi vallásunk. Ez persze igaz és jó! Csak ne legyünk felfuvalkodottak! Mi az, ami megtartotta az apostolokat? Az, hogy nem ők választották maguknak ezt az utat, hanem azt mondja Jézus: Én választottalak benneteket.

Halljuk a mai evangéliumban, hogy Jézus szólította meg őket. Jöjjetek velem és én emberek halászává teszlek titeket! Vagyis amikor évekkel, évtizedekkel később az apostolok belegondolhattak abba, hogy tulajdonképpen minek csináljuk ezt még mindig? Ütnek minket, mint a répát. Ez volt ám. Ha valaki elolvassa az Apostolok Cselekedeteit, nagyon hamar elkezdődött az üldözés. Az idősebb Jakabot lefejeztette karddal Heródes. Pétert börtönbe záratta. Péternek sem sokon múlott, hogy rögtön az elején vértanú legyen. Ha Isten angyala különleges módon ki nem szabadítja a börtönből, akkor Péternek is annyi. Tehát, ha megnézzük az Apostolok Cselekedeteit, ami az egyik legizgalmasabb könyv az egész Bibliában, folyamatosan ütik őket, mint a répát. Ha pusztán a büszkeség, vagy a megszégyenüléstől való félelem tartotta volna meg őket, akkor nem tartotta volna meg őket mindvégig. Egy darabig megtartja az embert a büszkeség, de amikor az embernek már úgy odavág valami, legyen az kigúnyolás, legyen az szenvedés, legyen az valamilyen megpróbáltatás, akkor egyszerűen azt mondja az ember, hát azért én ezt nem csinálom tovább. Ez azért már sok. Mert az az érdekes, hogy a büszkeség, abban a pillanatban arcot vált. Már nem védelmezi a vallását, hanem nagy lendülettel elhagyja. Ő maga is a gúnyolók táborába áll át. Ó, ostoba voltam, hogy addig is hogy odajártam.

Kedves Testvérek! Jézus szava tartotta meg az apostolokat! Jézus szava tart meg bennünket is. "Jöjjetek velem! Gyertek velem!"A meghívó szó, az Ige. Isten Szavának ereje tart meg minket. Gondoljunk bele! Tegyük fel, hogy lenne itt a faluban egy rendezvény a kultúrházban, egy vacsora. Téged oda nem hívtak meg. Viszont nagyon szeretnél ott lenni. Szépen felöltözöl, elmész, az ajtóban nem áll senki, nem kérték a meghívót. Szépen bemész, leülsz. De érzed, hogy ide téged nem hívtak meg. Kicsit olyan gyanúsan nézel körbe, hogy mikor jönnek, hogy kidobjanak. De nem jönnek, eltelik egy-két óra, még vacsorázol is. Egyszer csak valaki odajön, hogy "Te figyelj már, téged meghívtak ide?” Addig mi volt benned? Hogy ott van rajtad a szép ruha, ott van benned, hogy itt akartál lenni, és vártad, hogy le fogok egyszer csak lepleződni. Valaki megkér, hogy mutasd már meg a meghívódat! Te akkor nem tudod mutatni és kidobnak és megszégyenültél. Ha az ember ott van egy ilyen lakodalomban, vagy rendezvényen és őt oda meghívták. Kapott egy szép meghívót, névre szóló meghívót. Bement ugyanúgy erre a rendezvényre, ugyan úgy ott ül. Jön valaki egy-két óra múlva és mondja, hogy te figyelj, mutasd meg a meghívódat! Szépen felmutatod, akkor nyugodt vagy. Végig az elejétől kezdve nyugodt voltál, mert volt egy meghívód. Mert neked oda volt jegyed. Névre szóló meghívód volt. Nem mondhatott senki semmit. Felmutattad és szépen rád mosolyogtak. Uram, nagyon örülünk, mi az, amit még kér? Mit hozhatunk? Mit szeretne még fogyasztani? Vagy milyen zenét játsszon el legközelebb a következő számnál az együttes. Mennyivel másabb az, amikor ott van a zsebemben a meghívó és tudom, hogy nekem jogom van itt lenni.

Nekünk jogunk van Isten Országában lenni. Jogunk van Isten minden gyümölcséhez, adományához, Isten Királyságának minden öröméhez, békéjéhez jogunk van, mert Jézus meghívott minket. Mert az Isten Fia azt mondta, hogy gyere velem.

Kedves Testvérek! Ébredjünk fel erre a méltóságra! Adjunk ezért hálát! Örüljünk neki. A zsebünkben a meghívó bizonyosságával, haladjunk az életben. Ha időnként elbukunk, és időnként gyengék vagyunk, időnként szembesülünk azzal, hogy sajnos  jócskán maradtak még sebeink, akkor sincs baj! Mert nem a megszégyenüléstől való félelem, nem a büszkeség hajt, hanem a zsebünkben lévő meghívó, aminek tudatában mehetünk előre az Úrhoz. Mert az Úr vár téged! Ő hívott téged személyesen. Ámen

Szekszárd, Vásárosdombó, Sejttalálkozó, 2018. január 17. lejegyezte: Kárpáti Angéla
meghallgatható: 1084-es számú prédikáció csepeticsapata.hu vagy

– szeretettel Péter atya - Kérdések a reflexióhoz:
1.      Melyik gondolatot viszed el magaddal erre a hétre ebből a prédikációból?
2.      Legfrissebb tapasztalatod szerint melyik ige tartotta meg benned a hitet?

3.      Tudsz szívből imádkozni azokért, akik elhagyták a hitet, a közösséget és hajótörést szenvedtek, vagy egy kicsit lenézed őket?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Meghallod a szavam, kedves Ferenc pápa?

Kedves Ferenc pápa! Örülök, hogy te vagy a pápa! Jézus nagyon szeret téged és csodálatos terve van veled! Hadd mutatkozzak be egy kicsit! Cseh Péter Mihálynak hívnak. 37 éves vagyok, 10 éve római katolikus papként szolgálok. Hálás vagyok ezért, és szeretem a katolikus Egyházat! Papi jelmondatom: „Nyújtsd ki a kezedet!” (Márk 3,5) Magyarországon élek, ahol készülünk a 2021-es Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Épp ezekben a hetekben tartottuk volna eredetileg, de te úgy döntöttél, hogy fussunk neki inkább egy év múlva! Adja az Úr, hogy sikerüljön! A pécsi egyházmegye papja vagyok. 2020. augusztus 5-e óta Szabadszentkirályon plébániai kormányzóként szolgálok, mert ide küldött a pécsi egyházmegye apostoli kormányzója, Dr. Udvardy György veszprémi érsek úr. Összesen 14 kis település népe van rám bízva, hogy imádkozzak értük és hirdessem nekik az örömhírt. Az elmúlt egy hónapban sok öröm és sok nehézség közepette megkezdtem itt ezt a szolgálatot. Hála a Feltámadt Jézus Krisztusnak, m

Hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben?

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai, az agy- és a biológiai halál állapotát. A klinikai halálból vissza lehet hozni az embert sérülés nélkül. Az agyhalálból csak sérüléssel. A biológiai halálból nincs visszaút. Jézus feltámasztotta a biológiai halál állapotában levő Lázárt, aki már négy napja meghalt. Már szaga volt. (János 11) Jézus Krisztus azt mondta, hogy támasszunk föl halottakat. Én még nem támasztottam föl halottakat. Az én válaszom Jézus parancsára: "Igen, Mester. Megtesszük! De mondd meg, hogyan!" Hiszem, hogy az alábbi elmélet helyes. De őszintén kész vagyok változtatni rajta, ha jobbat találok. Tehát hogyan támasszunk föl halottakat 7 lépésben? Hallgasd meg a lelkigyakorlatomat, mely a 7 lépést veszi sorra, majd pedig külön a 3 fontos kérdésről szóló beszédemet!

Hokiztál már?

1993-ban tízéves voltam, amikor az osztálytársaim felvilágosítottak. Bár elég ügyetlenül kezdték. Világosan emlékszek a napra. A helyre. A hangulatra. Reggel volt. Iskolaudvar. Kezdődött a suli. A bicikli lezárása után éppen az osztálytársaimhoz sétáltam oda, három-négy fiúhoz. Az egyik vihogva, vigyorogva kérdezte: - Hokiztál már? Nem értettem igazán a kérdés körüli hangulatot, csak éreztem. Minden ember éghajlatot teremt maga körül. Fülledt éghajlat volt akkor. Értetlenül visszakérdeztem: -Földeákon hokizni?

Hogy néz ki egy hétköznapi ördögűzés?

Anthony Hopkins A rítus című filmben Az erősebb legyőzi az erőst Lukács evangélium 11,14-23 Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik. Ha a sátán önmagában meghasonlott, hogyan állhat fönn az országa? Ti ugyanis azt mondjátok, hogy Belzebub segítségével űzöm ki az ördögöket. Ám ha én Belzebub segítségével űzöm ki a gonosz lelkeket, a ti fiaitok kinek a segítségével űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok. Ha viszont én Isten ujjával (vagyis Isten erejével) űzöm ki az ördögöt, akkor bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Az erős ember fegyveresen őrzi házát. De birtoka csak addig van biztonságban, amíg el

Végül is mire jó ez az egész cölibátus dolog?

Kis tacskó voltam 2004. február 15-én, amikor elsőéves kispapként felkértek, hogy írjak egy cikket a cölibátusról a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola hallgatók által szerkesztett újságjába. Akkor ilyen szépen gondoltam a dolgot: Gondolatok a cölibátusról "Nem mindenki érti meg ezt a dolgot." (Mt 19,11) "Fiam, itt az idő, hogy megnősülj! Miért nem keresel már magadnak valakit?" Ki az közülünk, akinek ismeretlenek ezek a gondolatok? Senki. Mindenki találkozott már ezekkel a közhelyekkel a házasság, a családalapítás kapcsán. Van valami ebben a gondolkozásban, ami megsért bennünket. Nem lehet azt mondani, hogy "eljött az ideje a házasságnak", mert ha így tennénk, akkor csak vakon engedelmeskednénk a kényszernek. Miért a házasságról kezdtem el beszélni, ha a cölibátus a témám? Azért, mert úgy gondolom, hogy a két életállapotot nem érthetjük meg egymás nélkül. Mindkettőnél a szabad, felelősségteljes elköteleződés van a középpontban. Mindkettőnél a